Egzotikus csók és gyilkosság 9.

Móséval a hóna alatt, egy kézzel félbehajtott egy
törülközőt, és bevitte a díványra. Abban a pillanat-
ban, amint lerakta, Móse ráugrott és dorombolni
kezdett.

– Mit számít barátok közt egy kis macskaszőr? –
Hannah megvakarta a cica nyakát, majd visszament
a többi ruhájáért.

Öt perccel később már indulásra készen állt a vá-
rosi közösségi házba, a polgármester kampányren-
dezvényére.

– Mennem kell, Móse – megállt a díványnál,
hogy elbúcsúzzon a cicától. – Bekapcsolom a tévét.
Mit óhajtasz? A Spektrum legyen vagy az Animal
Planet?
Móse a farkát csóválta, és Hannah értett a jelbe-
szédből.
– Jól van, a Spektrumra kapcsolom. Az Animal
Planeten ma este az állatorvosi Vészhelyzet megy, és
azt nem szereted nézni.

Épp bekapcsolta a televíziót, amikor megszólalt a
telefon. Összenéztek Móséval.
– Jobb lesz, ha fel se veszem. Valószínűleg már
megint anyám az.

Végighallgatta a kimenő üzenetét: „Halló! Han-
nah vagyok. Most nem tudok a telefonhoz jönni, de
ha üzenetet hagy, szívesen visszahívom. Várjon a sí-
poló hangra.” Elhangzott a sípolás, majd az anyja
hangja hallatszott a hangszóróból: „Hol vagy Han-
nah? Már vagy hatszor hívtalak, és sosem vagy ott-
hon. Azonnal hívj fel, amint beteszed a lábad az aj-
tón. Fontos!”
– Szerinted is némi sértődöttség hallatszik a
hangjában? – Móséra vigyorgott, aki Delores hang-
jára mérgesen felfújta magát. Hannah lesimította a
felborzolt szőrt, s még vakargatta egy kicsit a cica
nyakát. – Ne aggódj, nem jön ide. Épp most vett egy
újabb pár harisnyát a legutóbbi helyett, amit tönk-
retettél.

Móse önelégülten dorombolt. Határozottan
büszke volt, amiért elüldözte a nőszemélyt, aki a
„rosszfiú” címkét ragasztotta rá. Hannah nevetve
hozott ki a kamrából pár lazac ízű macskacsemegét,
s már ott sem volt. Még lesz egy elintéznivalója, mi-
előtt a polgármester kampányrendezvényére megy,
és attól tartott, kifut az időből.

Miközben beindította a Suburbant, hátramenet-
be kapcsolt és kitolatott a parkolóhelyéről, újfent
köszönetet mondott magában Lisának. Egy szom-
széd elvállalta ma estére az apja felügyeletét, ezért
Lisa felajánlotta, hogy elszállítja a süteményeket és
a kávétermoszokat a közösségi házba. Mire odaér,
már meg lesz terítve az asztal, neki pusztán moso-
lyognia és kínálgatnia kell majd.

Leszállt az este, és Hannah bekapcsolta a reflek-
torokat. A lakóparkból kihajtva délnek fordult a Ré-
gi Tóparti úton, majd ráhajtott a Hanks család háza
felé vezető országútra. Megígérte Billnek, hogy ma
este beszél Luanne-nel, és kikérdezi a rúzs felől.
Luanne hatkor végzett a kávéházban, mostanra már
otthon kell lennie.

A 12-es számú megyei utat nyírfák szegélyezték,
fehér törzsük varázslatos volt a reflektorok fényé-
ben. A sziú indiánok kenu készítésére használták a
nyírfát. Hannah még elemibe járt, amikor osztályki-
ránduláson látott egy indián kenut a múzeumban.
Akkor arra gondolt, hogy ha az indiánok olyan sok
évvel ezelőtt meg tudták építeni a kenuikat, akkor
mai, modern szerszámokkal ez még könnyebben
mehet. De az anyja kiszúrta az udvarukban álló
nyírfa alján a faragás nyomait. Még a tervezési fázi-
son sem volt túl a kenuja, amikor megkapta élete
legnagyobb fejmosását Delorestől, amiért ki akarta
nyírni a nyírfát, apja pedig a legjobb bicskája elcsó-
rásáért fenekelte el.

A Kastélykörút torkolatánál a Suburban lámpái
megvilágították a fényvisszaverő háromszöget,
amelyet egy fa törzsére szögeltek fel. Hannah lassí-
tott és ráfordult a mindössze három házhoz vezető
kavicsos közútra. Freddy Sawyer még mindig az
anyja kunyhójában lakott, egy pocsolya sarkánál,
amelyet ők Kastély-tónak neveztek. A kicsit vissza-
maradott Freddy jól megvolt egymagában, alkalmi
munkákat végzett a városban élőknek. A Kastély-
körút második házának építését csak tavaly fejezték
be. Otis Cox és neje a régi családi nyaraló helyére
húzták fel nyugdíjas éveikre szánt házukat. Min-
denkinek azt mondogatták a városban, hogy szere-
tik a nyugalmat és a magányt, bár Hannah szerint
döntésüknek inkább ahhoz a Lake Eden-i rendelet-
hez volt köze, amely lakóegységenként három ku-
tyára korlátozta az ebtartást. Otis és Eleanor bolon-
dultak a kutyákért, s mivel immár a város határain
kívül laktak, annyi kóbor kutyát fogadhattak be,
amennyit csak akartak.

Hannah elmosolyodott, ahogy elhajtott az ottho-
nos, három hálószobás ház mellett. Otis és Eleanor
egyforma Explorere a kocsifelhajtón állt, mindket-
tő lökhárítóján új matrica virított. Letépték a régi
„I ♥New York” matricákat, az újakon pedig ez állt:
„I ♥ My Dog”.

A harmadik ház az utca végében állt – ahol a hó-
kotrónak sincs elég helye, hogy megforduljon. Ned
Hanks, Luanne apja nemrégiben halt meg májzsu-
gorban – vedelt, mint a gödény. Most már csak
Luanne, alig totyogó lánya, Suzie meg az édesany-
ja voltak a ház lakói.

A négyszobás faház elé parkolva Hannah arra
gondolt, hogy Luanne egyszer milyen különösen re-
agált Billre. Egy törött indexlámpa miatt állította
meg, Luanne pedig nagyon megrémült tőle. Han-
nah egyáltalán nem értette a dolgot. Bill olyan, akár
egy óriási játékmackó, barátságos mosollyal és
cseppet sem fenyegető modorral. Csupa jószándék,
s ezt mindenki tudja Lake Edenben.

Hannah valójában nem ismerte jól Luanne-t. Ta-
lálkozott vele néhányszor, amikor Michelle haza-
hozta magával az iskolából, és látta a kávéházban
is, de legfeljebb néhány udvarias szót váltottak egy-
mással. Mindazonáltal csodálta őt. Jóllehet az utol-
só évben kimaradt a gimnáziumból, de a terhessé-
ge alatt is folytatta a tanulást, és letette a
különbözeti vizsgákat. Keményen dolgozott a kávé-
házban, mindig udvarias volt és ápolt, s apja halá-
lával ő lett az édesanyja és Suzie egyetlen támasza.
A pletykafészkek mindenfélét összehordtak a város-
ban, de igazából senki sem tudta, kicsoda Luanne
babájának az apja. Akinek pedig volt mersze, hogy
közvetlenül tőle kérdezze meg, egy tökéletesen ud-
varias „inkább nem mondom meg” választ kapott.

Hannah természetesen hozott magával süte-
ményt. Egy tucat Nosztalgia Cukroskorongot cso-
magolt be, és a kocsiból kiszállva magához vette a
zacskót. Ínycsiklandó illat terjengett a csípős esti le-
vegőben. Valaki vacsorát készített, és az illat sült
sonkáról és krumplis pogácsáról árulkodott.

Luanne igencsak meglepődött, amikor ajtót nyi-
tott.
– Hannah, mit keresel itt, az Isten háta mögött?
– Beszélnem kell veled – mondta Hannah, és a
kezébe nyomta a süteményes zacskót. – Hoztam
Suzienak egy kis Nosztalgia Cukroskorongot.

Luanne gyanakodva nézett, s Hannah nem hibáz-
tatta ezért. Gyakorlatilag idegen volt, és mindazok
után, amin Luanne keresztülment, természetes, ha
nem bízik meg az emberekben.

– Milyen kedves tőled, Suzie nagyon szereti ezt a
süteményt. De miért is kell beszélned velem?
– Rúzsról van szó. Volna néhány perced a szá-
momra?
Luanne habozott egy pillanatig, majd azt mondta:
– Gyere be! Csak hadd tálaljam ki a vacsorát, az-
tán teljesen a tiéd vagyok. Én már ettem a kávézó-
ban.

Hannah tágas, négyszögletes helyiségbe lépett.
Egyik végében a konyha volt, középen ebédlőasztal,
a másik végében pedig egy dívány, két szék, meg
egy állványon a televízió. Kopottas volt, mégis patyo-
lattiszta, a padló kétharmadát bolondos mintában
összevarrt foltszőnyeg borította.

Mrs. Hanks az asztal mellett ült, ölében a kis
unokájával. Hannah odalépett hozzá.

– Jó estét, Mrs. Hanks. Hannah Swensen vagyok.
Luanne a fiatalabb húgommal, Michelle-lel járt
együtt iskolába.
– Foglalj helyet, Hannah – Mrs. Hanks megpas-
kolta a mellette álló széket. – Kedves tőled, hogy
benéztél. Luanne rúzsaiból szeretnél vásárolni?
Egy pillanatra Hannah elbizonytalanodott, aztán
eszébe jutott, amit az ajtónál mondott. Mrs. Hanks-
nek kétségtelenül éles a hallása.
– Így igaz.
– Miért nem hozol Hannah-nak egy csésze kávét,
szívem? – mondta a lányának. – Hideg az este.

Luanne egy tányér sonkát, egy tál zöldbabot, s
egy kenyérkosárban frissen sült biszkvitet tett az
asztalra.

– Kérsz kávét, Hannah?
– Igen, de csak ha van készen.
Luanne visszament a régi fafűtéses tűzhelyhez, s
egy kék, zománcozott kannából kávét töltött egy
csészébe.
– Még mindig feketén iszod? – kérdezte.
– Igen. Hát ezt meg honnan tudod?
– A kávéházból. Nagyobb a borravaló, ha fejben
tartod az ilyesmit. Már csak egy perc türelmet ké-
rek, aztán beszélhetünk arról a rúzsról. – Luanne
beültette az etetőszékbe Suzie-t, a kezébe adott egy
süteményt, és nevetett, ahogy a kislány megpróbál-
ta az egészet a szájába gyömöszölni. – Még nincs
tisztában a kis harapások műveletével.

– Ebben a korban még nem is lehet – válaszolta
mosolyogva Hannah.
Luanne elvette a kicsitől és falatokra törte a sütit.
Majd az anyjához fordult.
– Megetetnéd Suzie-t, anya?
– Hát persze, te intézd csak a dolgodat, szívem.
Mutasd meg Hannah-nak a mintáidat.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság