Ebből készül valójában az emészthető műbél, amibe a virsliket is töltik a gyártók

A kolbászt, hurkát, virslit, szalámit és szafaládét bélbe töltik, majd hőkezelik (gyakran ez maga a forró füstölés), és ezután kerül forgalomba, vagy ha házi termékről van szó, akkor a kamrába. Szüleink és nagyszüleink még gyakorta vágtak disznót, és nemcsak tőkehúst raktak el a fagyasztóba, hanem különféle kolbászokat és hurkák is készítettek. Ezeket rendszerint sertésbélbe töltötték, sőt töltik mai napig.

Nemcsak a házi disznóvágásoknál, hanem a nagyipari húsfeldolgozás során is használnak természetes beleket. A vágóhidakról származó beleket alapos, hatósági állatorvosi vizsgálat után azonnal kimossák, ezután főzik vagy fagyasztják, attól függően, hogy mi a terv a béllel, azaz hogyan hasznosítják tovább. A sertések esetében a vastag- és vékonybelet, a juhoknál csak utóbbit hasznosítják, és többnyire a virslikészítés során használják.

Baromfibelet nem használnak, mert fennállhat a szalmonella-fertőzöttség veszélye, és ezért egyik gyártó sem kockáztat – mesélte egykor az Origónak Bajkai Tibor, a Pick korábbi minőségirányítási vezetője. A húsipar azonban nemcsak természetes béllel, hanem többféle anyaggal, szövet- és műbéllel is dolgozik, így lehet csak kielégíteni a különleges igényeket, illetve teljesíteni a nagy megrendeléseket.

Miből van az emészthető műbél? Tényleg ehető?

Ma már a legtöbb húskészítmény, és elsősorban a virslik, emészthető műbélbe kerülnek betöltésre. Ez nemcsak a konyhai feldolgozást könnyíti meg, de csökkenti a keletkező hulladék mennyiségét is. A műanyag, emészthetetlen műbelekbe töltött virslik hámozása során felesleges hulladék keletkezik, míg az emészthető műbélbe töltött virsliket, kolbászokat gond nélkül fogyaszthatjuk.

Az emészthető műbél valóban fogyasztható, ám sokan nem is tudják, hogy miből készül valójában. Az emészhető műbél alapanyaga a bőr, pontosabban a kollagén (akárcsak a zselatinnak).

A gyártók a sertés- és marhabőrt forró kálium-kloridos vízben feloldják, amíg áttesző, sűrű folyadék nem keletkezik. Ebből speciális gépek segítségével elkészítik az akár 50-60 méter hosszú beleket. A húsiparban azért is kedvelt "csomagolóanyag", mivel nem olyan kényes, mint a természetes bél és pontosan megszabható az átmérője.

Az emészthető műbél és a műbél nem ugyanaz

A gyártók a termékek csomagolásán több helyen is felhívják a vásárlók figyelmét arra, hogy az adott árucikk, leggyakrabban a virsli emészthető vagy nem ehető bélbe van-e töltve. Előbbi lehet természetes juhbél vagy a fentebb is említett, kollagénalapú bél, míg az utóbbi műanyagból készül, így emészthetetlen, valóban műbél.

Sokszor a műbelet csak a gyártás során használják, és miután betöltötték, azaz megformázták a virslit, majd pedig hőkezelték, a gyárban a csomagolás előtt eltávolítják a műbelet, így anélkül kerül a tasakba, így nincs további dolga a vásárlónak.

A leggyakrabban baromfivirslik esetében találkozhatunk emészthetetlen műbéllel, ezeket pedig minden esetben meg kell hámozni. Sokszor használják még a nagyobb tömbök, mint a rúd párizsik, sonkák, felvágottak csomagolásánál.

Borítókép: Shutterstock

Ajánljuk még:

• Vigyázz! Lehet, hogy téged is átvernek a boltban ezzel a termékkel >>>
• Virsli variációk minden napra: frankfurti leves, hot-dog és partifalatka >>>
• Megnéztük, mi kerül a virslibe! >>>