2007. január 15. Hurka-Party

Otthon aztán ledobtam magam a kanapéra, magam elé húztam egy halom szakácskönyvet és lázas keresgélésbe kezdtem. Semmi. Újabb irodalom után nyúltam, és tovább lapoztam. Semmi.
- Figyelj csak! - ordítottam fel az emeletre Ká-nak, aki éppen polcokat szerelt a közlekedőben. - Az emberek nem esznek hurkát! Egy receptem sincs! Nem tudok mit kezdeni a hurkáiddal!
- Hívd föl a Mágnest, ő biztos tudja. - kiabált vissza.
(magunk között Ká gyakran lemágnesezi anyát, aki valójában Ágnes.)
- Igaz is - mormogtam magamban - ő biztos tudni fogja. És már tárcsáztam.
Ká nem tévedett, Anya pillanatok alatt elmondta, mihez kezdjek a hurkákkal. (Két májast, egy véreset és két kolbászt vettünk.)
- Beleteszed egy tálba, kis vizet öntesz alájuk, kicsit megkened olajjal és megszurkálod őket, nehogy kipukkadjanak - mondta. - A kolbászokat 10 perccel korábban tedd be, mert azoknak picit több idő kell ahhoz, hogy átsüljenek.
- Ennyi? - kérdeztem. - Ilyen egyszerű?
- Bizony - mondta Anya, és szinte magam előtt láttam, amint elmosolyodik. - Ügyes legyél, kislányom!

A Hurka-partira a tesómékat és a barátaikat, a velük szemközt lakó Hajnit és Zsoltot hívtuk meg. No és a Hajni pocakjában növekvő tizenkilenc hetes kisbabát, aki az esküvőnk előtt egy héttel, június első hetében fog megszületni. :o)

A meghívás kora délutánra szólt, így bőven volt időm arra, hogy mindent elkészítsek. Reggeli után megsütöttem a desszertnek szánt Mákos-meggyes, diós-szilvás és meggyes rétest.
Diós-szilvás töltelék (2 rúdra elég): 30 dkg darált dió, 20 dkg cukor, 4 evőkanál tejföl, 20 dkg fagyasztott és apró kockákra vágott szilva + a leve, meggylé (befőtt), reszelt narancshéj, fahéj
Mákos töltelék (2 rúdra elég): 30 dkg mák, 20 dkg cukor, 1 reszelt alma, 10 dkg mazsola, magozott meggy, 4 evőkanál tejföl, meggylé, reszelt citromhéj
Meggyes töltelék: 1,5 üveg meggybefőtt (a másik fél a mákos töltelékbe ment el), vaníliás cukor
Elkészítés: Először a töltelékeknek látunk neki. A hozzávalókat összekeverjük, és annyi meggylevet öntünk bele, hogy kellemesen szaftos tölteléket kapjunk. Ha túl folyós lesz, az sem baj, ez esetben a réteslapra zsemlemorzsát szórunk, hogy ne ázzon el.
Két réteslapot használunk egy-egy rúd réteshez. Az első lapot nedves konyharuhára terítjük, és egy kenőecsettel olajat csepegtetünk rá elszórtan. Rátesszük a második lapot, és azt is megolajozzuk, majd megszórjuk zsemlemorzsával. Óvatosan eloszlatjuk rajta a tölteléket, majd a konyharuha segítségével feltekerjük. A tészta végeit behajtjuk, és a rudakat sütőpapírral bélelt és megolajozott tepsire tesszük. Vékonyan megolajozzuk a rétesrudak tetejét is, majd előmelegített, forró sütőben rövid idő alatt aranyszínűre sütjük. Tálalás előtt porcukorral megszórjuk.

Előételnek hagymás-paprikás kifliket sütöttem, és pikáns sajtkrémet készítettem. Hozzávalók: 2 evőkanál olaj, 1 nagyobb vöröshagyma, 45 dkg rétesliszt, 1 evőkanál cukor, 1 csomag szárított élesztő (vagy 2 dkg hagyományos élesztő), 2 dl víz, 1 evőkanál pirospaprika, 1 csipet őrölt kömény, 1 teáskanál só
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk. 2 evőkanál olajat teszünk egy serpenyőbe, felforrósítjuk, és üvegesre pirítjuk rajta a hagymát. Lehúzzuk a tűzről az edényt, a hagymára szórjuk a pirospaprikát, jól elkeverjük, és kicsit kihűtjük. A többi hozzávalóval együtt kenyérsütő gépbe tesszük, és megdagasztjuk, kelesztjük. (Bomann típusú gépen ez 1,5 óra.) Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkára tesszük, átgyúrjuk, majd kb. 20 darabra vágjuk. Minden darabot kifli alakúra sodrunk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A tetejüket villával megnyomkodjuk, hogy csíkosak legyenek. Előmelegített sütőben 180 fokon 12-15 perc alatt készre sütjük őket.

Sajtkrém. Hozzávalók: 1 kemping sajt, 2 kockasajt, 10 dkg krémsajt, tejföl, pirosarany, 3 gerezd fokhagyma áttörve, pici őrölt bors, bazsalikom
Elkészítés: A hozzávalókat összeturmixoljuk, és egy tálba öntjük. Petrezselyemmel díszítjük tálalás előtt. (Ha korábban tesszük rá a petrezselymet, idővel elsüllyed. :o))
A sajtkrémhez nem csak a stanglikat, hanem meghámozott, és hasábokra vágott kígyóuborkát is kínálhatunk, nagyon finom.

A hurkák és kolbászok mellé savanyúságnak céklát és savanyú káposztával töltött paprikát vettünk, de eszembe jutott, hogy hátha nem jó savanyúságot adni egy kismamának. Így aztán készítettem egy kis zöldsalátát feta sajttal. Hozzávalók: 1 jégsaláta, 4 paradicsom, fél kígyóuborka, 1 doboz feta sajt kockára vágva, olívaolaj, só, oregánó
Elkészítés: A zöldségeket megmossuk, feldaraboljuk és összekeverjük a fetasajttal. Olívaolajjal, sóval, bazsalikommal ízesítjük.

Míg a kantin ügyeskedett, Ká úgy döntött, besegít a házimunkába, és nagy svunggal nekilátott porszívózni az emeleten. Majd egy óra telt el, aztán még egy, mire a lépcsőházban is végzett. Kivörösödött (és jócskán meggyötört) arccal, lógó melegítőben, nagyot sóhajtva rogyott le a székbe. - Ez a takarítás valami embertelen - mondta kimerülten. - Most muszáj megnéznem valami autós műsort, különben rosszul leszek...

Lujzi csillogott - villogott, mire a vendégeink megérkeztek. Ravasz voltam, és a hurkát meg a burgonyát csak ekkor tettem be a sütőbe (úgy számoltam, hogy így biztosan semmi nem fog elhűlni). Bő fél óra alatt megmutattuk új otthonunk minden zugát és a kis kertet, majd asztalhoz ültünk. Mire megettük az előételnek szánt piros stanglikat a sajtkrémmel, a hurkák is elkészültek. Már a sütő üvegén keresztül is látszott, hogy minden gyönyörűen átsült, és egy hurka sem robbant szét. Büszkén nyitottam ki a sütő ajtaját, hogy a fő fogást az asztalra tegyem, amikor olyan forró gőzcsóva csapott ki a résen, hogy egy pillanatra úgy éreztem, még a hajam is leégett. A tükörhöz rohantam, hogy ellenőrizzem, maradt-e bőr az arcomon, de szerencsére csak a szempilláim, néhány a copfomból kilógó hosszabb hajszál és a szemöldököm egy része pörkölődött le. Mindezt szerencsére senki nem vette észre, így gyors arcmosás után újra a sütő közelébe merészkedtem. Ezúttal azonban messzire elhajoltam a nyílás elől, és megvártam, míg az alattomos gőzök vadul kicsapnak, és csak eztán nyúltam a jénai tálhoz.
A főfogással őrületes sikert arattam, szinte minden el is fogyott. Kenyeret és héjában sült burgonyát kínáltam a hurkák és a kolbász mellé, de legnagyobb meglepetésemre, köretként leginkább a feta sajtos zöldsalátám fogyott. Pedig nem is illik a hurkához.

A hurka után mindenki kidőlt, így nem is hozakodtam elő a rétes-kérdéssel, csak órákkal később.
Elborozgattunk (a bátrabbak pálinkáztak) és beszélgettünk. Hajniék elmesélték a megismerkedésük, az esküvőjük és az építkezésük történetét. Bár utóbbi történet számtalan horrorisztikus és drámai elemet tartalmazott, kórusban vihogtunk.
Érdekes, hogy az ember milyen jóízűen tud azokon a dolgokon kacagni, amelyeken évekkel korábban sírni tudott volna. Ez lenne a felnőtté válás kulcsa? Nem tudom, mindenesetre remekül szórakoztunk.

Jó itt lakni, és jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül. (A kisház idején csak a banyát és a mézes bácsit ismertük.) Új barátokra leltünk, akikkel lépten-nyomon összefutunk, és akikkel bármikor spontán programokat szervezhetünk, hiszen alig hatszáz méterre lakunk egymástól. Arról nem is beszélve, hogy ha az esküvőnk után majd az Isten is úgy akarja, a gyerekeink között sem lesz majd nagy korkülönbség. :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>