A kelt tésztákról nem győzünk eleget regélni. Volt már szó a kenyérfélékről és kalácsokról, az édes kelt tésztákról és a sós variációkról is, nem hagyhatjuk hát ki a gőzben főtt kelt tésztákat sem. Nálunk kevésbé elterjedtek, de szomszédaink szívesen fogyasztják a knédlit, a gőzgombócot vagy a szalvétagombócot. Érdemes megismerkedni velük.
A köreteket tekintve kicsit ellustultunk. A legtöbb ételhez kínálhatunk krumplit, rizst, főtt tésztát, vagy készíthetünk kölest, kuszkuszt, esetleg burgurt. A húsos, szaftos ételekhez azonban leggyakrabban valamilyen száraztésztából készített körettel készülünk. De hogyan is lehetne másként? Mondjuk kelt tésztával.
Európában a legismertebb köretnek szánt kelt tészta a szalvétagombóc. A csehek mellett Olaszországban, Svédországban is készítenek az általunk ismert gőzölt gombóchoz hasonló tésztákat. Ezeket a gombócokat legtöbb esetben köretként kínálják, de önmagukban is tökéletes főételként szolgálhatnak egy jó töltelékkel vagy egy ízes mártással.
A kenyértésztához hasonlatos knédli a maga egyszerűségében remek partnere a fűszeres, ízekben gazdag szaftoknak és húsoknak, de alapvetően maga a tészta is fűszerezhető. A szalvétagombócot zöld fűszerekkel szokás gazdagítani (alapesetben petrezselyemmel, de nyugodtan tehetünk bele egy kevés kakukkfüvet vagy rozmaringot), de apróra vágott sonkával, szalonnával, keményebb sajtokkal (pl. parmezán) vagy gombával is variálható.
A knédli készülhet csak lisztből, akár egy friss kenyér, de sok esetben - a maradékgazdálkodás jegyében - a korábbi knédli vagy rendes kenyér, zsemle maradványaival kerül összedolgozásra a tészta. Ez a nálunk is ismert zsemlegombóc, bár a magyarok ebbe a tésztába nem szoktak élesztőt tenni. A cseh konyhában ez a tészta is élesztővel készül, de szemben a klasszikus knédlivel, a szalvétába csavart masszát vízben főzik ki.
A kigőzölt, de még meleg knédlit általában nagyon éles késsel vagy cérnával szokták szép egyforma szeletekre vágni. A leggyakrabban húsokhoz, pecsenyékhez kínálják, de bármilyen szaftos ételhez remek. A magyar konyha leginkább vadasok, pörköltök és húsos raguk mellé kínálja. A csehek nem csak húsokhoz, hanem káposztás ételekhez is adják, ilyen például az egyik nemzeti eledelük a „knedlik se zelí” is, ahol a könnyű kenyeret párolt káposztával körített sertéspecsenyéhez adják.
A klasszikus – héj nélküli kenyérnek is nevezett – töltetlen kelt tészta mellett, a gőzön készített, töltött gombócok is igen gyakoriak.
Az általunk legismertebb talán a szilvalekvárral töltött gőzgombóc, amit olvasztott vajjal locsolnak, majd cukrozott mákkal hintenek meg.
De osztrák barátaink szívesen töltik ezeket a gőzgombócokat darált fűszerezett hússal, sajttal, fűszeres túróval, spenóttal vagy sonkával, ehhez pedig tejszínes mártások járnak, különféle gombás, sajtos, zöldséges raguk. Ha desszertnek készül, akkor a klasszikus szilvalekváros-mákos kombináció mellett valamilyen gyümölccsel, almával, barackkal vagy szilvával szokták tölteni.
A megtöltött tészták sarkait gondosan összeillesztik, majd vízgőz felett „megfőzik”. Az elkészült gombócokat a tölteléknek megfelelően olvasztott vajjal, tejföllel, mákkal vagy lekvárral kínálják.
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
2 dkg cukor
3 dl tej
2 dkg friss élesztő
2 tojássárgája
csipetnyi só
¼ kg sűrű szilvalekvár
5 dkg vaj
15 dkg őrölt mák
porcukor
Elkészítés: Az élesztőt cukros tejben felfuttatom, majd a liszthez öntöm. Ehhez hozzáadom a tojások sárgáját, egy csipetnyi sót, és összekeverem, majd kidolgozom. A homogén tésztát a keverőtálban, konyharuhával lefedve pihentetem.
A tésztát kisujjnyi lappá nyújtom, majd nagyjából 10 kockára vágom. A kockák közepébe szilvalekvárt ültetek, és a tésztát gondosan összezárom. Egy nagyobb lábasban vizet forralok, az edényre szitát fektetek, amire kellő távolságra elhelyezek - a szita méretétől függően - 2-3-4 gombócot. A tésztákat olvasztott vajjal meglocsolom, majd lefedem a gombócokat, és nagyjából 15 percet hagyom gőzölődni.
A kész gombócokat frissiben tálalom, tejföllel és cukrozott mákkal.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
2,5 dkg friss élesztő
2 tojássárga
vaníliás cukor
citromhéj
csipet só
kb. 3-4 dl tej
A töltelékhez:
30 dkg szikkadt lekvár
Valamint:
25 dkg vaj
15 dkg darált dió
10 dkg kristálycukor
Elkészítés: Az élesztőt felfuttatjuk egy kis cukros tejben. A liszthez hozzáadjuk a többi anyagot, a tej kivételével, majd a megfuttatott élesztőt és a langyosított tejet apránként adagolva jól kidolgozott tésztát készítünk. Meglisztezzük a tetejét, letakarjuk, és szép ducira megkelesztjük.
Amikor megkelt, deszkára borítjuk, és kinyújtjuk kb. 1 cm vastagságúra. Fogunk egy nagyobb pogácsaszaggatót, és kiszúrjuk vele a tésztát. Ezután előbányászunk valahonnan a spájz mélyéről olyan lekvárt, ami jó keményre megszikkadt az évek során. Mindegy, hogy milyen ízű, de inkább savanykásabbat keressünk. Két kiskanálnyit teszünk a kiszúrt tészták közepére, majd félbehajtjuk, hogy kis papucsok legyenek belőle.
Míg hagyjuk egy kicsit kelni, egy nagy fazékba vizet teszünk fel forrni úgy, hogy a tetejét feszesen lekötözzük egy konyharuhával. Kerítünk még egy nagy üstöt, ami pont passzol a fazekunk tetejére.
Amikor már gazdag gőz jön kifelé a fazékból, ráhelyezzük a papucsokat a konyharuhára, lefedjük az üsttel, és kb. 4-5 perc alatt kigőzöljük. Meglocsoljuk olvasztott vajjal, megszórjuk darált dióval és kristálycukorral.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.