Indul a csokiszezon

"Büntetésből" mindjárt készítettünk is egy adag bonbont. Volt továbbá paradicsomleves, csirkehússal rakott padlizsán és cukkinis-paradicsomos tészta kis újítással. No, meg...

...Hó, friss kenyér és házi csoki ismét!

Akkor kezdeném is mindjárt a legkellemesebb részével. Vasárnap éjjel végre mindenki békésen alhatott a maga ágyában. Ha nem is sikerült mindnyájunknak végigaludni az éjszakát, (mert ott még nem tartunk), azért egészen kiegyensúlyozottan ment minden. Reggel valami különös módon a gyerekek egytől egyig sokáig aludtak - így nekünk is jutott egy kis kialvás. Mire felkeltünk, addigra a lakás is felmelegedett (az időzített kapcsoló gondoskodott róla). Hét után kinyitottuk ki a szemünket a gyerekek duruzsolására. És akkor, hosszú idő óta először végre nem esett nehezemre, hogy kidugjam a lábam a jó meleg takaró alól! Micsoda boldogság volt! Nem is voltam ezzel egyedül. Kelemen még az esti imában is megemlítette.

És más örömünk is volt aznapra! Nem is egy.

Magos zsemlék és kenyér

Az első a házi kenyér volt. Azzal kezdtem foglalatoskodni, miután Flórissal a karomon lebattyogtam a konyhába.

Ismét fogyóban volt a kenyerünk, ezért még előző este bedagasztottam egy adag kukoricás kenyeret. A kamrában várt a sorára, már csak be kellett dobni a sütőbe. Na azért ez nem igaz teljesen, mert előbb meg kellett várnom, míg szobahőmérsékletű lesz ismét a tészta, de munkám valóban nem volt vele sok. Szaggattam pár zsemlét is, hogy a gyerekek hamarabb ehessék, ne kelljen kivárni, míg megsül a kenyér. A receptet már megadtam, azóta többször is sütöttem ilyet, meséltem is. Most annyi változtatást eszközöltem, hogy beleszórtam még néhány magot.

Hozzávalók:
60 dkg fehér liszt
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
6 dl langyos víz
3 bő teáskanál só
2 teáskanál szárított élesztő
2 cl 10 %-os ecet
2-2 marék napraforgómag és tökmag
3-4 evőkanál kukoricadara (polenta) + egy kevés a gyúráshoz
(lenmag a tetejére)

Elkészítés: Először a száraz anyagokat keverjük össze, majd lassanként hozzáadjuk a vizet. Végül az ecettel is összedolgozzuk. Jó hólyagosra dagasztjuk, majd hagyjuk megkelni. Ismét megdagasztjuk, majd két cipóra osztjuk, és meghempergetjük még egy kis kukoricadarában. Tepsire, sütőpapírra tesszük, s langyos helyen hagyjuk még vagy 15-20-25 percig. Akkor előmelegített 200 fokos sütőben sütjük kb. fél órán át. Attól függ, mennyire magas a kenyér. Ha laposabb, mint az enyém is, akkor elég neki ennyi. Ha magasabb, több idő szükséges. Ellenőrizzük tűpróbával!

Csak ezután jött a másik öröm. A lakást alaposan lefüggönyözzük minden éjjelre. Nem annyira a sötét, mint a hideg miatt. Azzal szigetelünk. S valóban: határozottan érezni a különbséget. Így aztán alaposan át kell gondolni, mikor is húzzuk el ezeket a meleget őrző függönyöket.

Apa volt az a bátor, aki először megtette. És mindjárt riasztott minket is. Odakinn ugyanis épp akkortájt kezdett esni a hó. Sőt! Zuhogni! Mind az ablakban álltunk, ki az egyikben, ki a másikban, és néztük, hogy szakad a hó. Annyira esett, hogy alig lehetett lefényképezni. Nem is adják vissza a képek azt, amit vasárnap reggel láthattunk.

Reggeli után pedig jöhetett az előző nap elkészített házi bonbon! Na, ez volt csak az igazi boldogság! Annál is inkább, mert a fiacskák épp büntetésben voltak. A napokban sikerült összefirkálniuk a vadonatúj fotelt, amit a játszószobába kaptak, hogy azon olvasgassanak.

Valami félreértés történhetett, mert többen is azt hitték, írni is szabad rajta - mégpedig tollal. Én már csak az eredményt láttam. Azt hittem, Flóris volt. Sebő az irkálós, ő szokta magával hurcibálni a kis noteszét és mindenféléket írni bele: barátok nevét, ajándéklistát karácsonyra, levelet, mesét, tűzvédelmi tervet, ilyesmit. Biztos voltam benne, hogy ő hagyta ott. Flóris meg, a kis utánozós, notesz nélkül próbálkozott ugyanezzel. Jól le is szidtam Sebőt, elmagyaráztam, hogy hiába, hogy Flóris tette, mégis ő a felelős érte, mert egy baba még nem tudja, hová szabad írni, és hová nem. Ő viszont tudhatja, hogy a tollaknak az asztalon a helyük. Ki is szabtam a büntetést: édességmegvonás.

Sebő mérgesen sírt, Kele meg lazán közbevetette: "Az egyébként én voltam".
Szó fennakad, hang bennakad...
- ????!!!!
- De a Sebő a hibás, mert elöl hagyta a tollat...- érvelt ártatlanul.
Az ítélet ismét csak csokimegvonás. (Meg gumiszoba.)

Négy napra szólt a büntetés. Ilyenkor az a szabály, hogy bolti csoki, szörp, ilyesmi feketelistán van, de ha süteményt sütök, akkor abból valamennyit szabad enni. Persze az is igaz, hogy általában igyekszem máskorra ütemezni a nagy sütögetéseket. A harmadik napon már nagyon szenvedtek - különösen Sebő. Annyira, hogy megsajnáltam, és beígértem egy süteménysütést. Ő azonban csavart még egyet a dolgon: "És ha csokit készítenénk, akkor az is házi édesség lenne, nem...?"

Hát innen jött az ötlet, hogy ismét csokigyártásba kezdjünk. Tulajdonképp nem bántam. Úgyis nagyon zavart már az a sok csokoládéforma, amit nemrégiben beszereztem, s amit azóta sem használtam. A karácsony is közeleg, ideje kikísérletezni az idei szaloncukrokat, ajándék-bonbonokat. Üsse kő! Induljon a Csokigyár!

Diós-marcipános bonbon

15 dkg fekete csokoládé (aki nem szereti olyan keserűn, szájíze szerint készítheti félig tejcsokoládéból, vagy akár egészen abból)
------------------
2 nagy marék dió
3 teáskanál barnacukor
2 evőkanál marcipánreszelék
1dkg vaj
(1 teáskanál méz)
------------------
2 evőkanál tejszín
4-5 dkg fehér csokoládé - reszelék
2 evőkanál marcipánreszelék
3-5 csepp mandulaaroma
------------------
(6-7 babapiskóta)
2-3 evőkanál növényi tejszín

Először is mindent feldarabolok, reszelek: a diót 1-2 mm-es szeletekre, a csokoládékat és a marcipánt nagylyukú reszelőn reszelem. A babapiskótát egy zacskóba teszem, bekötöm, majd a nyújtófával vagy a húsklopfoló lapos oldalával apróra verem.

A töltelékkel kezdem.

Karamellizált dió

Ez az egyik része lehet a tölteléknek, de csak úgy magában gyors nasinak sem utolsó. Nem is tudom egészen pontosan, hogy ennyi csokihoz mennyi dió kell, mert egy részét mi is megettük, mielőtt a bonbonba került volna. Külön jó, hogy ha véletlen megesszük mind, vagy nincs időnk a dióval szórakozni, akkor se esett még kútba a bonbonunk, mert a töltelék két részből áll, és szükség esetén a dió kispórolható belőle, csak akkor a helyét valamivel pótolni kell (babapikóta-reszelékkel, vagy készítsünk többet a krémből, s azzal töltsük ki az édesség belsejét).

Aki mégis a diótöltelék mellett dönt, az a következőt tegye: a felszeletelt diót egy kis lábasban közepesnél kicsit kisebb lángon, zsiradék nélkül pirítsa egész addig, míg érezni nem kezdi a kellemes dióillatot. Akkor húzza le a tűzről, de továbbra is keverje úgy egy percig, mert ekkor még vígan odakaphat csupán a lábas melege miatt. Amikor ez megvan, akkor tegye rá a 3 teáskanál barnacukrot, húzza vissza a tűzre, és kevergesse tovább. Mikor látja, hogy kezd ragacsos lenni az alja, akkor tegye bele a kb. 1 dkg vajat. Ez arra jó, hogy a karemell roppanós legyen, de mégse ragadjon teljesen az edényhez. Ha ez is megvan, jöhet a 2 evőkanál marcipánreszelék.

Ezzel a dió kész is. Előfordulhat, hogy valaki nem érzi elég édesnek még így sem, hiszen a maréknyi nem épp SI mértékegység. Ha így lenne, keverjünk még hozzá egy kiskanálnyi mézet! (Azért vigyázzunk, mert a krém is elég édes lesz!)

Csokikéreg

Felteszünk némi vizet forrni egy közepes méretű lábasban. Míg forr, keresünk egy, az előzőnél kisebb lábast, ami épp beleillik a nagyba, nem esik bele, de a gőz is ki tud azért menni oldalt. Mikor a víz felforrt, lehúzzuk a tűzről, beletesszük az említett kisebb lábast, abba pediglen a feketecsokit (vagy amilyenből szeretnénk a bonbon külsejét), és folyamatos keverés közben megolvasztjuk . Akinek van ételhőmérője, az temperálhatja is (akkor roppanós lesz a csokiréteg), de anélkül is ehető, bízvást állíthatom. (Én magam az első alkalommal megcsináltam ezt a temperálási procedúrát, mert fel akartam avatni a vadiúj hőmérőmet, másodjára azonban már nem voltam ilyen buzgó. Mivel hatalmas különbséget nem tapasztaltam, ezért a temperálás mikéntjét, menetét inkább egy másik alkalomra hagyom.)

Na szóval megolvasztjuk a csokit, majd egy fakanál két végét használva kikenjük vele a formákat. Ha ez megvan, mindegyik bonbon belsejébe szórunk egy réteget a már elkészített karamellizált dióból. Az szépen beleragad a még olvadt csokiba. Aztán mehetnek a hűtőbe a formák, amíg a krémet készítjük.

Tejszínes mandulakrém

Megolvasztunk úgy 4-5 dkg fehércsokoládét, majd elhúzzuk a tűzről, és hozzáadunk 2-3 evőkanál tejszínt, annyit, hogy kellemesen krémes legyen az egész. Ehhez jöhet még némi reszelt marcipán. Én 2 evőkanállal tettem, ettől elég édes lett, de a keserű csokiréteghez jól illett ez az édesség. A mandulaaroma ne maradjon el, de vigyázzunk, mennyit teszünk belőle, mert hamar megszalad, és ha sok, elronthatja az egészet! Egy kicsit várjunk, míg hűl a krém, majd töltsük a formákba!

Ennyi voltaképp elég is lehetne. De volt még egy kis darált piskótám, ezért abból is szórtam a csoki aljára. Arra meg, hogy ne legyen száraz, locsoltam egy kevés növényi tejszínt. Azt hittem, majd beszívja a piskóta, de nem szívta be, olyan sűrű volt a folyadék. Ez hiba is lehetett volna, de nem lett!

Azt terveztem, hogy a bonbonok alját olyan csokival zárom le, amilyen az egész kéreg. Ám, mikor ezt a sűrű csokit rátettem a sűrű tejszínre, valahogy nem akart sikerülni a dolog. Kicsit segíteni (óvatosan kevergetni) kellett, hogy elegyedjen a két anyag. Amit így kaptam, az egy nagyon izgalmas és nagyon finom kéreg lett. Ezt legközelebb a trüffelek tetején fogom kipróbálni, nem az alján.

Bekerültek a bonbonok ismét a hűtőbe. Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő kell, hogy biztonságosan megszilárduljanak a rétegek, de 2 óra biztosan elég. Íme az eredmény!

Diós-mandulás trüffelgolyók

Ne ijedjünk meg, nem következik még egy ilyen aprólékos leírás! Ehhez már mindenünk megvan, ha maradt egy kevés diónk és krémünk. A kettőt összekeverjük, kissé lehűtjük, hogy jól formázható legyen, és már meg is van! Golyócskákat készítünk, keserű kakaóba forgatjuk, és kész az újabb finomság! És őszintén? A fiúk imádják a csokit, így a csokiborítás sehogyan sem spórolható meg, de nekem személy szerint a tejszínes fehércsoki - keserű kakaó párosítás felülmúlhatatlan. Magam miatt biztos nem bohóckodnék a csokiréteggel. És ha ajándékba készítem, valószínűleg akkor is ezt a kakaós változatot választom majd.

A csokoládé-kóstolás után nem is igen lehetett tovább a lakásban tartani a fiúkat. Arra is alig tudtam rábeszélni őket, hogy azért öltözzenek át, mielőtt a hóba mennének... a sapka-sálról nem is beszélve.

Na, de aztán meglett minden, szaladtak is kifelé, hogy végre ne csak csodálják, hanem meg is tapasztalják az idei első havat. Flórisnak különösen nagy volt az öröme: ő még látni sem igen látott havat, nemhogy esett volna benne. (Most pótolta.)

Az eltelt hét többi része pedig a padlizsán, a cukkini és a tészta égisze alatt zajlott.

Hússal rakott padlizsán

Hozzávalók:
6 szelet csirkemell vagy filézett csirkecomb
1 padlizsán
1 póréhagyma
3 gerezd fokhagyma
olajban eltett aszalt paradicsom
kecskesajt
kakukkfű, só, bors, olaj
vaj az edény kikenéshez

Elkészítés: A padlizsánt felszeletelem, és enyhén megsózom mindkét oldalát, majd hagyom, hogy levet eresszen.
A csirkecombokat sózom, borsozom, majd kevés olajon mindkét oldalukon elősütöm úgy, hogy a gerezd fokhagymát egészben melléteszek - csak az olajba, nem a húsra. Ha előbb megsülne, mint a húsok, akkor kiveszem, nem hagyom, hogy megégjen.
Közben egy tűzálló tálat vajjal kikenek, az aljára szórom a felszeletelt pórét. Arra teszem az elősütött húsokat sorban. A padlizsán alól leöntöm a levet, majd a húsok tetejére rakosgatom. Erre jön az aszalt paradicsom, arra pedig 1-1 szeletke fokhagyma. Legvégül a kecskesajt, majd megszórom az egészet kakukkfűvel.
Alufólia alatt, előmelegített, 200 fokos sütőben sütöm kb. 3/4 órán át. A csirkemellnek kevesebb is elég, a combnak kicsit több idő kell. Időközben öntök alá langyos vizet, hogy legyen szaftja.
Jól illik hozzá mindenféle kifőtt tészta.

Paradicsomos cukkini kaprosan - napraforgómaggal

Ez ma készült. Gyors ebédet szerettem volna, sok volt a dolgom. Napok óta kínálta magát a cukkini a kamrában - Flóris meg is rágta már kicsit, ideje volt elkészíteni.

Mindent úgy készítettem, ahogy azelőtt is, és ahogy már megírtam Nektek. Épp csak annyi történt, hogy ott árválkodott előttem egy maréknyi hántolt napraforgómag egy nagy műanyag zacskó alján. A férjem hagyta elöl - a tündérkék meg nem pakolták el. (Én nem tudom, mi van: nagyon hanyagok mostanában ezek a tündérek! Panaszt fogok tenni!!!)

A munkamenet végén egy merészet gondoltam: beleszórtam azt a kevés napraforgót a szószba. És de jól tettem! Nem csak azért, mert ki lehetett végre dobni a tasakját, hanem mert nagyon jól illett az egészhez.

Először még tésztával ettem, és úgy is finom volt, de a közepénél átváltottam kenyérre. Volt még egy kevés a házi kenyerünkből, annak a tetejére halmoztam a kapros-paradicsomos cukkinit meg egy vékony szelet fetasajtot. Nagggyon jó volt!! Ami engem illet, én legközelebb ki is hagyom a tésztát. A napraforgót viszont biztosan nem!