2006. február 27. Megszületett Gréti-baba!

Ká és én, amint lehetett, ellátogattunk a kórházba. Még előző nap vásároltunk egy rózsaszínű nyulat. De az is lehet, hogy bárányt. (Szóval a feje alapján inkább bárányra, a fülei alapján viszont nyúlra emlékeztető állatot, amely a mellkasa megnyomására vékonyka hangon énekelni kezd.) A szülészet csukott ajtajához érve megtorpantunk. A mamák és babák védelmében a látogatóknak tilos a bemenet. Végülis - gondolhattuk volna. Rácsörögtünk Petrára, aki szerencsére meghallotta a hívást, és azt mondta, mindjárt kijönnek. Ká és én izgatottan toporogtunk a folyósón, és az üvegajtón befelé kukucskáltunk. Egyszer csak feltűnt egy fehér fürdőköpenyes anyuka, egy bevásárlókocsihoz hasonló szerkezettel. A kosárban pici, rózsaszínű csomag lapult egy könnyű kék, mackós takaró alatt. Petra volt az újszülött Grétivel. Húuh, nagyon meghatódtam, nem győztem nyeldekelni.

A baba gyönyörű volt: rózsás arcbőr, szép vonások, bájos pofika, selymes haj. Mondjuk a szülei is szépek, nem is tudom, miért lepődtem meg? Talán azért, mert én gyűrött és vörös voltam, egészen úgy néztem ki, mint Hakapeszi Maki - már amennyire a fényképekről emlékszem. Azt hittem, a babák kissé megviseltek lesznek a születéstől, és csak hetek múlva simulnak ki. Szóval Gréti álomszép volt, és mosolygott álmában. Hihetetlen, hogy egy ilyen pici baba már így tud mosolyogni! Miközben Ká óvatosan kattogtatta az üveg előtt a gépét, a baba édesen aludt, kis teste könnyedén pihegett. Petra kijött hozzánk, édes babaillatot húzva maga után. Vajon miért van a babáknak mindig ilyen finom, édes illatuk?
Aztán beszélgetni kezdtünk. Az apás szülésről, a babáról, az elkövetkezendőkről. Jó volt hallani, hogy ilyen boldogok, és megnyugtatott Petra kisugárzása. Mindig is nagyra becsültem azokat a nőket, akik ilyen kiegyensúlyozottak és jókedvűek, mint ő. Semmi hisztéria, semmi hipochondria és jajveszékelés. Remélem, ha majd terhes leszek, Ká-val mi is ilyen derűsek és bátrak leszünk!

Kora délután érkeztünk haza, és a Grétiékről szóló beszámoló után megebédeltünk. A leveskészítést ezúttal elblicceltem, mentségemre szóljon, hogy hasznosan töltöttem az időt. Anya Kuktás karfiollevest főzött snidlinges sajtgaluskával. Hozzávalók: 2 nagyobb répa, 1 nagyobb hagyma, 2 gerezd fokhagyma, kb. 1 kg karfiol, 4 erőleveskocka, bors, egész bors, köménymag, 3-4 evőkanál olaj
A galuskához: 1 felvert tojás, 2 evőkanál apróra vágott snidling, 2 púpos evőkanál vékonyra reszelt sajt, só, + annyi liszt, hogy a nokedlinél egy kicsit sűrűbb legyen a tészta, 1 mogyorónyi vaj
Elkészítés: A karfiolt a torzsáitól megszabadítjuk, megmossuk, és kisebb rózsákra szedjük. A répákat megmossuk, megtisztítjuk és felkarikázzuk. A hagymát megtisztítjuk, kettévágjuk és a félbevágott hagymákat bevágjuk, hogy egyben maradjanak, de az ízük jól kijöjjön. A fokhagymákat megtisztítjuk. A kuktába 3-4 evőkanál olajat teszünk, fellangyosítjuk, beleszórjuk a megtisztított zöldségeket a karfiol kivételével. Megsózzuk, és pár percig pirítjuk, majd felengedjük kb. 1,5-2 liter vízzel Beleteszünk 4 erőleves kockát, egész borsot, köménymagot, szerecsendiót és a törött borsot. Lezárjuk a kuktát, és 15 perc alatt puhára főzünk mindent. Kinyitjuk a kuktát, beletesszük a karfiolt, és visszazárjuk a kuktát. Jelzéstől számított kb. 3-4 perc alatt a karfiol is megpuhul. Elkészítjük a galuskát: Felverjük a tojást, hozzáadjuk a snidlinget, a reszelt sajtot, a vajat, a lisztet és megsózzuk. A gyöngyöző levesbe hosszúkás galuskákat szaggatunk. Ha feljönnek a leves tetejére, elkészültek.

Közben persze én sem tétlenkedtem, hozzáláttam az első habszivacs-csomagom összeállításához. Még sosem próbáltam ezt a technikát, pedig rém egyszerű, az eredmény pedig igazán látványos. A csomagban előre megrajzolt minták vannak, ezeket először kivágjuk szépen sorban.

Minden mintára rá van írva, hogy melyik színű habszivacs lapra kell majd rárajzolni. Fogunk egy halványan író tollat, és minden papírsablont rárajzolunk a megadott habszivacs lapokra. Ha elkészültünk, minden sablont kivágunk a habszivacsból. Óvatosan vágjunk, lehetőleg úgy, hogy ne látszódjon a tinta.

A csomagban egy sünitest lapult külön tüskés bozonttal, egy nagy csomó fűvel, két levéllel, almával, körtével és két szem szilvával. Ká kíváncsian figyelt, majd megkérdezte:
- Mirza, miért nem magadtól rajzolsz mintákat?
- Azért, mert így kényelmesebb, könnyebb és szórakoztatóbb. Különben is, ez az első habszivacs képem - feleltem a meg nem értett művészek tettetett sértettségével. - Majd ha már alaposan megismertem a technikát, alkotok önálló képeket is - tettem hozzá öntudatosan.

A leírást követve lassan összeállítottam a képet. Közben hogy-hogynem a következőt dúdoltam magamban: "És mi látszik a bokorban? Látszik egy tüskés hát!" (meg nem mondom, melyik meséből származik ez a két sor, de határozottan emlékszem, hogy gyerekkoromban gyakran hallottam valahol...) A süni csupasz testére felkerült a tüskés hát, a gyümölcsök, a levelek, majd aláragasztottam a gyepet, és Tüskéshátú életre kelt! Ká elismerően hümmögött.

A süngyártás után a kantin is beindult. Túrós tésztapudingot sütöttem ribizliszörppel. Hozzávalók: 25 dkg fodros tészta, 25 dkg túró, kb. 1 kis doboz tejföl, 5 evőkanál cukor, 1 vaníliás cukor, 2 felvert tojás, 1 citrom reszelt héja, 1 csipet fahéj, 10 dkg mazsola (forrázva, rumba áztatva)
A locsoláshoz: meggy szörp, díszítéshez: meggybefőtt
Elkészítés:
1.) A tésztát forró vízben megfőzzük, leszűrjük és lecsepegtetjük.
2.) A töltelékhez összedolgozzuk az összes többi hozzávalót.
3.) A tésztát összekeverjük a töltelékkel, majd egy kivajazott jénaiba vagy tepsibe öntjük az egészet. (Ha úgy látjuk, hogy a tészta nagyon magába szívta a túrós tölteléket, tejszínnel vagy tejföllel lazíthatjuk egy kicsit az állagát).
4. Előmelegített sütőben a tésztát kislángon (kb.180 fokon) 30 perc alatt készre sütjük. A sütési idő lejárta előtt 10 perccel a tepsit kihúzzuk a sütőből, és meglocsoljuk egy kis meggy szörppel, megszórjuk meggybefőttel.
5.) Forrón, ribizli szörppel meglocsolva vagy kevés lekvárral tálaljuk.

Nem tudom, miért hívják ezt a tésztaételt épp pudingnak, bár az angolok pudingja sem egyezik a mi pudingunkkal. A lényeg az, hogy nagyon finom, kissé a Varga Déneshez hasonlítanám. Minél lazább a tésztás keverék, annál puhább lesz a sütemény állaga. Kompóttal és szörppel is meglocsolhatjuk, sőt, utólag azt gondolom, még a vaníliás tejet is elbírta volna. És hogy a sünökről is szóljak néhány szót: habszivacs lapokat néhány száz forintért beszerezhetjük, és álomszép lakásdekorációkat készíthetünk belőlük. Az benne a jó, hogy a legegyszerűbb minták (virágok, szívek, nap, hold, cica, bárány, nyuszik) feldobják a lakás bármely részét, és jól eltarthatóak. Ha megunjuk, eltesszük egy dobozba, és jövőre újra felhasználhatjuk majd a díszeinket - pl. Húsvétkor. :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>