És lassan fő a sűrű powidl…

Szilvalekvárt sokfélét lehet készíteni. Van, aki az épp csak a puhára főzött, némi cukor hozzáadásával készülő dzsemre, míg mások a sűrű, kanálmegállító állagúra esküsznek. Nem mindegy persze, ki hogyan készíti. Ahány hagyomány, háztartás, annyiféle lehetőség kínálkozik a család ízlésének megfelelő szilvalekvár főzésére. Bevallom, én egyaránt barátja vagyok a darabos szilvadzsemnek és a sűrű, de csakis cukor hozzáadása nélkül készülő típusnak, ez utóbbinak talán még inkább. Szegény nagyanyám gyerekkorunkban olyan gigantikus adagokban főzte valóban kocsikenőccsé a szilvát, nem spórolva a hozzáadott cukorral sem, hogy előfordult, igazi, méretes zománcos fazékban landolt a spájzban a mérhetetlenül édes lekvár, amely évekig aszalódott, és valahogy senki sem akart kanalazni vagy inkább csákányozni belőle...

Már akkor sejtettem, létezik ennek más variációja is, ami kifejezetten ízletes, sőt rajongani is lehet érte. Évekkel később aztán találkoztam a powidllal. Ez a bohémiai finomság szintén sűrű szilvalekvár, de egy szem cukrot sem tartalmaz, édességét a tökéletesre érett őszi szilva természetes cukortartalmának, valamint a türelmes főzési időnek köszönheti.

A powidl nagyon hasonlít a szatmári szilvalekvárhoz, azzal a különbséggel, hogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában, főként cseh, szlovák és osztrák vidékeken előbb megaszalták a szilvát, majd abból főztek sűrű és zamatos powidlt, amit aztán buktákba, gőzgombócba és a barátfüléhez igen hasonló úgynevezett Powidltascherlnbe meg még számos finomságba töltöttek, vagy egyszerűen kenyérre kentek – s teszik ezt sokan ma is hasonlóképp.

A hagyományok persze változékonyak, és idővel egyre inkább a friss, érett gyümölcsből kezdték ezt is főzni. Az eredmény így is tökéletes. Régen ezt is szabad ég alatt készítették, így egy kis füstös aromát is kapott, és valódi társasági eseménnyé vált a szilvaszüret, majd utána a lekvárfőzés. Mi tagadás: egy vagy akár több kondérnyi szilva elkészítéséhez el is kelt a lelkesítő csapat, és egész napos foglalatosságot biztosított mindenkinek.

Egy átlagos felszereltségű mai konyhában azonban más viszonyok jellemzők, de a hagyományosan egyszerű recept szerint készülő powidlról azért nem kell lemondani. Kis mennyiséget is érdemes készíteni belőle! Persze ma már sokan ízesítik gyömbérrel, fahéjjal, sőt van, aki cukrot is adagol hozzá, ez a jóféle sűrű szilvalekvár azonban szerintem úgy az igazi, ha csak zamatos szilvát tartalmaz.

Ez a mindössze egyetlen hozzávaló felhasználását igénylő finomság egyetlen dolgot követel csupán a készítőjétől: sok türelmet. No nem a bonyolultsága okán, hanem azért, mert ki kell várni azt a 2-2½ órát, amíg 1½-2 kg szilva olyan sűrű és édes, amilyennek lennie kell. Akkor érdemes hozzáfogni, ha egyrészt nagyobb mennyiségű szilva áll rendelkezésünkre, mert ez a lekvár bizony a legkevésbé sem tartozik a „kiadós” kategóriába, már ami a gyümölcshöz mért késztermék mennyiségét illeti, másrészt kedvet érzünk ennyi ideig a konyhában tartózkodni. Megéri a fáradságot, mert valami csodás lesz a végeredmény!

Powidl

Hozzávalók kb. 6 dl lekvárhoz:
2 kg érett, kései besztercei típusú szilva

Elkészítés: A szilvát alaposan megmosom, kimagvalom, lábosba rakosgatom. Mérsékelt tűzön főzni kezdem. Az első ½ órában békésen fődögél, elegendő néhányszor megkavarni, nehogy odakapjon az alja, aztán folyamatosan érdemes keverni. Ekkora mennyiség esetén bő 2 óra a teljes főzési idő. Eddigre a szilva tökéletesen szétesik, besűrűsödik. Ahogy mondani szokták: megáll benne a kanál.
Ekkor gyorsan kis, csavaros tetejű üvegekbe töltöm, majd 10 percre fejre állítom.
Mindig hagyok kóstolót, hogy ellenőrizni lehessen a minőséget!

Amíg a szilva csendesen fő, egy gyors, ám annál ízletesebb szilvás sütemény elkészítésére is bőségesen jutott idő. A szilva, a pirított mogyoró és a csokoládé egyesül ebben a nagyon könnyű szilvakockában – mire a lekvár elkészült, el is tűnt a tányérról.

Csokoládés szilvakocka mogyoróval

Hozzávalók egy 20x20 cm átmérőjű négyzet alakú tepsihez:
3 csapott evőkanál süteményliszt
1 csapott evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
10 dkg őrölt, pirított mogyoró
4 csapott evőkanál porcukor
3 dkg puha vaj
2 db közepes méretű tojás szétválasztva
1 csipet só
1 evőkanál tej
30 dkg zamatos szilva
A tetejére:
vaníliával kevert porcukor.

Elkészítés: A sütőt 175 fokra előmelegítem. A tepsit sütőpapírral bélelem. A szilvákat felnegyedelem, magjukat eltávolítom.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjéből csipet sóval kemény habot verek. A sárgáját a cukorral fehéredésig keverem, majd beleteszem a vajat, hozzákanalazom a tejet, folyamatos keverés mellett jöhet hozzá a liszt és a kakaó, végül a mogyoró. A fehérjehabot óvatosan beleforgatom.
A sütemény tésztáját belekanalazom az előkészített tepsibe, majd rábiggyesztem a szilvanegyedeket.

Előmelegített sütőben 12-15 perc alatt ruganyosra sütöm. Még melegen meghintem porcukorral, szeletelem.