Egzotikus csók és gyilkosság 1.

– Jól van, Móse. Még egyszer repetázhatsz, de es-
tig már nem kapsz többet.

Miközben kivitte a konyhába és letette a tálkája
mellé Mósét, Hannah-nak eszébe jutott az a nap,
amikor a macska letanyázott az ajtaja elõtt. Határo-
zottan siralmasan festett, a szõre fakó volt és merõ
mocsok, õ pedig azon nyomban befogadta. Ki más
is fogadna örökbe egy tizenkét kilós, félig vak, csip-
késre szaggatott fülû kandúrt? Hannah elnevezte
Mósénak, s noha kétségtelenül nem nyert volna dí-
jat a Lake Eden-i Macskarajongók Klubjában, tüs-
tént valami kötõdés alakult ki kettejük között.

Mindketten viharvertek voltak – Hanna-t az anyjá-
val folytatott hetenkénti vitatkozás, Mósét pedig a
kemény utcai élet viselte meg.

Hannah újratöltötte a tálkát, Móse pedig elége-
detten dorombolt. Szemlátomást hálás volt, hogy
nem kell többé élelem és menedék után kajtatnia, s
háláját számtalan módon ki is mutatta. Éppen ma
reggel Hannah egy egér hátsó fertályát találta a
konyhaasztalon, közvetlenül a lekonyult fokföldi
ibolya mellett, amelyet állandóan elfelejt meglo-
csolni. Legtöbb nõtársa a férje után visított volna,
hogy tüntesse el ezt az undormányt, Hannah vi-
szont a farkánál fogva felemelte a dögöt, és túlára-
dó dicsérethimnuszban részesítette Mósét, amiért
rágcsálómentesíti a lakását.

– Viszlát este, Móse! – paskolta meg szeretettel a
kandúrt, majd felkapta a kocsikulcsát. Épp a bõr-
kesztyûjét húzta a kezére, amikor megcsördült a te-
lefon.

Hannah az almaformájú faliórára pillantott,
amelyet egy kiárusításon szerzett be. Reggel hat óra
volt. Az anyja aligha hívja ilyen korán, vagy mégis?
Móse olyan pofával nézett fel a tálkájából, amit
Hannah együttérzésnek értelmezett. A cica ugyanis
nem kedvelte Delores Swensent, és egyáltalán nem
rejtette véka alá az érzelmeit, ha a hölgy meglepe-
tésszerûen toppant be a lánya lakásába. Jó néhány
cafatokra szaggatott harisnyanadrág után Delores
végül úgy döntött, hogy a keddi anya-lánya vacso-
rákra korlátozza az összejárást.

Hannah felvette a kagylót, majd az üdvözlõszö-
veg közepén kikapcsolta a rögzítõt, és nagyot sóhaj-
tott, amikor meghallotta az anyja hangját.

– Szia, anya, fél lábbal már az ajtóban állok, úgy-
hogy fogjuk rövidre. Már így is késésben vagyok.
Móse, farkát égnek meresztve a hátsó felét mu-
tatta a telefonnak. Hannah e bolondozás láttán
majdnem elnevette magát, és cinkosan a macskára
kacsintott.

– Nem, anya, nem adtam meg a telefonszámo-
mat Normannek. Ha el akar érni, keresse ki.

Hannah a homlokát ráncolta, miközben anyja
belevágott ismerõs litániájába arról, hogy miként
kell vonzást gyakorolni egy férfira. A tegnap esti va-
csorájuk szörnyû rémálom volt. Amikor megérke-
zett anyja házához, Hannah két további vendéggel
találkozott: a frissen megözvegyült szomszédasz-
szonnyal, Mrs. Carrie Rhodesszal és a fiával, Nor-
mannel. Kénytelen-kelletlen udvarias beszélgetést
kellett folytatnia Normannel az émelyítõen édes,
cseréptálban készült hawaii sült, no meg a Vörös
Bagoly fûszerüzletbõl származó csokoládémázas
diótorta fölött, mialatt anyáik boldogságtól ragyog-
va arra célozgattak, milyen elbûvölõ párt alkotnak
majd õk ketten.

– Nézd, anya, nekem valóban… – Hannah égre
meresztett szemmel elhallgatott. Ha Delores egy-
szer belekezd egy témába, képtelenség közbevetni
néhány szót. Anyja szentül hitte, hogy egy harminc
felé közeledõ nõnek férjhez kell mennie, s bár Han-
nah bizonygatta, hogy olyannak szereti az életét,
amilyen, ez nem akadályozta meg Delorest abban,
hogy bemutasson neki minden egyedülálló, özvegy
vagy elvált férfit, aki csak betette a lábát Lake
Edenbe.

– Igen, anya. Norman nagyon rendesnek tûnik,
de… – Hannah pislogott, miközben anyja tovább fé-
nyezte Normant, ékesszólóan ecsetelve a férfi jó tu-
lajdonságait. Mi az ördögtõl gondolja Delores, hogy
elsõszülött lánya érdeklõdést mutat egy nála tizen-
öt évvel idõsebb, kopaszodó fogorvos iránt, akinek
a zápfogbetegségek a kedvenc beszédtémája? – Bo-
csáss meg, anya, de kifutok az idõbõl, és…

Móse nyilván megérezte, hogy gazdája frusztrált,
mert egyik narancsszínû mancsával felborította a
tálkáját. Hannah meglepetten nézett rá, majd elvi-
gyorodott.

– Rohannom kell, anya. Móse ebben a pillanat-
ban borította ki a kajáját, és az egész padló csupa
macskakaja. – Hannah egy lélegzetvétel közepén el-
vágta anyja Norman ígéretes kereseti lehetõségeivel
kapcsolatos kommentárját, és lerakta a kagylót.

Felsöpörte, majd a szemétládába dobta a macs-
kaeledelt, és friss ételt öntött Mósénak. Az okossá-
gát díjazva pár szem finomságot is rakott hozzá, és
a cica elégedetten rágicsált, amikor Hannah végre
kirobogott az ajtón.

Leszáguldott a lépcsõn a mélygarázsba, kinyitot-
ta furgonja ajtaját és beült a volán mögé. A használt
Chevy Suburbant akkor vette Cyril Murphy autóte-
lepén, amikor megnyitotta az üzletét. Élénkpirosra
festette, olyan színre, ami feltétlenül felkelti a fi-
gyelmet, bárhol parkoljon is vele, és a kocsi mind-
két elsõ ajtaján arany betûkkel ott ragyogott az üz-
lete neve: SÜTI ÉDEN. A rendszámtáblája is speciá-
lis volt: SÜTI–01

Ahogy Hannah fölfelé vezetett az utcaszintre ve-
zetõ rámpán, összetalálkozott a munkából hazaér-
kezõ szomszédjával, Phil Plotnikkal, aki éjszakai
mûszakban dolgozott a DelRay üzemben. Hannah
letekerte az ablakot, hogy figyelmeztesse: tíz óra és
dél között el fogják zárni a vizet. Aztán a belépõkár-
tyájával felnyitotta a sorompót, kihajtott a lakó-
parkból, és észak felé kanyarodott a Régi Tóparti
úton.

A több államot is átszelõ országút ugyan érintet-
te városkájukat, Lake Edent, ám a helybéliek zöme
a városba menet az Eden Lake körül kanyargó fes-
tõi utat – a Régi Tóparti utat választotta. A nyáron
érkezõ turisták némelyikét zavarba hozták a nevek.
Hannah, ha tõle kérdezték, mosolyogva magyaráz-
ta el, hogy a tó neve Eden Lake, vagyis Éden-tó, a
körülötte elterülõ várost pedig Lake Edennek, va-
gyis Tóparti Édennek hívják.

Ezen a reggelen csípõs volt a levegõ, ami október
harmadik hetében egyáltalán nem szokatlan errefe-
lé. Minnesotában rövid az õsz, néhány hét alatt tar-
ka színekbe fordulnak a levelek, s a mélyvörös, na-
rancs és élénksárga lombok látványa szinte csábít a
fényképezésre. Miután leesik az utolsó falevél is,
csupasz ágakat rajzolva az ólomszürke égbolt hátte-
rére, megérkeznek az északi szelek. Aztán a gyere-
kek örömére s a felnõttek beletörõdõ sóhajtozására
lehull az elsõ hó. Jóllehet a szánkózás, síelés és hó-
golyózás jó szórakozás a gyerekek számára, a tél
egyúttal ellapátolandó hótorlaszokat, járhatatlan
utak miatti elszigeteltséget, és gyakran kemény mí-
nuszokat is jelent.

A nyaralók legkésõbb a szeptember elsõ hétfõjé-
re esõ Labor Day-en – ami itt éppúgy a munka ün-
nepe, mint sok más országban május 1-je – vissza-
térnek a városokban lévõ téli lakhelyükre. A tóparti
házikók ezután üresen állnak, a külsõ csöveket be-
bugyolálják a kemény fagyoktól védve, az ablako-
kat pedig bedeszkázzák a tó felõl fújó jeges szél el-
len. Október közepe táján a nyári hónapokban
négyszeresére növekvõ lélekszám mintegy három-
ezer fõre, Lake Eden állandó lakosaira apad.

A Régi Tóparti út és a Tejüzemi út keresztezõdé-
sében a piros lámpánál vesztegelve Hannah ismerõs
látványt pillantott meg. Ron LaSalle a Tej-Vaj Éden
tejfeldolgozó üzem rámpájánál teherautója megpa-
kolásával foglalatoskodott. Reggelenként ilyentájt
már végzett az egyéni megrendelések lebonyolítá-
sával, házhoz szállítva a tejet, a tejszínt és a tojást a
tejüzem által biztosított hõszigetelt dobozokban.
Minnesotában szükség van ezekre, mert nyáron hi-
degen tartják az árut, télen pedig megvédik a fa-
gyoktól.

Ron az állát támasztva, elgondolkodva állt, mint-
ha sokkal komolyabb dolgok foglalkoztatnák, mint
a kiszállításra váró további rendelések. Hannah
gondolatban csomót kötött a zsebkendõjére, hogy
késõbb, amikor az õ áruját szállítja majd házhoz,
megkérdezze tõle, min töprengetett. Ron mindig
büszke volt a pontosságára, úgyhogy a Tej-Vaj Éden
teherautója pontban hét óra harminckor biztosan
meg fog jelenni a Süti Éden hátsó bejáratánál. Az-
tán Hannah délután háromkor látja majd megint,
miután Ron végez az összes napi rendelés kiszállí-
tásával. Amikor befejezi a körútját, benéz majd a
kávézóba egy gyors kávéra meg némi még meleg
sütire, és ekkor veszi fel állandó rendelését is: egy
tucat süteményt. Éjszakára mindig a teherautójá-
ban hagyja a sütiket, hogy legyen másnap mit reg-
geliznie.

Ron felpillantott, meglátta Hannah kocsiját a
lámpánál, és integetett neki. Hannah pedig, amikor
a lámpa zöldre váltott, elhúzott mellette és dudá-
lással válaszolt. A sötét, hullámos hajú és izmos tes-
tû Ron igazán kellemes látványt nyújtott. Hannah
húga, Michelle megesküdött rá, hogy Ron legalább
olyan csinos, mint Tom Cruise, és középiskolás ko-
rában teljesen odavolt azért, hogy randizzon vele.
Michelle még most is, ahányszor hazajön a
Macalester fõiskoláról, érdeklõdik Ron felõl.
Három évvel ezelõtt mindenki arra számított,
hogy a Lake Eden-i Sirályok sztárhátvédjébõl profi
játékos lesz, Ron azonban középiskolás karrierje
utolsó mérkõzésén ínszalagszakadást szenvedetett,
s ezzel végérvényesen kútba esett a lehetõség, hogy
helyet kapjon a Minnesotai Vikingek csapatában.

Hannah idõnként megsajnálta Ront. Biztos volt
benne, hogy a Tej-Vaj Éden teherautójának vezetése
nem az a dicsõ jövõ, amirõl annak idején álmodo-
zott. Ron mindennek ellenére helybéli hõsnek szá-
mított. Lake Edenben mindenki tudott a minnesotai
bajnokságon szerzett feledhetetlen gyõztes góljáról.
A serleg, amelyet nyert, üvegszekrényben díszeleg a
középiskolában, és Ron társadalmi munkában elvál-
lalta a Lake Eden-i Sirályok segédedzõi posztját. De
lehet, hogy jobb nagy halnak lenni egy kis tóban,
mint harmadrangú hátvédként a Vikingek kispad-
ján ücsörögni.

Ezen a korai órán üresek voltak az utcák, Han-
nah mégis figyelte a kilométerórát, nehogy túllépje
a huszonöt mérföldes sebességhatárt. Herb Beese-
man, a rend helyi õre ugyanis közismert volt arról,
hogy lesben állva várja azokat az óvatlan városlakó-
kat, akik engedve a kísértésnek túl erõsen taposnak
a gázpedálra. Bár Hannah még egyet sem kapott
Herb gyorshajtás-céduláiból, anyja nagyon is eleve-
nen emlékszik a büntetésre, amelyet Marge Beese-
man legkisebb fia rótt ki rá.

Hannah a Fõ utca és a Negyedik utca sarkán leka-
nyarodott és behajtott az üzlete mögött húzódó mel-
lékutcába. A szögletes, fehér épület két parkolóhely-
lyel dicsekedhetett. Hannah az egyikre állt be a
furgonjával. Nem veszõdött azzal, hogy letekerje az
elsõ lökhárítóról a kábelt és bedugja az épület hátsó
falán elhelyezett csatlakozódobozba. Sütött a nap, a
rádióbemondó pedig azt ígérte, hogy a hõmérséklet
akár a plusz nyolc fokot is elérheti. Néhány hétig
még nem lesz szükség a motorfûtésre, ám amint be-
köszönt a tél, és fagypont alá süllyed a higanyszál,
már fûtenie kell, hogy beinduljon a motor.

Hannah, miután kiszállt a Suburbanbõl, gondo-
san kulcsra zárta az ajtót. No nem mintha túl sok
bûntény lett volna Lake Edenben, hanem azért,
mert Herb Beeseman minden olyan jármûvön is
büntetõcédulát szokott hagyni, amelynek nyitva ta-
lálta az ajtaját. Hannah még el sem ért az üzlete
hátsó bejáratáig, amikor kék Toyotájával Claire
Rodgers parkolt le a sütöde mellett álló homokszí-
nû épület mögött.

Hannah megállt és megvárta, amíg Claire kiszáll
az autóból. Kedvelte õt, és nem hitt a városszerte
szállongó szóbeszédnek, miszerint viszonya van a
polgármesterrel.

– Szia, Claire! Milyen korán érkeztél ma.
– Ó, csak egy új szállítmány estélyi ruhát kap-
tam, és be kell áraznom õket. – Claire klasszikusan
szép arca mosolyra húzódott. – Tudod, jönnek az
ünnepek.

Hannah bólintott. A maga részérõl nem várta tü-
relmetlenül az anyjával meg a húgaival eltöltendõ
hálaadási és a karácsonyi ünnepeket, de a családi
béke kedvéért el kellett viselnie ezt a megpróbálta-
tást is.

– Be kéne nézned, Hannah! – Claire végigmérte
õt, a szebb napokat látott bomber dzsekit és a gön-
dör, vörös fürtjeire húzott elnyûtt gyapjúsapkát. –
Van egy elbûvölõ kis fekete koktélruhám, az csodá-
kat mûvelne veled.

Hannah mosolygott, bólintott, de csak annyit te-
hetett, hogy nem nevette el magát, miközben
Claire kinyitotta a Tökéletes Divatéden személyze-
ti ajtaját, és belépett az üzletbe. Mégis, hol a csu-
dába viselhetne õ koktélruhát Lake Edenben? Itt
senki sem rendez koktélpartit, a város egyetlen
osztályon felüli étterme a turisták távozásakor
azonnal bezárt. Hannah már nem is emlékszik, mi-
kor vacsorázott utoljára elegáns helyen. Ami azt il-
leti, már arra sem emlékszik, mikor kért tõle bárki
is utoljára randevút.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság