2005. november 14. Vendégségben

Valójában mindig úgy terveztük, hogy majd ha "nagyok" leszünk, egyszerre alapítunk családot. De az élet ennél kiszámíthatatlanabb. Brigi sokkal korábban megtalálta Pedro személyében az igazit. (Nem tudom, Ká hol tekergett akkoriban!) Már akkor is csodáltam őket. Nem csak a kapcsolatukért, hanem amiért olyan szép otthont tudtak varázsolni maguknak: napsárga falak, egymással a legapróbb részletig harmonizáló függönyök, szőnyegek, bútorok és zöld növények. No és a hihetetlen finom vacsorákért, fergeteges társasozásokért, borozásokért, hajnalig tartó beszélgetésekért és a röhögésekbe fúló sztorizásokért, amelyekben nagyon sokszor részem volt!

Brigivel már gyermekkorunkban is varrtunk. Miközben más lányok az öltözködéssel és a fiúkkal voltak elfoglalva, mi a játszótéren, a padon varrogattunk, és az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Na jó, a fiúkról is, de akkoriban annyira bénák voltunk mindketten, hogy nem sokan vettek tudomást rólunk. Ezt nevezik későn érő típusnak, nem igaz? :-) Anyukám erre mindig azt mondta, hogy lesz ez még másképp is... és igaza lett, de ezt akkoriban még nem tudhattuk. Így maradt a plátói szerelem és a várakozás. No és a varrás, amibe Brigi azóta úgy belejött, hogy tátva marad a szám, amikor a képeire nézek.

Az a vicc, hogy még nem is mondhatnám türelmes embernek. Dupla oroszlánként nagyon is öntörvényű, határozott és akaratos. Ha őszinte akarok lenni, nem is értem, hogy képes egy-egy ilyen nagy és aprólékos képet kivarrni. Mert ezek közel egy év alatt készülnek ám el, és olyan sok színárnyalattal, hogy az ember csak ránéz a cérnahalomra, és máris a nyugtatóért kell nyúlnia. Persze ettől (is) olyan szép és meleg az otthonuk, amilyet az ember csak ritkán lát.

Briginek és Pedrónak ikreik vannak: Heni és Balázs. Ká és én Miss Henriettnek és Balázs úrfinak hívjuk őket, és nagyon a szívünkhöz nőttek. A születésnapjuk külön említést érdemel, mivel Anyák napján születtek. Van ennél szebb ajándék egy anyukának? Ugye, nincs. És még valami. Ká és én aznap ismerkedtünk meg egymással, így a reggelig tartó beszélgetésből azonnal a kórházba rohantam. A babák természetes módon, makkegészségesen jöttek a világra, és szakasztott úgy néznek ki, mint a szüleik.

A barátnőm remekül főz. Régebben, amikor még a zacskós leves elkészítése is problémát jelentett számomra, csodálattal néztem, milyen könnyedén készít el olyan vacsorákat, amely után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. Ezúttal Carbonara-t készített. Hozzávalók: 1 csomag spagetti, 4 pohár tejföl, 3 csomag bacon (húsos!), 10 gerezd fokhagyma. Elkészítés: Megfőzzük a spagettit. Összevágjuk a szalonnát, és olaj nélkül picit megpirítjuk, majd a tésztába keverjük a tejföllel és az áttört fokhagymával együtt. Az eredeti recept tejszínnel készül, de így sokkal könnyebb lesz. Hihetetlen finom!

A desszert Tiramisu volt. Hozzávalók: 50 dkg Mascarpone sajt, 50 dkg babapiskóta, 4 tojás, 15 dkg porcukor, 8 adag kávé lefőzve és cukorral ízesítve, fahéj, 1/2 csomag étkezési zselatin, kakaópor
Elkészítés:
0. Lefőzzük és megízesítjük a kávét.
1. A 4 tojássárgát a cukorral habosra keverjük, hozzáadunk 1 csipet sót, majd a Mascarponét, végül fahéjat ízlés szerint.
2. A 4 tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük.
3. Összekeverjük a Mascarponés masszát a kemény tojásfehérjékkel.
4. Felforralunk 7 cl vizet, belekeverjük a zselatint, majd folyamatos kevergetés közben kicsit lehűtjük, és a masszához keverjük.
5. Előveszünk egy szögletes edényt (jénait). A babapiskótákat kávéba mártjuk, majd egymás mellé a tál aljába tesszük. A kész sorra ráöntjük a krémünk 1/3-át.
6. Újabb réteg kávéba mártogatott babapiskótát teszünk le sorban, majd rájuk öntjük a krém következő 1/3-át.
7. Lepakoljuk a kávéba mártott harmadik piskótasort és beterítjük a maradék 1/3 krémmel.
8. Hűtőbe tesszük egy éjszakára. Másnap tálalás előtt kakaóporral egyenletesen megszórjuk.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>