Egzotikus csók és gyilkosság 38.

– Nézd csak, Hannah! Nézd azokat a lábnyomo-
kat a szőnyegen!

Hannah lenézett a szőnyegre, és a vastag sző-
nyegbe süppedő lábnyomokat látott.
– Zseni vagy, Andrea! Ha ezt nem veszed észre,
még áttrappoltam volna rajtuk. Gyere utánam, és
amennyire csak lehet, maradj a szoba szélén. Néz-
zük meg, milyen lábnyomokat találunk Max íróasz-
tala előtt.

A falhoz lapulva Hannah addig ment előre, amíg
egy vonalba került Max íróasztalával. Andrea köz-
vetlenül mögötte állt, és Hannah az egyik szék előtt
jól látható nyomokra mutatott.
– Ott van! Ez azt bizonyítja, hogy valaki volt itt
Maxszel.
– Azt pedig tudjuk, hogy Max itt volt. Látod a
széke kerekeinek a nyomát?
– Aha – Hannah egy másik sorozat lábnyomra
mutatott. – Én azok miatt jobban aggódom.
Andrea tanulmányozta a lábnyomokat.
– Egyenesen ahhoz a régi ajtóhoz vezetnek.
– A régi tejüzemhez. Max kétségkívül bevitte oda
a látogatóját. Jó lesz, ha ott is körülnézünk.
– Miért vitt volna bárkit is be oda?
– Nekünk azt mesélte, hogy régi iratok tárolásá-
ra használja – magyarázta Hannah. – Gyere, men-
jünk, nézzük meg, nyitva van-e!
Andreával a sarkában Hannah belökte az ajtót,
és megtalálta a villanykapcsolót. A kis téglaépület
falai mentén húzódó állványokra mutatott, ame-
lyen dossziék sorakoztak.
– Azt hiszem, még mindig ugyanarra használják.
– Mit gondolsz, az ott az eredeti széf? – mutatott
Andrea az egyik sarokban egy régi páncélszekrényre.
– Meglehet, elég réginek látszik. – Hannah oda-
ment, hogy jobban szemügyre vegye a páncél-
szekrényt. Nyitva volt az ajtaja, de nem látszott
rajta erőszak nyoma. – Biztosan Max nyitotta ki
valamiért.

Hannah átkutatta a széf tartalmát, s közben kur-
tán kommentálta, mit csinál, hogy Andrea is kép-
ben legyen.
– Semmi jel nem mutat rablásra vagy hasonlóra.
Itt van egy köteg készpénz meg egy ékszeres doboz.
– Felnyitotta a doboz tetejét és belekukkantott. –
Egy pár arany kézelőgomb, antiknak tűnik, talán
Max nagypapájáé volt. És van még itt egy antik
zsebóra, meg egy férfi gyémántgyűrű. És egy Rolex
is. Az kétségkívül új. Max házában sehol sem láttam
páncélszekrényt, úgyhogy gondolom, ebben tartja a
személyes értéktárgyait.
Az egyik polcon iratok ragadták meg a figyelmét,
és Hannah egy kupac után nyúlt.
– Na, tessék. Itt van a beszéd, amelyet Betty le-
gépelt Maxnek. Az egyik dossziékupac tetején he-
ver. Max nyilván akkor vette el Betty asztaláról, mi-
előtt bejött ide.

Hannah félretette a beszédet, és kinyitotta az
egyik dossziét. Hivatalos okmányok voltak benne,
az egyik kölcsönszerződésnek látszott, és amikor el-
olvasta a nevet, kikerekedett a szeme.
– Megtaláltam a kölcsönszerződést, amelyet Nor-
man szülei írtak alá. Az van rábélyegezve, hogy „ki-
fizetve”, és Max kézjegye van alatta. Várj egy kicsit,
hadd nézzek bele a többi dossziéba is. Kíváncsi va-
gyok, van-e itt más is, akit ismerünk. Hoppá! Frank
Birchum. – Hannah belelapozott egy másik dosszié-
ba. – És az van a papírjaira pecsételve, hogy „Idő
előtt lezárva”. Birchumék, ha jól emlékszem, vagy
hat éve elköltöztek innen.

Andrea nem válaszolt.
– Andrea, te jól ismerted őket. A tűzoltóság mel-
lett laktak, és valamikor Franké volt a fűrésztelep.
Emlékszel rá, hogy mikor költöztek el a városból?
Semmi válasz, és Hannah megfordult, hogy lás-
sa, mit csinál a húga. Andrea az ajtó mellett állt,
mintha gyökeret vert volna a lába. Üveges tekintet-
tel a helység egyik távolabbi sarkába meredt.
– Andrea! – Hannah odament hozzá és finomam
megrázta a karját, de Andrea mintha észre sem vet-
te volna. – A frászt hozod rám, Andrea! Szólalj már
meg!

Andrea azonban egy mukkot sem szólt, csak
megrázkódott és rémült arckifejezéssel meredt a tá-
voli sarokba. Hannah megfordult, követte a húga
tekintetét. Hát, nem csoda, hogy torkán akadt a
szó. Az egyik irattartó polc mögül ugyanis két láb
meredt elő.

– Ne mozdulj innen! – Hannah rájött, hogy fölös-
leges a figyelmeztetés, de hirtelen ez jutott eszébe.
– Én majd megnézem.
Bár a legrosszabbra számított, még így is sokként
érte a látvány. Max volt az, a hátán feküdt. A melle
közepén pedig egy ahhoz hasonló lyuk tátongott,
amilyet Hannah a meggyilkolt Ron ingén látott. És
Max tágra nyitott szeme is éppen úgy meredt a
semmibe, ahogyan Roné.

Semmi kétség, Max halott. A vér rászáradt az in-
gére, és Hannah gyanította, hogy már itt fekszik
egy ideje, valószínűleg a szerda reggeli megbeszélé-
se óta.
Ezt az információt nem lehetett selyempapírba
csomagolni.
– Max az, és halott – közölte minden kertelés nél-
kül Andreával. – Menjünk, keressük meg Billt.
– Bill – Andreának legalább ennyit sikerült ki-
nyögnie.
– Jól van, menjünk, Andrea! A baleset helyszínén
majd megtaláljuk. Mi van Tracey-vel? Nem kell ha-
zamenned hozzá?
Andrea megrázta a fejét. Szaggatott, automati-
kus mozdulat volt, de Hannah megnyugodott. Leg-
alább reagált a kérdésére.
– Lucyvel van… éjszakára… a farmon.
– Helyes. – Hannah megértette, mit próbál közöl-
ni vele Andrea. Lucy Dunrighte Andrea barátnője, a
lánya, Karen pedig Tracy-vel egykorú. Ezek szerint
Tracey náluk tölti az éjszakát.

Hannah a széfre nézett, és olyan gyors döntést
hozott, ami legtöbbször bajba szokta őt sodorni. Itt
áll egy bűntény helyszínén, Max iratait pedig el fog-
ják vinni, mint bizonyítékokat. Hannah tudta, hogy
semmihez sem szabadna hozzányúlnia, de Norman
édesanyjának valóban kínos lenne, ha kitudódna a
Maxszel kötött kölcsönszerződésük. A hitelt immár
öt éve visszafizették. Az időpont feketén-fehéren ott
áll a szerződésen. Semmi köze sincs a bűntényhez,
miért is kéne tudnia erről bárkinek?

Egyetlen pillanat, és már be is gyömöszölte a
dzsekijébe a dossziét. Aztán odament Andreához,
és megfogta a kezét.
– Gyere, elmegyünk.
Andrea sokkos állapotban volt, és minél hama-
rabb kerülnek ki innen, annál jobb. Arra mentek ki-
felé, amerre bejöttek, és a Suburbanhez érve Han-
nah betuszkolta Andreát az anyósülésre.
– Egyél még egy sütit. Az jót tesz.

Andrea kivett egy újabb süteményt a zacskóból,
először csak bámult rá, majd beleharapott. Hannah
beindította az autót, kihajtott a parkolóból és az or-
szágút felé vette az irányt. Nem lesz túl nehéz meg-
találnia Billt. A távolban sivítottak a szirénák, csak
a hang irányába kellett mennie.

Úgy nyolc kilométert mehettek, amikor Andrea
fura hangot hallatott. Hannah megpaskolta a karját.
– Nyugi! Már látom előttünk a villogó fényeket.
Egy perc, és ott vagyunk.

Andrea bólintott, de ismét ugyanazt a hangot
hallatta. Hannah ráébredt, hogy kuncogás volt,
mégpedig teljesen normálisan hangzó kuncogás.
– Most meg mi van? Ugye nem kezdesz el nekem
hisztériázni?
– Dehogy – kuncogott újra Andrea. – Már jobban
vagyok. Talán igazad van, a csokoládé lehet az oka.
– A csoki mindig segít. – Hannah ismét igazolva
látta elméletét, miszerint a koffeinben és a csokolá-
déban lévő endorfin megnyugtatja az idegeket, ébe-
rebbé tesz és jó közérzetet biztosít. Aztán Billre te-
relődtek a gondolatai. Szörnyű dühös lesz, ha
elmondja neki, hogy betörtek Max házába, átkutat-
ták a tejüzemet, és megtalálták Max holttestét. –
Azt hiszem, nekem is szükségem van egy dózisra a
saját orvosságomból. Andrea, adnál egyet abból a
süteményből?

Csokoládéba mártott meggyes csemege

Hozzávalók 40 darabhoz:
20 dkg vaj
40 dkg cukor
2 tojás
½ teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna
½ teáskanál só
2 teáskanál vaníliaaroma
15 dkg kakaópor
45 dkg liszt (nem kell átszitálni)
½ üveg magozott meggybefőtt
0,5 dl tej
2 dkg vaj
7 dkg keserű csokoládé
csipetnyi só
15 dkg átszitált porcukor

Olvaszd fel a vajat és keverd bele a cukrot. Hagyd kihűl-
ni, majd add hozzá a tojásokat. Alaposan keverd össze,
add hozzá a sütőport, a szódabikarbónát, a sót, a vanília-
aromát és a kakaót, és minden adag után keverd meg a
masszát. Tedd bele a lisztet, és alaposan keverd össze. (A
tészta legyen merev és egy kicsit morzsálódó.)

Csepegtesd le a meggyszemeket, a levet gyűjtsd össze. Uj-
jaiddal nyomkodj össze diónyi golyókat. Helyezd kikent sü-
tőlapra, egymástól 7–8 cm távolságra. Hüvelykujjaddal
nyomkodj a golyók közepére mélyedést. (Ha jelen van va-
laki a közegészségügytől, egy kiskanál fejét használd erre a
célra!) Mindegyik mélyedésbe helyezz egy meggyszemet.
Vízfürdő felett egy tálkában olvaszd sűrű masszává a te-
jet, a vajat, a csokoládét és a sót. Vedd le a vízről és ke-
verd bele a cukrot. Ha túl sűrű lenne, lazítsd fel a meggy
levével.

Mindegyik süti közepére csurrants annyi csokoládészószt,
hogy éppen befedje a meggyet. Vigyázz, hogy ne csurog-
jon le a sütőlapra.

Süsd 200 ºC-on 10–12 percig. Hagy hűlni a sütőlapon 2
percig, majd tedd át tortarácsra, hogy teljesen kihűljön.

A meggyet helyettesítheted jól lecsurgatott ananászdarab-
kákkal – ennek a levét is használhatod a csokoládémassza
lazítására. De használhatsz fél pekán-, makadámia vagy
rendes dióbeleket is, ekkor a hígítást végezheted hideg ká-
véval vagy vízzel. De ha éppen semmid sincs, amit a sütik
mélyedésbe tehetnél, egyszerûen csurgasd bele a csokolá-
démasszát. Úgy is finom.

Tulajdonképpen minden pszichiátriai rendelõben el
kellene helyezni egy tálcányit ebbõl a sütibõl – két
darab Csokoládéba mártott meggyes csemege bár-
kit képes kihúzni depressziós hangulatából.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság