Egzotikus csók és gyilkosság 45.

– Ezek a madarak négyszer akkorák, mint te
vagy. – Megvakargatta a kandúr állát, hogy tudassa
vele, nem haragszik rá.

Három üzenetet talált a rögzítőjén. Az elsőt az
alatta lakó szomszédasszony, Sue Plotnik hagyta, az
iránt érdeklődve, tudna-e süteményt szállítani jövő
héten a Baba-Mama csoportjának. Hannah feljegyez-
te a feladatot a konyhai naptárára azzal, hogy majd
hétfőn felírja a Süti Éden falinaptárára. Aztán lehall-
gatta a másik két üzenetét. Az egyiket egy bizonyos
Robert Collins hagyta a Romantikus Rejtekhely Üdü-
lőfaluból, és vacsorára invitálta egy minneapolisi
szállodába, hogy felajánljon neki egy örökös üdülési
jogot. Hannah még arra sem vette a fáradtságot,
hogy felírja az ingyenesen hívható telefonszámát.

A harmadik üzenet lehallgatásakor Hannah
ugyancsak hegyezte a fülét. Bill hívta és tájékoztatta
az eseményekről, hogy képben legyen. A MiniRent
igazgatója felvette vele ma reggel a kapcsolatot. Mi-
után még mindig nem sikerült boldogulnia a kompu-
terekkel, felhívta a többi telepüket, és kiderült, hogy
kedden a St. Paul-i kölcsönzőjükben bérbevettek egy
fekete kisautót, és a szerződő fél, bizonyos Boyd Wat-
son egy Lake Eden-i címet adott meg.

Bill természetesen utánajárt a dolognak. Felhívta
az iskolaigazgatót, Mr. Pervist, és megtudta, hogy
Watson edző a kritikus időben egy edzőknek tartott
továbbképzésen vett részt. Mivel Boyd csak szerdán
délben érkezett vissza a városba, kiesett a lehetsé-
ges gyanúsítottak listájáról.

Hannah töltött magának egy pohár diétás kólát,
és homlokát ráncolva vitte be a nappali szobába.
Amikor Maryann azt mondta, hogy kocsival ment
Minneapolisba ajándékot venni a sógornőjének,
Hannah feltételezte, hogy együtt mentek ki az Ame-
rika Plázához. Csakhogy Maryann azt mondta,
hogy a Plázánál találkozott az öccsével. De miért
verte magát költségbe Watson edző, hogy kevesebb,
mint huszonnégy órára autót béreljen, amikor a nő-
vére úgyis kocsival ment oda, hogy találkozzék ve-
le? Ennek így egyszerűen semmi értelme.

Hannah felsóhajtott és megsimogatta Mósét, aki
a puha párnák és a gazdi társasága kedvéért lemon-
dott frissen megtöltött tálkájáról. Vajon Watson
edző ült annak a fekete kisautónak a volánja mö-
gött, amelyet Mr. Harris látott kiszáguldani a Tej-Vaj
Édentől? Bár igen szűkre szabott az idő, mindazon-
által lehetséges, hogy Boyd még pirkadat előtt
elment az anyja házából, mialatt Maryann és az
anyja még aludtak, és levezetett Lake Edenbe. A ve-
zetékneve W-vel kezdődik, így meglehet, hogy ép-
penséggel vele volt megbeszélése Maxnek. Ha
Maryann és az anyjuk kilencig aludt, Boydnak lehe-
tett ideje agyonlőni Maxet és Ront, majd visszaérni,
mielőtt felébrednek. De mi lehetett Watson edző in-
dítéka, hogy megölje Maxet?

Hannah végiggondolta a dolgokat, amiket Wat-
sonékról megtudott. Danielle gyűrűje ezer dollárba
került, a ruha pedig, amelyet a Woodley estélyen vi-
selt, ötszáznál többe. Boyd és Danielle egy igencsak
drága házban laknak, és Danielle nem dolgozik.
Boyd vadonatúj Grand Cherokee dzsipet vezet,
Danielle-nek pedig egy új Lincolnja van. Hogyan
engedheti meg Watson edző ezt a drága életvitelt a
tanári fizetéséből?

– Boyd személyi kölcsönt vett fel Maxtől! – kiál-
tott fel Hannah. – Bocs, Móse – mondta a riadt kan-
dúrnak. – Nem akartam kiabálni, de ez az egyetlen
logikus indíték. A páncélszekrényben nem láttam a
nevére kiállított kölcsönszerződést, a széf azonban
nyitva volt és közvetlenül azután kivehette, miután
lelőtte Maxet. Utána viszont Ront ölte meg, mivel
együtt látta őt Maxszel!

Móse hosszú, komoly pillantást vetett rá, majd
leugrott a díványról és kivonult a konyhába a tálká-
jához. Egyet nyávogott jelezvén, hogy kéri a cica-
csemegéjét, Hannah pedig teljesítette a kérését.
Móse a legintelligensebb macska, akivel valaha is
találkozott. Felnézett rá és várta, hogy újratöltse a
tálkáját, mert tudta, hogy a gazdinak megint el kell
rohannia otthonról.

***

Danielle néhány centire nyitotta ki az ajtót, nem szélesebbre.
– Szia, Hannah… én… hmm… Most éppen nem
érek rá. Vissza tudnál jönni egy kicsit később?
– Nem! – Hannah betette a lábát a résbe. – Ez
fontos, Danielle. Boyd itthon van?
– Nem, nincs. Edzése van… az iskolában.
– Remek. Akkor egy ideig négyszemközt lehe-
tünk. Beszélnünk kell, Danielle!
– De én… ki kell sminkelnem magam… én
csak… szóval… szundítottam egyet és… – Danielle-
nek remegett a hangja, majd elsírta magát. – Kér-
lek, Hannah! Nem akarom, hogy így láss.

Hannah egy percig sem gondolkodott. Helyes
vagy sem, ő bizony bemegy. Egyszerűen hátratolta
Danielle-t és bement a lakásba.

– Ó, Hannah! – Danielle az arca elé kapta a ke-
zét, ám mégsem elég gyorsan, és Hannah meglát-
ta a monoklit, meg a bal arcán egy pofon vöröslő
nyomát.
– Szentséges ég, Danielle! – Hannah belökte ma-
ga mögött az ajtót. – Mit történt veled?
– Én… izé…
– Hagyjuk! – Hannah nem volt kíváncsi egy seb-
tében kitalált történetre. – Gyere, hadd tegyek egy
kis jeget az arcodra.
– Nincs itthon jég.
– Majd találok valamit. – Hannah megfogta a nő
kezét és kivezette a konyhába. – Biztos, hogy nem
jön vissza?
– Kicsoda? A… betörő?
– A férjed. – Hannah kinyitotta a mélyhűtőt és
valami olyasmit keresett, ami megteszi jégtömlő he-
lyett. – Nekem fölösleges megjátszanod magad. Tu-
dom, hogy ő vert meg.
– Honnan tudod?

Danielle az ép szemével csodálkozva meredt
Hannah-ra, a másik ugyanis olyan dagadt volt,
hogy szinte ki sem tudta nyitni. Hannah egy cso-
mag mélyhűtött borsót vett elő, néhányszor a pult-
hoz csapta, hogy szétguruljanak a szemek, majd
odaadta Danielle-nek a tűzhely fogantyújára akasz-
tott konyharuhával egyetemben.

– Ülj az asztalhoz, tekerd a borsót a konyharuhá-
ba és rakd a szemedre! Mindjárt nézek egy másikat
az arcodra is.
– Köszönöm. – Danielle leült az egyik székre. –
Az egész az én hibám. Elfelejtettem megtölteni a
jégtartó tálcát.
Hannah egy másik csomag borsót vett elő, kere-
sett egy tiszta törlőruhát a fiókban, majd nagyot só-
hajtva Danielle arcához illesztette.
– Nem a te hibád. Ezt fogd meg a másik kezed-
del és mondd meg, hol tartod a kávét.
– Nincs itthon. Kifogyott és elfelejtetem venni.
Ettől lett annyira mérges rám Boyd.

Hannah dühbe gurult. Persze akadtak olyan reg-
gelek, amikor úgy gondolta, még ölni is képes vol-
na egy csésze kávéért, de sosem gondolta komo-
lyan.
– És tea?
– Van némi filteres. A tűzhely fölötti szekrényben
találod. És a víztisztító automatán van egy forró vi-
zes csap.

Hannah elővett két csészét, az egyiket jól megpa-
kolta cukorral, majd a filteres zacskókra forró vizet
engedett. A csészét, amiben a nagyon cukros tea
gőzölgött letette Danielle elé, majd az asztal túlol-
dalára telepedett.
– Hadd nézzem meg az arcodat.
– Máris jobb. – Danielle megeresztett egy kis mo-
solyt. – Eddig eszembe sem jutott, hogy fagyaszott
borsót használjak. Azt hiszem, igaz a mondás, hogy
a zöldség jót tesz az embernek.

Danielle szomorú poénkodásától Hannah agyát
elborította a düh. Az „eddig” nyilvánvalóan azt je-
lenti, hogy nem ez az első alkalom, amikor Watson
edző megütötte a feleségét. Hannah arra gondolt,
megpróbálja meggyőzni Danielle-t, hogy jelentse
fel, de legalábbis ellátja néhány jó tanáccsal, ho-
gyan másszon ki egy ilyen brutális helyzetből, ám
úgy gondolta, ezzel még várhat. Előbb azt kell meg-
tudnia, hogy gyilkolt-e Boyd Watson.

– Máris sokkal jobban néz ki – biztosította Dani-
elle-t. – Igyál még egy kis teát, aztán tartsd még né-
hány percig az arcodhoz.
Danielle bólintott és belekortyolt az italba.
– Sok cukrot tettél bele.
– A cukor jót tesz sokk ellen. – Hannah elővará-
zsolta a táskájából a Fekete-fehér sütiket, amelyeket
felhozott a kocsiból. – Egyél sütit, csokisak.
Danielle máris elvett egyet és rágcsálni kezdte.
– Ez nagyon finom.
– Kösz. A fejed nem fáj?
– Nincs agyrázkódásom, ismerem a tüneteit.
Azt meghiszem! – gondolta Hannah. Ahogy most
visszaemlékezett, Danielle többször is volt kórház-
ban – egyszer a lába tört el, máskor kevésbé komoly
sérülései voltak. Mindig arra hivatkozott, hogy
ügyetlen volt, elesett a jégen, vagy síelés közben
tört el valamije, vagy pedig csónakbalesetet szenve-
dett, amikor a férjével horgásztak. Hannah-nak
most az is eszébe jutott, amikor Andrea megjegy-
zést tett Danielle ruháira, hogy mindig teljesen elfe-
dik a testét. Miért is nem szólalt meg fejében a ri-
asztócsengő, főleg, amikor Luanne említette neki,
hogy Danielle színházi sminket használ, mert foltok
és kiütések vannak a bőrén. Pedig Danielle Wat-
sonon csupán a férje nehéz természete hagyott nyo-
mokat.

Danielle ismét belekortyolt a teájába, majd visz-
szatette improvizált jégtömlőjét az arcára.
– Ugye, senkinek sem mondod ezt el, Hannah?
– Emiatt nem kell aggódnod – ígérte Hannah,
de kikerülte a határozott választ. Természetesen
nem fog pletykálni erről a dologról, és Danielle va-
lójában erre célzott. – Ha bármikor is beszélni
akarsz valakivel erről, rám számíthatsz. Csak any-
nyit kell tenned, hogy felhívsz, vagy beugrasz a
kocsiba és átjössz hozzám. Van egy vendégszo-
bám, bármikor használhatod, ha menedékre van
szükséged.
– Köszönöm, Hannah.

Ennél jobb alkalom sosem fog adódni, úgyhogy
Hannah lecsapott:
– Van itt még valami. Ha fel akarod jelenteni, se-
gítek neked.
– Nem, ezt sosem tenném.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság