Móse többet jelentett számára, mint bármelyik hím-
nemű – hadd jusson neki is valami jó a nyereményéből.
Lisának már adott a pénzből. Kétszáz dollárt
nyomott a kezébe, és megígértette vele, hogy vesz
egy csinos ruhát, amely megy az új cipőjéhez. Lisa
nem akarta elvenni a pénzt, de miután meggyőzte,
hogy sosem játszott volna a játékautomatán, ha ő
nem unszolja, elfogadta a pénzt.
Hazafelé menet Hannah némi fejszámolást vég-
zett, összeadta, mennyi pénzt adott ki eddig a nyo-
mozásra. Ám még azután is, hogy levonta a Lu-
anne-tól vett kozmetikumok és a koktélruha árát,
valamint azt az összeget, amit az indián kaszinóban
költöttek el, ezer dollár pluszban volt.
Móse elégedetten ropogtatta az eledelt, Hannah
pedig a konyhai telefonhoz ment, hogy felhívja
Billt, és beszámoljon neki arról, hogy a kidobóem-
bert is kihúzhatják a gyanúsítottak listájáról. Bill
nem volt az irodájában, de hagyott neki üzenetet,
meg egy másikat Andreánál is, aki megígérte, hogy
odabiggyeszt egy cetlit a telefon mellé. Hannah le-
tette a kagylót – ő elvégezte a kötelességét –, és be-
ment a hálószobába átöltözni, mégpedig abba a túl-
méretezett tréningruhába, amelyet tavaly télen
vett, amikor elromlott a kandalló.
Tíz perccel később már kedvenc helyén ült, a dí-
ványon, és Móséval az ölében a borát kortyolgatta.
A kandúr mindig ki volt éhezve a szeretetre, és ez
alól a mai este sem tűnt kivételnek. Hannah az ál-
lát vakargatta, és közben azt a buta kis dalt dúdol-
gatta, amit neki talált ki. Hamisan énekelt ugyan,
de Móse szemlátomást élvezte. Talán nagyon is jó
volt, hogy egyedül él. Ha bárki hallaná, hogy arról
énekel, mennyire szereti az ő „nagy, erős cicuská-
ját”, biztosan diliházba zárnák.
A lakóparkban ingyenes volt a kábeltévé, és Han-
nah szörfözni kezdett a csatornák között. Ötven
volt belőlük, de még mindig nem akadt egy sem,
amit nézni akart. Végül egy törvényszéki orvostan-
ról szóló dokumentumfilm mellett döntött. Ebből
talán tanulhat valamit. De nem volt szó másról,
csak az ujjlenyomat technológiában elért eredmé-
nyekről. Hannah egy ideig hallgatta a szakértőt, aki
azt magyarázta, miként lehet szuperragasztó alkal-
mazásával nulla fok alatti hőmérsékleten ujjlenyo-
matot venni egy áldozat bőréről, de aztán a klasszi-
kus filmcsatornára kapcsolt. A Klutét adták, s noha
látta már, nem volt kedve a további szörfözéshez,
hát ennél maradt.
Egy darabig Ron meggyilkolásán elmélkedett,
de ez csak rosszkedvre hangolta. Parányit sem ju-
tott előre az anyaggyűjtéssel. A rúzsfoltos csésze
milyen ígéretes volt az elején, még azt is sikerült
megtudnia, hogy Danielle volt együtt Ronnal köz-
vetlenül a gyilkosság előtt. Ám hosszú távon va-
lójában nem számított, amit Danielle mondott.
Leellenőrizte Watson edzőt és a féltékenységi
motívumot, ő azonban Maryannal volt az anyja
házában, amikor Ront lelőtték. Miután Delores
igazolta az alibijét, már Norman sem tartozott a
gyanúsítottak közé, és a hajléktalan, akit Claire lá-
tott, a kritikus időben éppen jóízűen reggelizett.
A kidobóember pedig, akivel Ron a Kaszinóéden-
nél összeverekedett, abban a pillanatban tisztázva
lesz, amint Bill felhívja a kórházat – és egyetlen
gyanúsítottja sem marad. Újakkal kéne előállnia,
de gőze sincs, hol kezdje.
A dívány mellett tartott jegyzetfüzete után nyúlt,
és egymás alá firkantotta a neveket: Watson edző,
Norman, Répa, Alfred Redbird. Aztán sóhajtott, és
mindegyiket áthúzta. Végül gondolt egyet, és
Danielle-t is felvette a listájára, bár voltaképp nem
hitte, hogy Danielle lőtte le Ront. Akárhogy is, úgy
határozott ellenőrzi, van-e alibije. A telefonkönyv-
ből kikereste Danielle számát. Ha Watson edző ve-
szi fel, egyszerűen lerakja a kagylót.
A második csörgésre Danielle válaszolt, és Han-
nah megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Szia, Danielle, Hannah Swensen vagyok. Be-
szélhetünk?
– Csak egy pillanat, Hannah. – Hallotta, hogy
Danielle mond valamit Boydnak a sütirendelésről,
majd ismét a vonalban volt. – Öt tucatra lesz szük-
ség a művészeti csoport Haloween bulijára – mond-
ta. – Narancsos bevonatra gondoltam…
– Nem gond – vágta rá gyorsan Hannah. – Sze-
retnék kérdezni egy-két dolgot, te csak igennel vagy
nemmel válaszolj, rendben?
– Igen.
– Remek. Találkoztál-e valakivel vagy felhívtál-e
valakit, miután Ron kitett téged szerda reggel?
– Igen, nagyon szeretnék kapni egy mintát, Han-
nah, de szerdán reggel nem érek rá. Nyolc és kilenc
között a heti ásványvizünket hozza házhoz a
Sparklettes, és itthon kell lennem.
– Meg tudod mondani, hogy pontosan hánykor
volt ott?
– Én is gyűlölöm ezeket a délelőtti kiszállításo-
kat. Múlt szerdán nyolcra ért ide, és majdnem el-
aludtam.
– Köszönöm, Danielle. – Hannah letette a kagy-
lót, és odafirkantott egy megjegyzést Danielle neve
mellé. Beszélni fog a Sparklettes sofőrjével, és ha
valóban nyolckor szállított vizet Danielle-nek, ak-
kor az ő nevét is kihúzhatja a listáról.
Újabb holtvágány. Hannah igyekezett valami po-
zitív dologra gondolni. A pozitív gondolatok kelle-
mes álmokhoz vezetnek, és nem akarta, hogy meg-
ismétlődjenek a múlt éjszakai lidércálmai. Legalább
Andreával jobban kijönnek mostanában. Talán idő-
vel megfakulnak a régi neheztelések, és valóban ba-
rátok lehetnek.
Azt bizony el kell ismernie, hogy ő utána nem volt
könnyű iskolába járni. Andrea rengeteg bírálatot ka-
pott a tanáraitól, ugyanis Hannah mindvégig kitűnő
tanuló volt. Ám Andrea ahelyett, hogy a nővére ta-
nulmányi eredményeivel akart volna versenybe
szállni, inkább a tanuláson kívüli tevékenységekbe
vetette bele magát. Főszereplő volt az iskolai színi
előadásokon, szólót énekelt a koncerteken, és szer-
kesztette az iskolai újságot meg az évkönyvet. És a
fiúk körében Andrea kétségkívül sokkal népszerűbb
volt nála. Elsőtől fogva egészen az érettségiig min-
den péntek és szombat estéjén randizott.
Hannah felsóhajtott. Ő az egész középiskolai pá-
lyafutása alatt mindössze két fiúval randevúzott. Az
egyik az osztálytársa volt, aki hozzájuk járt tanulni,
mert bukásra állt kémiából, és Delores félreérthe-
tetlen célzásai kellettek ahhoz, hogy köszönetkép-
pen elvigye Hannah-t pizzázni – ugyanis átenged-
ték a vizsgán. A másik fiú a szalagavató báljára
kísérte el, bár később kiderült, Cliff Sumannek nyá-
ri részidős munkát ajánlottak fel az apja boltjában
azért, hogy kezében egy mellcsokorral megjelenjen
az ajtajuk előtt.
A főiskolán már másként mentek a dolgok. Ott
már nem kezelték páriaként, amiért olvasta a klasz-
szikusokat, és tudta, ki az a Wittgenstein vagy
Sartre. A főiskolán azt a képességét, hogy fejben
meg tudott oldani egy egyenletet, nem tekintették
személyiségi defektnek, és senki sem tartotta őt ke-
vesebbre, mert tudta az einsteinium atomszámát.
Persze ott is voltak hihetetlenül dögös, üresfejű csa-
jok, akik elcsavarták a hímek fejét, ám a legtöbbjük
vagy kibukott, vagy pedig otthagyta a főiskolát,
hogy egy tanítónői oklevelet szerezzen.
Hannah másodikos volt, amikor végre randizni
kezdett. Jó pár hónapig egy túl magas, túl sovány
történészhallgatóval járt. Utána egy bölcsész követ-
kezett, aki – amikor Hannah éppen úgy érezte,
hogy kezd valami kialakulni közöttük – bizalmasan
megvallotta neki, hogy cölibátusi fogadalmat tett.
Aztán egy tanárjelölttel járt, aki bele akarta írni őt
a szakdolgozatába. Az igazi szerelem – vagy talán
igazi szenvedély –, csak a második posztgraduális
évének késő őszén talált rá. Ekkor találkozott azzal
a férfival, akiről azt hitte, a lelki társa lesz.
Bradford Ramcey a költészet szemináriumán volt
adjunktus, és a legelső előadása után Hannah telje-
sen belegabalyodott. Nem a beszédmodora, nem is
az, ahogyan Byron és Keats idézeteket olvasott fel,
hanem a csodálatos, lélekbelátó, mélykék szeme va-
rázsolta el.
Az igazgatóság nem vette jó néven, ha a tanárok
óra után összejártak a diákokkal, kivéve amikor sok
diák volt jelen. Brad azonban tudta a módját, ho-
gyan kerülje meg a szabályokat. Hannah számos di-
ák-tanár megbeszélésre ment be az irodájába. Miu-
tán Brad közölte vele, hogy azt hiszi, szerelmes
belé, ő fellopózott a lakásába. Este tizenegykor, ar-
cába húzott kapucnival osont keresztül az előcsar-
nokon. Emlékezetes volt az az éjszaka, akárcsak az
utána következő is. Hannah felfedezte, hogy a szex
sokkal jobb szórakozás, mintsem gondolta volna.
Arra azonban, amiről a szép tanárával együtt töltött
utolsó éjszaka emlékezetessé vált, nem számított.
Bejelentés nélkül befutott Brad menyasszonya
meglepinek. A pasas pánikba esett, Hannah-nak pe-
dig a jeges tűzlétrán elmenekülve kellett szabaddá
tenni az ágyát.
Folytatása következik!
Kiadja: Illia Kiadó
A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:
Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.