Tudom, otthon nagy a meleg és már hetek óta tart a nyári szünet. Angliában szeszélyes az idő, nemigen kell felvenni a fürdőruhát, de egy hete végre ide is megérkezett a nagybetűs VAKÁCIÓ. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, még beleadhattunk apait, anyait. Rachel és csokigyár ismét jelentkezik!
A tanév végére mindig összesűrűsödnek az események: iskolai piknik, sportnap, évzáró hangverseny, bizonyítványosztás, stb. No meg a „Köszönöm-ajándékok” azoknak, akiknek hálásak vagyunk az egész évben végzett munkájáért. Az utolsó héten mást sem csináltam, csak süteményt sütöttem – volt, hogy egy nap mindjárt hármat. Mutatok is mindjárt néhány gyors és igazán finom változatot. De előbb jöjjenek a részletek!
Búcsú az óvodától
Emlékeztek, milyen nehezen indult az ovi? Már akkor is tudtuk, minden nehézség közepette, hogy Flóris nagyon jó óvónénit kapott. Claire igazán szerette, támogatta őt. Nagyon hálásak vagyunk neki, amiért az idegen nyelvű kisgyerek valódi igényeit vette figyelembe. Az ő ötlete és szervezése volt többek közt a magyar óvónéni meghívása vagy a közös sütögetés a gyerekekkel az óvodában, amik mind segítették a mi kis fiacskánkat, hogy beilleszkedjen és otthon érezze magát.
Amilyen nehezen kezdődött, olyan gyorsan eltelt ez az idő. Az elmúlt héten nem csak a tanév ért véget, hanem az óvodásélet is Flóris számára.
Az ajándék, amit Claire-nek és a többi óvónőnek (meg az óvóbácsinak) vittünk nem csupán év végi köszönet volt, hanem búcsúajándék. Bizony: az óvodás kor elszállt, mint a madár, egyetlen év alatt.
A következő év a „reception”, azaz előkészítő osztály már hivatalosan is az iskola része. Igaz, játékosan, de írni, olvasni tanítják majd az én kicsimet, aki még csak a hónap végén tölti be a negyedik évét. (Nem jó ez így, de nem sírni jöttem, hanem mesélni!)
Igyekeztünk méltó módon elbúcsúzni az óvodától. Claire-nek (ahogy a nagyfiúk több tanár nénijének is az idén) gyöngyékszert készítettem. Igyekeztem minden hálámat belefűzni ebbe a medálba. A kísérőkártyát Flórissal közösen készítettük.
Ezenkívül sütöttünk egy finom málnás süteményt az egész kollektívának köszönetképp az egész évi gondoskodásukért. Ez is közös munka volt: míg Flóris leszedte a málnát a kertben, addig én be is kevertem a tésztát.
Gyors és nagyon finom. Annyira bevált, hogy azontúl, hogy köszönetképp többeknek megsütöttem, idehaza is már két hete csak ezt a receptet variálom.
Örültek az óvónénik is mind (sőt még az óvóbácsi is)! Claire egészen meghatódott és könnyes szemmel búcsúzott a kis sírós magyar fiútól. Flóris pedig büszkén jött haza az utolsó nap: „Nekem még egy fogam se esett ki, de azért már én is iskolás vagyok!!!”
Tanév záró események
Az iskolában, ahová a két nagyfiú jár, ilyenkor egymást érik az rendezvények. Nem írok le mindent részletesen, de muszáj büszkélkednem egy kicsit. Minden anyának boldogság, ha megtapasztalja a közös küzdelmek eredményét. Az meg különösen, ha azt láthatja, hogy a gyermekei lelkesen, boldogan csinálnak valamit. Az örömet pedig legjobb megosztani!
Akkor kezdem is :)
Kelemen csodásan futott a váltóversenyen az iskolai sportnapon! Nézni is jó volt. Hogy nyert a csapata, az már csak ráadás volt.
Aztán volt egy koncert is, amolyan vizsga-előadás. Nem igazi vizsga, de mindenkinek meg kellett mutatnia, amit tudott. Sokan csak heti 15 (!!) percben tanultak egy-egy hangszeren. Ez ugyanis nem különóra, hanem választható (és fizetős) egyéni foglalkozás iskolaidőn belül. Mi fél órácskára neveztünk be hetente: ennyi fért az időnkbe, energiánkba, pénztárcánkba. Volt többféle hangszer, mindenféle stílus, vagy 30 zeneszám: hegedű, zongora, gitár, fuvola, furulya, sőt hawaii ukulele is. Kicsit izgultunk, hogy mindenkinek jól menjen minden. A két nagyfiúnak ez volt első furulyás éve. Kelemennek még kicsik a kezei, kissé nehezére esik egyszerre tartania a hangszert és pontosan lefedni a lyukakat – meg amúgy is: más dolog otthon eljátszani valamit vagy a tanárral kettesben, mint az egész iskola és szülők elé kiállni és nem rontani el semmit.
Jelentem: megnyugodhatunk: jól fújta a furulyát a két magyar legényke, pedig még zongorakíséretet is kaptak, ami számomra is nagy meglepetés volt. Egy-egy egyszerű dalt adtak elő: Kele egy indiántáncot, Sebő egy spanyol táncdallamot. Olyan büszke voltam! Megérte a fáradságot hétről-hétre! Nem Bachot, de szépen, magabiztosan és örömmel játszottak! (Ami azért is nagy boldogság nekem, mert már alig várom, hogy több szólamban fújjuk együtt!)
Nem csak zenéltek, énekeltek is. Többek közt Lionel Bart Twist Oliver című darabjából, ami nagy kedvencem volt fiatalabb koromban. Sebő volt az egyik utcagyerek. (A furulyázást nem fényképeztem: részint azért, mert mindkét gyerekem elveszett a kottaállvány mögött, de főképp, mert nem akartam megzavarni őket. Viszont a kevésbé rizikós számok alatt kattintottam párat.)
A koncert iskolaidőben volt, mikor vége lett, ők mentek ebédelni és várták őket a délutáni programok. Mi meg hazajöttünk, s én nagy örömömben mindjárt neki is álltam sütni-főzni. Jutalmul ananászos csirkével és habos málnatortával vártam őket. Az ananászos csirke receptjét korábban már megosztottam veletek, a málnatortát pedig az alábbi linkeken találjátok.
Ez is nagy kedvenc. Vendégségre vagy csak magunkat meglepni egyaránt tökéletes!
Még egy esemény volt még a tanév végén, amit nem hagyhatok ki: a bizonyítványok (itteni nevükön „riport”-ok) hazaérkezése. Erre általában az utolsó héten kerül sor. Nem érdemjegyek, hanem betűk és azokhoz tartozó szöveges értékelés szerepel bennük. Valahogy ilyenformán:
Ezek is remekül sikerültek – meg is ünnepeltük egy remek csokoládés málnatortával, amely nem más, mint az elsőként megadott recept csokis változata.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
