A ketchupról és más paradicsomszószokról

A paradicsom európai karrierje ugyan nem indult túl fényesen, de azért az évszázadok során minden nemzet konyháján megjelent. A befogadó, igen szegény és épp ezért kevéssé válogatós dél-olaszok láttak először fantáziát a paradicsomban. Ennek köszönhetően lett a tésztákhoz készített sugók legfőbb alapanyaga a paradicsom.

Tésztától független, magányos paradicsomszószról szóló bejegyzés már az 1700-as évek végén megjelent, a Nápolyban kiadott Lo scalco alla moderna című szakácskönyvben. A paradicsomszószos tészta receptje azonban csak 1790-ben, Francesco Leonardi római szakács L''Apicio Moderno című szakácskönyvében látott napvilágot.

Az olasz szószoknak több klasszikus válfaja létezik. A Napolitanában a paradicsom mellett szerephez jut a hagyma, fokhagyma és a friss fűszernövények, az Arrabiata mártás csípős jellegét a paradicsommal főzött chili adja, a Puttanescába a paradicsomon kívül olajbogyó és szardella kerül, míg a nevében igen megtévesztő Marinara csupán fokhagymával és bazsalikommal turbósított paradicsom.

A szószokat elkészíthetjük akár negyed óra alatt is, de főzhetjük őket több órán át. Ahány ház, annyi szószrecept és elkészítési mód.

A paradicsomszósz azonban nem csak olaszosan képzelhető el. Az ősi azték alapanyag, a paradicsom a mexikóiak számára is kedvelt, sőt az amerikai alapokon nyugvó tex-mex konyha is előszeretettel dolgozik vele. A mexikói konyhában jelen lévő salsák (mártások) közül a legismertebb a salsa de tomate (paradicsommártás) és a salsa de tomate verde (zöld paradicsom mártás). Ezeket a szószokat használják mártogatósként is, illetve a burritók, tacók, quesedillák töltelékébe is gyakorta kerül belőlük.

Az aztékok által kreált paradicsomos mártások mintájára a spanyolok is készítettek paradicsomalapú szószokat. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Lo scalco alla modernában szereplő paradicsomszószok között is megtalálható az „alla spagnuola ” paradicsommártás.

Az európai és mexikói konyha mellett az indiai konyha is kedveli a paradicsomszószt. Nem meglepő módon a paradicsom valamilyen fűszerkeverékkel (masalával) gazdagított formájában jelenik meg az indiai konyhában. A paradicsom savasságához jól passzolnak a curry fűszerei, a paradicsomos, currys szósz nagyon jó alap mind a húsos, mind a zöldséges ételekhez.

A klasszikus mártásokon kívül a paradicsom szószként való totális sikerét a ketchup létrejötte biztosította. Az amerikai otthonok 97%-ban jelenlevő, az étkezési kultúrájuk szerves részét képező édes paradicsomöntet története igen messzire nyúlik.

Az indonéz és kínai gyökerekkel rendelkező halból nyert mártástól, a ke-tsiaptól hosszú út vezetett a ma ismert, piros flakonos csodáig. A brit tengerészek által megkedvelt, szardellából, gombából és dióból készített mártás a 18. század közepén érkezett meg Angliába és az Újvilágba. Angliában sokáig az eredetihez hasonlatos mártásokat készítettek, míg az amerikaiak - ki tudja, mi okból - a sós, ecetes mártást fellazították egy kevés paradicsommal.

Az első angol ketchup recept - egy szardellás, fehérboros, édes fűszerekben gazdag mártás - 1727-ben jelent meg Eliza Smith szakácskönyvében. Az első amerikai receptet 1812-ben James Mease jelentette meg. Az ő ketchupjának összetevői között már helyt kapott a paradicsom.

A paradicsomos mártás megjelenésével szinte egy időben kezdték el a mártás cukorral való édesítését is. A hamar népszerűvé vált szószt 1837-ben Nagy-Britanniában is forgalomba hozták, igaz, paradicsom chutney elnevezéssel, hogy a már megszokott és kedvelt gomba ketchuppal ne lehessen összekeverni az újvilági ketchupot.

Ugyanebben az évben kezdődött meg Amerika totális bevétele. A kechupot immár országszerte árulták, Jonas Yerkes jóvoltából. Az ő sikerén felbuzdulva nemsokára megjelent a piacon a mai napig igen népszerű és világszerte ismert Heinz ketchup.

A ketchup hírnevén azonban csakhamar csorba esett. A lelkiismeretlen gyártók kőszénkátránnyal próbálták még ragyogóbb pirossá tenni a mártásukat, ami azonban ettől igen egészségtelenné vált. Ennek csak a 20. század elején lefektetett és azóta konzekvensen betartatott élelmiszergyártókra vonatkozó előírások vetettek véget.

Néhány furcsa tény a ketchupról: Reagen elnök javasolta a ketchup zöldséggé minősítését. Ez ugyan nem valósult meg, de sok amerikai tekinti annak. Fejenként évente nagyjából három flakon ketchupot fogyasztunk el, arról a mennyiségről nem beszélve, amellyel fényesre dörgölhetjük a rézedényeket, ugyanis a ketchupban lévő savval tökéletesen tisztíthatóak.

Spagetti húsgombócokkal

Hozzávalók:
50 dkg darált marhahús
2 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 evőkanál worchester szósz
3 kávéskanál oregano
2 kávéskanál só
4 nagyobb paradicsom
6 dl paradicsompüré
1/2 l húsleves
4 evőkanál zsemlemorzsa
3 kávéskanál cukor
2 dl olívaolaj
olaj a sütéshez
50 dkg spagetti tészta

Elkészítés: Az egyik vöröshagymát és két gerezd fokhagymát apróra metélek, hozzáadom a húst, a szószt, az organót és a zsemlemorzsát. Picit sózom, majd alaposan összedolgozom.
Ezután a másik vöröshagymát és a fokhagymát aprítom, majd egy kevés olívaolajon először a vöröshagymát dinsztelem aranyszínűre, majd egy percre a fokhagymát is az olajra dobom. Ezután felengedem a paradicsompürével és a levessel, cukrozom, leheletnyit sózom, majd hagyom, hogy csendesen rotyogjon. A paradicsomokat leforrázom, lekapom a héját, felkockázom, és a szószhoz adom.
Egy serpenyőbe két ujjnyi olajat hevítek, közben a masszából 200 forintos nagyságú gombócokat gyúrok. Ezeket kisütöm, majd papírtörlőre teszem.
A tésztának odakészítem a sóval meghintett vizet, eközben botmixerrel elsimítom a paradicsomszószt és a gombócokat óvatosan beleeresztem. Tovább rotyogtatom az egészet, takarékon.

Csicseriborsó curry

Hozzávalók:
1 nagyobb üvegnyi csicseriborsó
1 nagy fej vöröshagyma
5 dkg vaj
3-4 teáskanál garam masala
4-5 méretes paradicsom
pici só

Elkészítés: A hagymát apróra vágom és üvegesre dinsztelem a vajon. Erre teszem a garam masala-t és folyamatos kevergetés mellett lepirítom. Az időközben lecsöpögtetett csicseriborsót hozzáöntöm, elkeverem és annyi vízzel engedem fel, ami ellepi. Eközben a paradicsomokat leforrázom, héjukat lehúzom, majd negyedbe vágva a csicseriborsóhoz adom.
Fedő alatt, takarékon hagyom rotyogni, nagyjából egy órát. Időnként átkeverem, ha kell pótlom a vizet. Végezetül krumplinyomóval kicsit krémesítem, de nem török össze minden szemet. Sózom és tálalom.