Egzotikus csók és gyilkosság 41.

– Nem, ezzel csak elodáznám az elkerülhetetlent.
– Hannah felvette a kagylót, és ledarálta a szabvá-
nyos üdvözlőszöveget: Süti Éden, itt Hannah beszél.
– Mennyire örülök, hogy elcsíptelek, drágám!
Megígértem a lányoknak, hogy bejelentkezem ná-
lad. Nézd már meg, szabad-e decemberben a máso-
dik csütörtököd!

Hannah a falinaptárhoz sétált és a decemberhez
lapozott. Ennyivel korábban senki sem szokott beje-
lentkezni. Delores nyilván csak információkat akar
szerezni tőle Max Turnerrel kapcsolatban.

– Ráérek, anya.
– Remek. Képzeld! Beléptem egy új egyletbe.
– Nagyszerű! – felelte Hannah, bár lelkesebbnek,
s főleg hálásabbnak kellett volna lennie. Az apja ha-
lála óta Delores belépett mindenféle és fajta klubba
meg egyletbe, s ezek mindig Hannah-tól rendelték
meg az uzsonnát a rendezvényeikre.
– Ennek a csoportnak mi a neve, anya?
– Lake Eden-i Kézimunkakör, drágám. Minden
második csütörtökön jönnek össze a Trudi Textil
hátsó szobájában.

Hannah szófogadóan lejegyezte az információt,
de zavarban volt. Delores, legalábbis az ő tudomá-
sa szerint, soha életében nem vett tűt a kezébe.
– Te kézimunkázól, anya?
– Az Isten szerelmére, dehogy! Csak a múlt hó-
napban egy akción találtam nekik két hímzőrámát,
és cserébe tiszteletbeli taggá választottak. Csupán
társaságba járok.
– Jelen pillanatban hány egyesületnek vagy a
tagja?
– Tizenkettőnek. Apád halála után Ruth Pfeffer
tanácsolta, hogy teremtsek külső kapcsolatokat, ke-
ressek olyasmit, amivel el tudom foglalni magam.
Csupán megfogadom a tanácsát.
– Te komolyan veszed Ruth tanácsait? – Hannah
megdöbbent. Ruth Pfeffer mellesleg az anyja egyik
szomszédja volt, aki önkéntesen vállalta, hogy lelki tá-
maszt nyújt azoknak, akiket baj vagy szerencsétlenség
ér, holott mindössze két kreditpontot szerzett valami-
lyen gyorstalpaló tanfolyamon. – Ruth annyit ér, mint
egy sorminta! Ezt te magad mondtad, és semmiféle
végzettsége nincs ahhoz, hogy bárkinek is tanácsokat
osztogasson. Meg vagyok lepve, hogy az önkéntes
máglyahalál még nem szerepelt a tanácsai között!
– Dehogynem, drágám – nevetett Delores. – De
az már Indiában is törvénytelen.
– Még jó! – Deloresnek időnként megcsillant a
humorérzéke, és Hannah ilyenkor szerette őt a leg-
jobban. – Milyen sütit szeretnél?
– Mit szólnál a Csokiba mártott meggyes cseme-
géhez? Andrea mesélte, hogy fenségesek.

Hannah ezt is felírta, s közben döbbent rá, mit is
mondott az anyja. Andrea tegnap éjszaka kóstolta
először ezt a sütit. Ha említést tett róla Deloresnek,
akkor az csakis ma reggel lehetett.
– Te ma már beszéltél Andreával, anya?
– Igen, drágám, nagyszerűen elcsevegtünk. Ami
azt illeti, épp előtted beszéltem vele.

Hannah szeme tágra kerekedett. A húga egyálta-
lán nem tartozik a korán kelők közé.
– Nyolc előtt felhívtad Andreát? Szombaton?
– Hát persze. Tudni akartam, jobban van-e. Ijesz-
tő volt a hangja szegény drágámnak. Azt mondta,
még mindig zsong a feje a tegnapi szörnyű migrén-
től.
Hannah elvigyorodott. Az se lenne meglepő, ha
Andreának egész vonatszerelvények zakatolnának a
fejében. Négy pohárral gurított le abból a „huncut
kis borból”, mielőtt Bill odaért, hogy hazafuvarozza.
– Bocs, anya, de nem érek rá. Késő van, és nyitá-
sig el kell készülnöm.
– Ugyan már, ma csak kilenckor nyitsz. Mi a hely-
zet Max Turnerrel? A rádióban hallottam, hogy
meghalt.
Hannah grimaszt vágott Lisának, aki megmoso-
lyogta, hogy képtelen befejezni a beszélgetést.
– Így igaz, anya.
– Tudom, hogy halottról vagy jót, vagy semmit,
de Maxnek rengeteg ellensége volt itt Lake Eden-
ben. Nem hiszem, hogy bárki is könnyeket ontana
érte.
– Valóban? – Hannah úgy vélte, tudja, miről be-
szél az anyja, de tőle akarta hallani. – És miért?
– Nem volt rendes ember, Hannah. Légy szíves,
ne add tovább, de úgy hallottam, hogy számos csa-
lád vesztette el a házát Max Turner miatt.
– Tényleg? – Hannah úgy tette fel a kérdést,
mintha életében először hallott volna erről.
– Egy… – Delores elhallgatott, és Hannah tud-
ta, hogy a megfelelő szót keresi. – Mit is szoktak
mondani erre? Azt tudom, hogy valami hallal kap-
csolatos.
– Uzsorás cápa?
– Ez az! Hogy te milyen kifejezéseket ismersz,
drágám! Biztosan azért, mert gyerekkorodban
olyan sokat olvastál. Azért kíváncsi volnék, mi tör-
ténik most azokkal a kölcsönökkel.
– Fogalmam sincs – felelte Hannah. Ha találkozik
Billel, feltétlenül meg kell kérdeznie, találtak-e ér-
vényes kölcsönszerződéseket Max széfjében. Ámbár
azok a dossziék csupán arra szolgálnak a rendőr-
ségnek, hogy „kiselejtezzék” a gyanúsítottakat. Ha
Maxet az egyik adósa gyilkolta volna meg, biztosan
magával vitte az iratokat.
– Kora reggel van, és már négy hívást kaptam
Max miatt – tájékoztatta őt Delores. – Az egész vá-
ros erről beszél, hiszen mindenkinek megvolt vele a
maga története.

Hannah agyából kipattant egy szikra, ami mo-
solyra késztette. Delores tizenkét egylet, kör, klub
tagja, és hallja az összes lehetséges pletykát. Ki tud-
ja, hátha hall a Max-féle uzsorakölcsönről is, és fel-
merül egy olyan név, amely egyetlen dossziéban
sem szerepel azok közül, amelyeket Bill kivett a
páncélszekrényből. Könnyen meglehet, hogy épp ez
a személy Max gyilkosa.
– Megtennél nekem valamit, anya?
– Hát persze, drágám! Mi volna az?
– Kérlek, tartsd nyitva a füledet, és hívj fel, ha
bárkit olyan üzletről hallasz beszélni, aminek kö-
ze van Maxhez. Ez nagyon fontos, tényleg tud-
nom kell.
– Jól van, drágám! Mindig hallani ezt-azt. De
nem értem, miért annyira fontos ez… – Delores el-
hallgatott, és Hannah hallotta, hogy levegő után
kapkod. – A rádióban nem taglalták Max halálának
részleteit. Csak nem gyilkolták meg?
Deloresnek néha túlságosan is jól vág az agya.
– Semmit sem mondhatok erről, anya. Még Bill
előléptetésébe kerülhet.
– Akkor senkinek egy hangot se! Számíthatsz
rám, Hannah. Soha semmi olyat nem csinálnék,
ami rosszat tenne Bill karrierjének. De belehalok,
ha nem mondhatnám el Carrie-nek.
– Bármelyik percben kipattanhat a hír. Csak hall-
gasd szorgalmasan a rádiót.
– És te honnan tudod? Bill mondta el neked,
vagy… – Deloresnek ismét elállt a lélegzete. – Csak
azt ne mondd, hogy te találtad meg Max holttestét!
– Erről tényleg nem beszélhetek, anya!
Újabb hosszú szünet következett, majd Delores
felsóhajtott.
– Hát ezt tényleg be kell fejezned, Hannah! Az
összes partiképes férfit el fogod riasztani, ha tovább-
ra is meggyilkolt hullákat találsz. Legfeljebb egy gyil-
kossági nyomozó vetne rád egynél több pillantást.
– Azt hiszem, igazad van! – Hannah elmosolyo-
dott. Talán mégsem olyan rémes dolog holttestekre
rábukkanni! – Tényleg rohanok. Légy szíves, ne fe-
lejts el felhívni, ha hallasz valamit. Rendben?
Miután letette a kagylót, Lisához fordult.
– Hogy mennyit tud beszélni ez a nőszemély!
– Az anyák már csak ilyenek – felelte Lisa, és ugyan-
csak gondterhelt volt az arca. – Bocs, de akaratlanul
is hallottam, amit mondtál. Maxet meggyilkolták?
– Attól tartok, igen.
– Ez nem lep meg. Uzsorás volt. Az egyik szom-
szédunk majdnem kölcsönvett tőle pénzt, de apám
átnézte a szerződést, és azt tanácsolta, hogy ne írja
alá. Az illető végül a bankkölcsön mellett döntött.

Hannah már azon volt, hogy megkérdezi a szom-
széd nevét, amikor rájött, hogy valójában nem szá-
mít. Ha nem volt Max adósa, indítéka sem volt Max
megölésére.
– Miért nem ülsz le, Hannah? Fáradtnak tűnsz,
pedig még fél kilenc sincs. Nem akarsz hazamenni,
ha lement a nagy rumli? Tudod, hogy elboldogulok
egyedül is.
– Kösz, Lisa, igazán csábító a gondolat. – Hannah
leült a munkasziget végén álló székre, és eljátszott
a szabadnap gondolatával. Hazamenne, kikefélné
végre Móse szőrét, tévézne egy kicsit… és kismillió
telefonhívást kapna olyanoktól, akik tudni akarják,
mi történt. Mégis jobb itt lenni a dolgok sűrűjében.
– Kösz, hogy felajánlottad, de úgysem pihenhetnék.
– Jó, de szólj, ha meggondolod magad. Mit süs-
sek a Fekete-fehér után?
– Nosztalgia cukroskorongot – felelte Hannah. –
Addigra már biztosan lehűl. Csak egy sütésnyi tész-
tát kevertem be.
– Fehér cukorba vagy kevert kristályba hemper-
gessem meg?
– Csak fehérbe. Miután kihűlt, válaszd ki a leg-
szebb tucatot és csomagold be szállításra. Megígér-
tem Woodley-éknál a rendezvényszervezőnek, hogy
küldök mintasütiket.
– Új kliens? – örvendezett Lisa.
– Talán. Tényleg, nem is meséltél a partiról. Jól
érezted magad?
– Fantasztikus volt, Hannah! Még soha életem-
ben nem voltam ilyen estélyen. Csak az a kár, hogy
korán el kellett jönnünk.
– Herböt is elhívták a baleset helyszínére?
– Nem, de úgy gondolta, ott a helye. Később fel-
hívott, és azt mesélte, hogy csodával határos mó-
don senki nem halt meg. Tizenhét autó! El tudod
ezt képzelni?
– Sajnos, igen. Tavaly télen engem is kis híján
összetörtek egy tömeges karambolban. Egyetlen
jégfolt, egy rosszul megítélt helyzet, és sok autós,
akik nem tartják be a követési távolságot. Nekem
szerencsém volt, mert egy puha, havas árokban lan-
doltam, de nem sok hiányzott, hogy beleszaladjak a
Vörös Bagoly furgonjába. Na, de jobb, ha előre me-
gyek, mindjárt kilenc óra.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság