Évbúcsúztató saláta a csúcson

A szendvicsektől a hideg sülteken át a sós és édes ropogtatnivalókig igen széles a skála – a büféasztallá avanzsáló konyhaasztalokon pedig majd’ mindenütt helyet talál magának egy vagy több salátástál különféle finomságokkal megrakva.

Az egyik (egyes vélemények szerint „a”) legnagyszerűbb, nagy valószínűséggel a komoly múltú Waldorf-saláta, melynek születése az 1893-96 közötti évekre tehető.

Az elegáns New York-i Hotel Waldorf éttermének munkatársa volt Oscar Tschirky. Hozzá köthető a friss zellerből és almából, majonézzel készült saláta, melyet nagy valószínűséggel 1896-ban tálalt fel először a szálloda vendégeinek – a dió (mely a tengerentúlon gyakran pekándió) csak később került az összetevők közé, bár a klasszikusként számon tartott recept alapvetően ezen hozzávalókat tartalmazza. Egy 1928-ban kiadott szakácskönyvben közzétett leírás azonban már mindhárom alapanyagot említi.

A saláta a világ máig egyik legpatinásabb szállodájának (ma a Hotel Waldorf-Astoria nevet viseli) konyhájából indulva gyors karriert futott be világszerte társasági és családi eseményeken – közkedveltségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy számos filmben, regényben, sőt dalban is szerepet kapott az elmúlt évtizedek alatt.

Sokféle variációban tálalják és kínálják világszerte, friss és szárított gyümölcsök, zöld kiegészítők egyaránt gazdagíthatják, és a nehéz majonézmártást is lehet könnyedebbé tenni.

A kellemesen savanykás alma, az aromás zeller és a nálam enyhén pirított dió hármasságát a visszafogott fűszerezésű joghurtos öntet teszi teljessé – a szezonális alapanyagok remek ízharmóniája kellemesen alacsony hőmérsékletre hűtve érvényesül igazán.

A könnyedén összeállítható, előételként vagy köretként is tálalható saláta sikere néhány apró részletben rejlik, melyekre érdemes figyelmet fordítani. Így nem csupán az évbúcsúztató mulatságok asztalainak fényét emelheti a látvány, de az ízélmény is „csúcssalátává” avatja a kombinációt.

Waldorf-saláta – kis rafinériával

Hozzávalók 4 személyre:
2-3 db kemény húsú, savanykás alma (kb. 30 dkg)
1 db közepes zellergumó (kb. 30 dkg)
8-10 dkg enyhén pirított dióbél
½ citrom frissen facsart leve
1 csapott evőkanál zsírszegény tejföl
175 gr natúr joghurt
2 teáskanál dijoni mustár
1 kis csokor finomra aprított petrezselyemzöld
Ízlés szerint: kevés só, frissen őrölt fehérbors
A díszítéshez ¼ gránátalma magjai (elhagyható)

Elkészítés: A zellert hámozást követően ½ cm széles, 1½ cm hosszú csíkokra darabolom. Egy kisebb lábosban vizet forralok, amelybe kevés sót szórok. A forrásban lévő vízbe dobom a zellercsíkokat, 2 perc múlva szűrőkanállal kiemelem, jeges vízbe teszem, leszűröm.

Az öntethez a tejfölt, a joghurtot és a mustárt alaposan összekeverem, a petrezselyemzöldet finomra vágom, a sóval és fehérborssal együtt a joghurtos mártáshoz keverem, ha szükséges, a fűszerezésen finomítok. Felhasználásig hűtőszekrényben tárolom.

Az almákat, ha egészséges, feszes a héjuk, hámozás nélkül a zellerhez hasonló méretűre darabolom, kevés citromlével meglocsolom.

A diót zsiradék nélküli serpenyőben enyhén megpirítom. Néhány szép darabot félreteszek a tálaláshoz, a többit gorombára vágom.

A diót, a zellert és az almát egy salátástálban óvatosan összeforgatom az öntettel, diófelekkel díszítem – néhány gránátalmamaggal is színesíthető – tálalás előtt legalább ½ órára hűtőszekrénybe helyezem.

A saláta kínálható akár üvegpoharakban is, de nagy tálban is asztalra kerülhet. A rendkívül egyszerűen kivitelezhető, remek alapanyagokból összeállított, mégis rafinált ínyencség a szilveszteri mulatság vendégseregét biztosan leveszi a lábukról.

Nem érdektelen felidézni ez alkalomból Cole Portert sem, aki már 1934-ben úgy vélte: „a Waldorf-saláta a csúcs”. Az utolérhetetlen Ella Fitzgerald tolmácsolásában ezzel a dallal is kívánok mindenkinek vidám Szilveszter-estét és sikerekben, örömökben egyaránt gazdag nagyon boldog új évet!