Mogyoró, a földi

A földimogyoró nem a diófélék, hanem a hüvelyesek családjába tartozik, így közelebb áll a babokhoz, borsókhoz, lencsékhez. A mogyorónak sem rokona, csak a nevük hasonló. De a borsóféléktől abban különböznek, hogy a hüvelyek nem a bokron nőnek, hanem a föld alatt fejlődnek. A barna, kemény, de kézzel is összeroppantható héj alatt vékony, pirosas bőrbe rejtőzve bújnak meg a mogyorómagok.

A földimogyoró íze nyersen a babéra emlékeztet, hozzánk pörkölve érkezik, akár héjasan, akár pucolva vásároljuk. A héjas mogyoró nálunk ismert formáját forró levegős pörköléssel érik el, míg a héjatlan mogyorót pálma- vagy mogyoróolajban pörkölik tovább.

A héjatlan változatból elterjedtebb a sózott változat, ezt leginkább rágcsálnivalóként fogyasztjuk. Nem túl egészséges ebben a formában - egyrészt nagyon sós, másrészt túl sok zsiradékot tartalmaz, ha pedig sörözőben-étteremben találkozunk vele a pultra kitéve, gondoljunk arra, hogy hányan nyúltak már bele a szomjúságot serkentő mogyoróhalomba...

De nem akarunk senkit lebeszélni a földimogyoróról, tud ennél sokkal többet és jobbat! Mindjárt kiderül...

Így jó a mogyoró!

A sós mogyorónál sokkal finomabb és egészségesebb a héjas mogyoró: ennek pörköléséhez nem használnak zsiradékot, sőt sót sem, és mint tudjuk, a túlzott sófogyasztás magas vérnyomáshoz vezethet. A pucolás miatt kevesebbet is fogyasztunk a mogyoróból, nem marékszám habzsoljuk, hanem szemenként eszegetjük, így a kalóriadús rágcsából kevesebbet és egészségesebbet fogyasztunk.

A földimogyoróból készült mogyoróvaj (peanut butter – ejtsd: pínát bátör) Amerikában népszerű kence szendvicsekhez. Ennek létezik darabosabb és krémesebb változata is. Az enyhén sós, enyhén édes krém leginkább gyümölcszselével párban kerül a reggeli kenyérre, de szívesen teszik süteménybe, más ételekbe is. Egészen más, mint a kakaós mogyorókrém, vagyis a Nutella, ami egyértelműen desszertekhez használatos édes bűnbeesés.

Az indonéz és thai konyha is előszeretettel használja a földimogyorót. Míg az indonéz húsnyársak, satay-k mellé fűszeres mogyorószószt kínálnak, addig a egyes thai fogásokban aprított földimogyorót szórnak az ételek tetejére. Itt nem csak az íz, hanem a ropogós mogyorómorzsák is izgalmassá teszik az ételt.

A földimogyoróból készült olaj is leginkább az ázsiai ételek kedvelőinek való, pontosabban azoknak, akik szívesen sütnek-főznek wokban. A mogyoróolaj egyik kiemelkedően jó tulajdonsága, hogy remekül bírja a magas hőfokot, nem ég meg, akár 230 fokig is hevíthető minden károsodás nélkül.

Ha hámozott, de sótlan mogyorót vásárolunk, ízesíthetjük is: pici vízzel megspricceljük, megszórjuk és összeforgatjuk ízlésünk szerinti fűszerrel, és tepsiben pár perc alatt átsütjük forró sütőben. Ha aperitív mellé kínáljuk, akkor pici só és római kömény, esetleg chilipehely, wasabi-por lehet az ízesítő, ha édes rágcsára vágyunk, akár fahéjjal, kis cukorral is megszórhatjuk, hogy a sütőben karamellizálódjon.

Vásárlás és tárolás

A mogyoró könnyen avasodik, mivel magas az olajtartartalma. Nálunk épp ezért hűvösebb időben népszerű, kimérve csak hidegebb hónapokban kapható. Ha tehetjük, kimérve vásároljuk, és minden esetben kóstoljuk meg, mert az avas földimogyoró nagy csalódás lehet. A csomagolt változatoknál érdemes alaposan megnézni a lejárási dátumot!

A tárolásnál fontos, hogy hűvös helyen tartsuk, mindig alaposan lezárva, mert könnyen magába szívja a levegőből a nedvességet, és ekkor nagyon sokat veszít az élvezeti értékéből. Ha mégis kicsit megszívná magát nedvességgel a földimogyoró, tepsin elegyengetve toljuk néhány percre forró sütőbe, így kiszárad és felfrissül, újra tökéletesen ropogóssá válik.

A földimogyoró allergia

A földimogyoró sokaknál allergiás reakciókat vált ki, aki érzékeny, annak nagyon veszélyes fogyasztania. Nekik semmi olyat nem szabad fogyasztaniuk, ami akár csak nyomokban földimogyorót tartalmaz. Ezért is találkozunk sok csomagoláson olyan felirattal, hogy nyomokban földimogyorót is tartalmazhat. Nekik vigyázni kell a dió, mogyoró, mandula, gesztenye fogyasztásával is.