2005. június 10. Csőtörés után: májpástétom

A májpástétom családunk kedvence. Sok helyen ettem már más májpástétomot, egy sem ért fel a hazaival. Nem tudom, hogy a fűszerezése teszi-e vagy az, hogy háromszor kell ledarálni ahhoz, hogy igazán finom krémes legyen, de hogy az ízvilága egyedülálló, az biztos.

A horror akkor kezdődött, amikor a kis házhoz közeledve megláttuk, hogy a kertünk helyén hatalmas tó-rendszer alakult ki. Az ebek a ház oldalában üldögéltek egy kupacban (szerencsére szárazon), mivel a telek pont az ellenkező irányban lejt, így a víz a kerítés mentén állt meg.
- Te jó ég! Ká, csőtörésünk van! - mondtam, és egyszerre rohantunk a vízaknához, ahonnan gyanús morajlás hallatszott. Ká feltépte a vasajtót, és beigazolódott a félelmünk: a víz a felszín alatt zubogott egyre erőteljesebben, és nem kellett már sok ahhoz, hogy kitörjön. Ká sietős léptekkel a szomszédba rohant egy szivattyúért, amit azonnal be is üzemelt, közben tárcsázni kezdte a vízműveket. (Ezt úúgy szeretem. Semmi pánik, semmi sopánkodás - gyors helyzetfelismerés, és megoldás. Hát nem ilyen a talpig férfi?)

A szivattyú zörögve-hörögve dolgozott, mi pedig lélekszakadva hordtuk vödörrel a vizet a kiskertre és a fákra, miközben az ebek izgatottan rohangáltak körülöttünk. Csak egyvalaki volt képes megőrizni higgadtságát: Gróf Titusz, aki méltóságteljes léptekkel körbejárta az összes tavat, szemrevételezte a vízállást- és a víztisztaságot, majd kortyolni próbált a legfrissebbnek ítélt pocsolyából. Hirtelen felprüszkölt, és egész testében megrázkódott. Ká-val felröhögtünk. Hihetetlen látványt nyújtott az Öregúr, amint a számára gusztustalan, saras vizet mustrálta, majd a jól ismert lábrázással kifejezve undorát, odébbállt. Mondja meg egyszer valaki, miért van az, hogy a macskák mindenből jobban szeretnek inni, mint a saját táljukból?

Nyakig vizesen, sártól cuppogó tornacipőkben, hullafáradtan értünk haza. Már útközben azon zakatoltam, vajon milyen gyors vacsorát tudnék összedobni, aminek Ká egy ilyen horror nap után igazán örülne ... amikor eszembe jutott a májpástétom. Anyukám még a névnapomon tett el belőle, és én galád, ki sem szedtem a csomagolásból, csak úgy, zacskóstul bevágtam a hűtőbe.
Mosolyogva láttam, hogy anya a doboz mellé összehajtogatott papírra jól ismert

gyöngybetűivel felírta a májas receptjét, hogy nekem is meglegyen: "1 kg sertésmájból resztelt májat készítesz zsírral, sok hagymával, 2 babérlevéllel, és fűszerekkel, majd kihűtöd, háromszor ledarálod, hozzákeversz egy darabokra vágott margarint, megsózod-borsozod, beleteszel 1-2 evőkanál mustárt, jó sok majoránnát, és addig kevered, amíg szinte habos nem lesz. Vigyázz, ha a mustár savanykás, elég belőle egy kanálnyi is."

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>