November 16. Készülődés a Mikulásra I.

Éppen ezért már hetekkel korábban rá kell készülnöm a nagy eseményre. Vettem egy kerek üveglapot, hogy Zsigának és Árpi babának megfesthessem Mikulásra. Ezúttal könnyű dolgom akadt, mert Anyukámtól kaptam egy nagyon szép, gyerekeknek szóló kifestőkönyvet, amelyből nagyon sok mintát tudtam lekoppintani. Üvegem pedig akad bőven, ugyanis rájöttem, hogy a nagyobb bevásárlóközpontokban pár száz forintért nagyon szép, sima, üvegkép-kereteket vehetek. Ezek alá eredetileg fotót kellene tenni, de én megfordítom a bennük található fehér reklámlapot, és visszateszem az üveglap alá, amit később megfestek. No persze ez ugyanolyan jó üveg, mint amilyeneket a hobbiboltokban lehet kapni, csak így harmadannyiba kerül.

Az üvegfestés kapcsán időközben rájöttem, hogy nem mindig a bonyolult minták lesznek szépek: sok esetben az egyszerű figurák megfelelő színkombinációkkal jobban mutatnak. A kifestőkönyvben a legjobban egy jegesmedvét és 12 pingvint ábrázoló kép tetszett meg. Gondolom, eredetileg óralapnak szánták. (amúgy óralapot és szerkezetet is lehet kapni, ha valaki gyerekeknek órát szeretne festeni!). A télre és az ünnepe való tekintettel elhatároztam, még jobban téliesítem a képet, és beszórom valami hó-szerű porral.

Sokat töprengtem azon is, hogyan színezzek ki egy olyan képet, amelyen fekete-fehér pingvinek és egy hófehér jegesmedve szerepel - homogén kék háttér előtt. Aztán arra gondoltam, hogy a gyerekek fantáziavilága sokkal színesebb, mint a miénk, és miért ne tanulhatnánk tőlük, nem? Miért ne lehetne minden pingvin más és más színű? Így aztán citromsárgára, narancssárgára, rózsaszínűre és mohazöldre festettem őket. Mindegyik kis állatnak más és más színű sapkája, a jegesmedvének pedig szivárványszínű sálja lett. A téli-kék háttér adta magát, végül pedig hó híján aranyporral szórtam be az egészet. Olyan szép lett, hogy azonnal eldöntöttem, a többieknek is ilyet fogok festeni...

Közben a Karácsonyra is készülök, keresztszemes képeket varrok esténként. Pici képeket választottam, így remélhetőleg kész leszek velük még ebben a hónapban (mert akkor lesz időm a kereteshez rohanni). Itt is legelőször a gyerekekre gondoltam, akik számára a Karácsony még az a misztikus, felejthetetlen, szeretetteljes csoda, amilyen nekem volt kiskoromban. Ők még nem tudják, hogy ilyenkor az emberek egymást ajándékozzák meg, és helyes kis ünneplő ruhában várják a Jézuskát és az angyalokat. Emlékszem, én is milyen izgatottan törtettem kicsiként a szobába a csengettyűszó hallatán. Rendíthetetlenül hittem abban, hogy egyszer talán megpillanthatom az angyalokat, amint az ablakunkon át tovasuhannak az éjszakába.

Ká viszont sokat dolgozik, és főként sokat utazik a munkája végett, ezért esténként gondoskodnom kell arról, hogy az asztalra napjában egyszer meleg étel is kerüljön. Minden nap csomagolok neki szendvicset, de szegényt néha annyira kifacsarják, hogy érintetlenül hozza haza - a kutyák legnagyobb örömére. Ilyenkor gyorsan elkészíthető ételekkel variálok, amelyeket Ká nagyon szeret. Az egyik ilyen a Gombás-spárgás tészta. Hozzávalók: 1 doboz gomba, 1 kis doboz spárgakonzerv, ételízesítő, só, bors, 1/2 csomag tészta, fehérmártás vagy tejföl, 20 dkg reszelt sajt, 1/2 csomag apróra vágott petrezselyem
Elkészítés: A tésztát megfőzöm, és lecsepegtetem. Amíg a tészta fő, a gombát gyorsan megtiszítom, felszeletelem, és kevés vajon puhára párolom. Rádobálom az apróra vágott spárgát, és sóval, borssal, ételízesítővel átpirítom. Egy kis lábasban vajból, lisztből, és tejből besamelt készítek, és ráöntöm a gombás-spárgára. Alaposan összekeverem, majd a tésztára öntöm az egészet, és a tésztát is jól összekeverem. Az egészet egy jénaiba öntöm, megszórom reszelt sajttal, és előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm, majd meghintem apróra vágott petrezselyemmel a tetejét és forrón tálalom. (Általában többet készítek, mint amennyi elfogy, de az ebek nagyon-nagyon szeretik, úgyhogy semmi nem vész kárba). Egyszer kaptam egy kis doboz spenótos zöldspárga krémet, azt is beletettem, eszméletlen finom volt!

A másik ilyen gyors vacsorám a Paprikás krumpli, amely (mindegy, hány év száll el öregedő fejem fölött) mindig a gyermekkori Ilonavölgyi sátortáborokra emlékeztet, ahol Brigi barátnőmmel nyaranta betyárkodtunk. Ez volt az első étel, amit megtanultam. Hozzávalók 2 személyre: 6-8 burgonya, 2 hagyma, egy csomag virsli, kevés kolbász, só, bors, pirospaprika, olaj, víz. Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk és kockára vágjuk. Kevés olajat forrósítunk egy lábasban, beletesszük a hagymát és a felkarikázott kolbászt, és megpirítjuk. Lehúzzuk a lábast a tűzről, és megszórjuk 2 fakanálnyi pirospaprikával. Átkeverjük, majd hozzáadjuk a megmosott, megtisztított és kockára vágott burgonyát és felöntjük annyi vízzel, ami majdnem ellepi. Megsózzuk, borsozzuk, ételízesítőt is tehetünk bele, és addig főzzük, amíg a burgonya majdnem meg nem puhul. Ekkor hozzáadjuk a felkarikázott virslit, és addig főzzük, amíg meg nem puhul. Friss kenyérrel, savanyú uborkával tálaljuk.
Persze azokat a paprikáskrumplikat este, a csillagos ég alatt, bográcsokban főzték egy tisztás közepén. Szomorúan szép gitárszó szállt az ég felé (...ezüstös holdsugár, táborunk, látunk-e még...?), miközben szájtátva bámultuk a hatalmas, fénylő, aranyvörös tűzrakást. Fájdalmas, és mégis gyönyörű volt. Talán azért, mert tudtam, hogy lassan tényleg véget ér a sokszor gyűlölt, mégis oly gondtalan gyermekkorunk?

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>