A muffin több okból is telitalálat. Gyorsan elkészíthető, minimális konyhai ismereteket igényel, a papírban jól mutat, alapból adagokra van osztva, könnyen és esztétikusan tálalható, és rettenetesen variábilis. Maga a muffin szó az ófrancia moufflet (puha kenyér) vagy a német muffen (kis sütemény) szóból ered.
Két alapvető muffinfajtát különböztethetünk meg: az angolt és az amerikait.
Az angol gyökerek igen mélyek, hiszen már a X. század környékén ismert volt Walesben az angolok által muffin néven emlegetett élesztős tészta. Itt a tészta formáját a serpenyők vagy tepsik aljára tehető fémgyűrűk határozták meg. Az élesztős kenyértészta maradékából, süteménytésztából, olykor krumplipüréből készített pékárut a személyzet ette. Egy idő után az urak is rákaptak, és kifejezetten tea mellé szervíroztatták. Ezt a típusú kenyérfélét adják a mai napig az egyik amerikai gyorsétteremlánc reggelijéhez. A XIX. században már olyan népszerűségnek örvendett a muffin, hogy utcai mozgóárusok kínálták London-szerte.
Az amerikai muffin - ellentétben az angol változattal - már egy formatepsiben sütött, sütőporos tészta. A formában süthető édes süteményekről szóló szakácskönyvet először a XVIII. században adták ki Amerikában. A muffin olyan népszerűségre tett szert, hogy a legtöbb étteremláncnál a desszert gyanánt kínált, mázzal bevont fánk helyét átvette, vagy társbérlőjévé vált. A népszerűség fokmérője talán még az is, hogy Amerikában három állam is rendelkezik hivatalos állami muffinnal. Minnesota birtokolja az áfonyás muffint, Massachusettsé a kukoricás muffin, és New Yorknak is saját muffinja van, mily meglepő: az almás.
Az Amerikában cupcake néven futó, krémmel gazdagon megpakolt, díszes, egyszemélyes tortácskák számunkra, európaiak számára szintén a muffin fogalmi körébe tartoznak. A tésztájukat gyakorta készítik itthon is, igaz, felénk nem akkora divat a tészta méreteivel vetekedő krémes dísz ráapplikálása a süteményre. A cupcake-re még az is jellemző, hogy általában bögrés alapon kell kimérni a tészta hozzávalóit.
Bármikor. Ha kelt tésztából készítjük, remek péksütemény a reggelihez, de szerintem sokan egy édes, piskótaszerű muffint is szívesen bekapnak reggelire, egy kávé vagy egy tea mellé.
A muffin - lévén, hogy jól porciózható, és általában a tésztában lévő kellő mennyiségű zsiradéknak köszönhetően napokig friss -, nagyon jó tízóraira vagy uzsonnára.
A vendégségekről meg ne is beszéljük. Gyerekzsúrokon, teadélutánokon érdemes a többi finomság mellett, 1-2 fajta muffinnal is készülni. Biztos sikere lesz. A gyerekek miatt nem árt valami igen színes, mintás papírkapszlit beszerezni, ami ugyan gyorsan a szemetesben végzi majd, de tálaláskor, kínáláskor szemet gyönyörködtető.
A muffint szinte bármivel ízesíthetjük. A sütőporos lisztből, zsiradékból, tojásból és folyadékból nyert tészta gazdagítható fűszerekkel (vaníliával, fahéjjal, szegfűszeggel), adhatunk hozzá szárított narancshéjat, kandírozott gyümölcsöket, durvára vágott csonthéjasokat, kakaóport, csokoládédarabokat, friss gyümölcsöt.
A tészta alapanyagait is variálhatjuk. Készíthetjük tönkölylisztből, kiválthatjuk a liszt egy részét zabpehellyel vagy korpával, cukor helyett barnacukorral vagy adott esetben mézzel, rizssziruppal vagy édesítőszerrel is dolgozhatunk, a tej helyett tehetünk bele írót, joghurtot, tejfölt vagy vizet, a zsiradéknál is rajtunk múlik, hogy vajjal vagy olajjal készítjük a süteményt.
A muffinforma általában fémből készül, bár manapság egyre többször találkozunk szilikonformákkal is. A fémformákat az ember vagy alaposan kivajazza, vagy a boltokban beszerezhető, nagyanyáink által még mignonpapír néven ismert papírkapszlikat vesz, és azokat teszi bele a forma mélyedéseibe. A papír szerepe - azon kívül, hogy esztétikus külsőt ad a süteménynek – az is, hogy megakadályozza a sütemény kiszáradását.
A formában az édes, desszerttípusú ételeken kívül húsokat is süthetünk. Például fasírtot. Az így készített példány sokkal egészségesebb lesz, hiszen sülés közben nem vesz fel extra adag zsiradékot, plusz a konyhában sem terjeng az olajszag.
A muffinformában készíthetünk még reggelit is. Egy-két baconnel megágyazunk a mélyedésben, ráhalmozunk egy kevés reszelt sajtot, metélőhagymát vagy pár karika pórét, esetleg egy-két fél koktélparadicsomot, fűszerezzük, végezetül ráütünk egy tojást. A szalonna széleit visszahajtjuk, és a megannyi mini ham-and-eggs-et rejtő muffintepsit becsúsztatjuk a 200 fok körül duruzsoló sütőbe.
A kalácstészta mellett remekül lehet buktát sütni a muffinformában, vagy esetleg a kenyértésztát is beleültethetjük a mélyedésekbe, és szép, formás cipócskákat kapunk végeredményként.
Sőt sós szendvicsmuffinokat is lehet sütni. Ezek kiválóak kirándulásokra, vagy akár egy kiadós uzsonna gyanánt. Az alaptésztába cukor helyett egy kis só kerül. Ezután tehetünk bele túrót, felvágottat, sajtokat, fűszerezzük, és a szokott módon - a kapszlikat 3/4-ig töltve a tésztával – megsütjük. Az így kapott tészták remek partifalatok, vagy akár bármilyen más pékáru helyett kínálhatjuk a vendégeink számára.
Klasszikus, édes muffin:
Hozzávalók:
12 dkg rétesliszt
14 dkg finomliszt
2 dkg holland kakaó
12 dkg nádcukor
1 dl tejszín
0,8 dl olaj
1 dl tej
1 tojás
2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál vaníliás cukor
Elkészítés: A hozzávalókat összekeverem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A papírkapszlikat félig megtöltöm, majd egy kockacukor méretű gesztenyepüré kockát beleeresztek. Kevés tésztát kanalazok még rá. Tűpróbáig sütöm.
Hozzávalók:
3 tojás
2,5 dl tej
16 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2 evőkanál holland kakaópor
10 dkg dió
1 csomag sütőpor
10 dkg 70%-os étcsokoládé
1,2 dl feketekávé
1,8 dl olaj
20 dkg barnacukor
Elkészítés: A liszthez hozzáadom a sütőport, a kakaóport, a durvára vágott diót és csokoládét, majd a cukrot. Ezt alaposan elkeverem, majd a vizesblokk következik. Jön a kávé, a tej, a tojás és az olaj. Ezekkel homogén tésztává keverem az egészet. Színes papírkapszlikkal megágyazok a muffinformában, 190 fokra bekapcsolom a sütőt. A kapszlikat háromnegyedig megtöltöm a tésztával, majd a sütőbe tolom a tepsit, nagyjából 20 percre. Tűpróbával ellenőrzöm.
Félegészséges muffin:
Hozzávalók:
1 vilmoskörte
1 alma
Reszelt narancshéj
16 dkg tönköly finomliszt
12 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
6 dkg darált mák
10 dkg nádcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl narancslé
1,5 dl víz
0,8 dl olaj
2 egész tojás
Elkészítés: A körtét és az almát meghámozom, felkockázom, összekeverem a hozzávalókkal. Papírkapszlikat helyezek a formákba, és 3/4-ig megtöltöm a masszával, ügyelve arra, hogy minden kapszliba jusson egy kis alma, körte. 190 fokon, barnulásig sütöm. Kb. 20 muffin lesz belőle.
Élesztős muffin:
Hozzávalók:
1 dl tejföl
0,5 dl narancsos joghurt
1 tojás
2 dkg élesztő
30 dkg finomliszt
1 csipet só
7 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál holland kakaópor
Elkészítés: A tésztát a kenyérsütőgépemmel elkészíttetem. Mikor kész a dagasztással, kelesztéssel, a fele tésztát kiszedem, a másikhoz hozzáteszem a kakaóport (minimális vízzel elkeverve), és újraindítom a programot, amit persze 3-4 perc után leállítok.
A natúr tésztát hosszúkás téglára nyújtom, így járok el a szerecsen verzióval is. A kettőt egymásra fektetem, felsodrom, és 2-3 ujjnyi széles karikákra metélem. A kikent muffinforma kelyheibe elfektetem a csigákat, picit hagyom őket kelni, majd a 180 fokra előmelegített sütőben szép barnára sütöm.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.