Egzotikus csók és gyilkosság 44.

– Hát, nem ez a legjobb kép, amit valaha láttam
magamról.
– Tudom – mondta együtt érzően Norman. – Van
egy sokkal jobb, csak anyámnak sikerült levágnia
róla a bal karodat.
– Hadd nézzem meg! – Andrea a fénykép után
nyúlt. Mintegy öt perce érkezett Tracey-vel.

Hannah figyelte a húgát, miközben az a képet
tanulmányozta. És tudta, hogy nagyon igyekszik
kigondolni valami kedveset. Komoly küzdelmet je-
lenthetett, mert legalább fél percig gondolkodott,
mire reagált.

– Kicsit vékonyabbnak látszol, mint általában, és
gyönyörű a ruhád.
– Szerintem Hannah néni nagyon csinos – mo-
solygott fel rá Tracey. – Talán nem olyan szép, mint
most, de attól még szép.
– Diplomáciai testület. – Hannah a húgára ka-
csintott. – Tracey nagyon ígéretes.
Andrea nevetett és kinyújtotta a kezét.
– Hadd nézzem meg a többit is!

Hannah a következő képre pillantott. Andreát és
Billt ábrázolta, mindketten tüneményesen néztek ki
estélyi öltözékben. Andrea bámulatba ejtően foto-
gén, ezzel szemben a róla készült képek mindig a
kozmetikai reklámok „ilyen volt előtte” fényképeire
emlékeztették.

Egyenként nézték végig a fényképeket, Hannah,
miután megnézte őket, mindegyiket továbbadta
Andreának. Szerencsére a vendégek el voltak fog-
lalva a kávéjukkal és a süteményeikkel, egyikük
sem rontott oda a pulthoz, hogy félbeszakítsa
őket. Hannah eljutott ahhoz a képhez, amelyet
Norman említett, és valóban jobban nézett ki raj-
ta. Ő a díványon ül, Norman pedig mögötte áll, –
milyen kár, hogy a bal karja lemaradt! Norman
anyja olyan rosszul állította be a gépet, hogy a
fénykép felét a dívány mellett lévő kisasztal töltöt-
te ki.

Hannah már majdnem továbbadta a képet And-
reának, mikor az asztalkán egymásra pakolt köny-
vek és iratok vonták magukra a figyelmét. A kupac
tetején fehér dosszié hevert, piros betűk virítottak
rajta. Hannah közelebb emelte a képet a szeméhez,
és hunyorítva sikerült kiböngésznie a szöveget:
MiniRent. Valamelyik Woodley tehát olyan autót bé-
relt, mint amilyet Mr. Harris látott kihajtani a Tej-
Vaj Éden Tejüzemből a gyilkosságok reggelén!

– Mi a baj, Hannah? – Andrea nyilván látta az ar-
cára kiült döbbenetet.
– Semmi. Ez a kép tényleg tetszik. – Hannah Nor-
manhez fordult. – Megtarthatom?
– Persze! De miért éppen azt akarod? – Hannah-
nak gyorsan forgott az agya. Ha Norman hiúságát
veszi célba, nem lőhet bakot.
– Nagyon jó vagy ezen a képen.
– Tényleg? – Norman odahajolt, hogy megvizs-
gálja a fényképet. – Szerintem nem!
– Dehogynem! Nekem nagyon tetszik.
Norman elvette tőle és kritikusan megszemlélte a
képet.
– Készítek neked róla egy másik nagyítást. A sö-
tétkamrában elképesztő trükköket lehet csinálni a
negatívval.
– Nem, ez így jó – Hannah kikapta a fényképet a
férfi kezéből. – Nekem így tetszik, ahogy van.
– Azt a képet akarod megtartani, amelyikről le-
vágták a karodat? – nézett rá döbbenten Andrea.
– Ha megfelelt Vénusznak, megfelel nekem is! –
Hannah figyelmeztető pillantást lövellt a húgára.
– Meg tudom változtatni a képkivágást, levágom
azt az asztalt, és kinagyítom úgy, hogy csak egy
mellkép legyen kettőnkről – javasolta Norman. –
Örülnél, ha megcsinálnám?
– Hát persze. De azért ezt is szeretném megtartani.

Norman vállat vont és Andreához fordult.
– És te, szeretnél valamelyikből másolatokat?
– Ezeket mindenképpen! – Andrea két képet
adott Normannek.

Megszólalt az ajtó fölötti kis harang, és Grant se-
riff lépett be, nyomában a legfélelmetesebb ember-
heggyel, akit Hannah valaha is látott. Magas volt,
jóval száznyolcvanöt centi felett, a haja vöröses sző-
ke, a szeme áthatóan kék, és bajuszt viselt. Olyan
kisportoltnak tűnt, akár egy atléta, és az arcát ba-
rázdáló mély ráncoktól eltekintve klasszikusan jó-
képű férfi volt. Zsibongás támadt az asztaloknál be-
szélgetők között, és Hannah értette az okát. Egy
örökkévalóság óta ez volt a legcsinosabb pasi, aki
csak betette a lábát Lake Edenbe.

– Ő az – bökte meg Andrea. – Ez Mike Kingston.
– Tudom. – Hannah mosolygott. Grant seriffel
jött, mégis ki más lehetne?
– Hannah! – A seriff egyenesen odament a pult-
hoz. – Ő itt Mike Kingston. Hétfőtől az irodánkban
dolgozik.
Hannah nagyot nyelt. Sosem érezte feszélyezve
magát férfiak jelenlétében, de Mike Kingston kivé-
tel volt. Abban a pillanatban, amint meglátta, fel-
gyorsult a pulzusa, és nem tudott a szemébe nézni.
Mély lélegzetet vett, összeszedte minden erejét,
hogy ne remegjen a hangja, és azt mondta:
– Örülök, hogy megismertem, Kingston seriff-he-
lyettes.
– Mike.

Mély, meleg hangja volt, a méreteihez illő. Han-
nah olyan fizikai vonzalmat érzett, amit azóta nem
élt át, amióta a tanára felhívta őt a lakására. Gyor-
san megfordult, hogy túlessen a bemutatkozáso-
kon, s közben azon drukkolt, nehogy bárki is észre-
vegye, milyen hatással van rá, hogy egy levegőt szív
Mike Kingstonnal.

– A húgom, Andrea Todd, és az unokahúgom,
Tracey. Ő pedig Norman Rhodes, most vette át az
édesapja fogászati rendelőjét. Tudom, hogy sietnek,
úgyhogy máris hátrafutok, és hozom a süteményeket.
Mike Kingston kezet fogott Andreával és Norman-
nel, Hannah pedig bemenekült a sütődébe. A lengő-
ajtó túloldalán biztonságban érezte magát. Hidegvi-
zet lögybölt az arcára, és azon hüledezett, hogy ha
a puszta találkozás Mike Kingstonnal ilyen megráz-
kódtatással járt, mi lesz a holnap esti pizzázás so-
rán, amikor majd beszélgetnie is kell vele?

Sose futamodj meg egy probléma elől, és nincs
jobb, mint a jelen, hogy szembenézz vele – gondol-
ta Hannah. Mike Kingston még őrültnek hiszi, ha
minden alkalommal, amikor bejön a Süti Édenbe, ő
egy másik helyiségbe menekül. Felkapta hát a me-
gyei seriffiroda nyílt napjára készített Fekete-fehér
sütemény dobozát, és visszament a kávézóba.

Mike Kingston feléje fordult és rámosolygott,
Hannah-nak pedig elakadt a lélegzete. Csak ne me-
ressz akkora szemeket, mint egy tinédzser csirke,
aki szemtől-szembe kerül a kedvenc rocksztárjával.

– Nagyon kedves magától, hogy elkészítette ne-
künk ezeket a süteményeket, Hannah. Grant seriff
említette, hogy minden évben számíthat önre.
– Így igaz – Hannah megkönnyebbült. A pasi
szemlátomást nem vette észre, milyen izgatott, és
ez jó. – A nyári piknikre is én szállítok. Az amolyan
„mindenki hozza a maga sütnivalóját” grillparti, a
városon kívül, és én gondoskodom a limonádéról
meg a süteményekről.
– Ez jól hangzik. Nincs is jobb egy tóparti barbe-
cue-nál.
– Indulnunk kéne, Mike – mondta új védencének
Grant seriff. Fel kellett néznie rá, mert legalább két
fejjel alacsonyabb volt a közel százkilencven centi
magas fiatalembernél. Hannah pöttömnek érezte
magát a Winnetkai Megyei Seriffiroda új tagja mel-
lett, és még sosem volt ilyen érzése az életben.
– Még látjuk egymást, Hannah.

Mike Kingston búcsút intett neki, Hannah pedig
elmosolyodott. Milyen helyes, mondhatni tökéletes.
Ám ha Bill nem kapja meg miatta az előléptetését,
akkor bizony gyűlölni fogja.

– Örülök, hogy megismertem – biccentett Nor-
man felé Mike, majd Andreához fordult. – Már alig
várom, hogy együtt dolgozzam a férjével, Andrea!
– Ő az én apukám – szólalt meg Tracey.
– Tudom. – Mike Kingston lehajolt és súgott va-
lamit Tracey fülébe.
A kislány szeme tágra kerekedett, majd boldogan
kuncogni kezdett.
– Tényleg?
– Megígérem – bólintott Mike. – De holnap estig
ez titok! Majd akkor magammal viszem.
Abban a minutumban, amint becsukódott a férfi-
ak mögött az ajtó, Andrea Tracey-hez fordult.
– Mit mondott neked?
– Nem mondhatom el – felelte fülig érő szájjal
Tracey. – Hallottad, hogy titok! De holnap este, ami-
kor pizzázni fogunk, megtudod.

Andrea összenézett Hannah-val. Tetszett neki,
hogy a lánya jól kijön Bill új főnökével.
– Rohannom kell, Hannah. Egy csomó cuccot
szállítok ki Luanne-hez és Tracey segít nekem. Az-
tán pedig kimegyünk a seriffiroda nyílt napjára.
– Nekem is mennem kell, húsz perc múlva jön
egy páciensem. – Norman a zsebébe nyúlt, egy ha-
lom névjegykártyát húzott elő és Hannah-nak adta
őket. – Ezt neked hoztam.
Hannah elmosolyodott. Tökéletes lett a névje-
gye, Norman még apró sütiket is nyomtatott a sar-
kába.
– Köszönöm, Norman! Gyönyörűek.
– Ha kell még, nyomtathatok.
– Reméljük, hogy kell. Várj egy pillanatra! – Han-
nah kinyitotta a pénztárgépet, és a fiókjából előhúz-
ta a barna borítékot, amelybe betette Norman szü-
leinek a kölcsönszerződését. – Tessék. Ez pedig a
tied.
– Az enyém? – Norman zavarban volt.
– Tegnap éjszaka bukkantam rá. Majd akkor nyisd
ki, ha visszaérsz a rendelődbe. Találsz egy cédulát
benne, az mindent elmagyaráz.

Hannah megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor
mindnyájan kimentek az ajtón. Rengeteg munkája
volt, ami nem állt éppen kapcsolatban a sütéssel, el-
adással vagy a süti felszolgálásával. Felkapta a Nor-
mantől kapott fényképet és hátrasietett, hogy meg-
mondja Lisának, elfogadja az ajánlatát, miszerint
zárásig hajlandó tartani a frontot. Neki telefonhívá-
sokat kell elintéznie, meg kell látogatnia néhány
embert, és ha szerencsés, talán hétfő reggelig meg-
oldja Bill kettős gyilkossági ügyét.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság