A lottó ötös esete a pogácsával

Érdekes párhuzamot véltem felfedezni a gazdagság és a szabadidő között: a milliomosok zöme időmilliomos is egyben. Nos, főleg ez utóbbi miatt bíztam a szerencsében, hiszen így módom lett volna az egész délelőttöt betöltő, hajtogatós-pihentetős töpörtyűs pogival való barátkozásra. Ám Fortuna kiszúrta a szemem egy 500 forintos jackpottal, úgyhogy hétfőn délután annak rendje s módja szerint mehettem a dolgozóba. :( Így aztán a B terv lépett életbe, a múltkori eposzomban említett nagymamakommandó túrós-sajtos pogija. Kelesztős fajta ez is, de hajtogatni nem kell, ezért rövidebb idő alatt elkészül. Mondjuk így is elment vele a délelőttöm, ám ennek én vagyok az oka: el kellett volna feleznem a hozzávalók adagját, mert a nagyik láthatóan sokunokás mennyiséggel számoltak. :)

Túrós-sajtos pogácsa

(négy gáztepsire való mennyiség, zárójelben a fél adagok; frissen az igazi, így kalkuláljunk)

3 (2) dkg friss élesztő
1 (fél) deci tej
1 (fél) evőkanál cukor
60 (30) dkg finomliszt
1 (fél) nagy evőkanál só
25 (13) dkg margarin
15 (8) dkg juhtúró
15 (7) dkg tehéntúró
2 (1) tojássárgája
1 (fél) dl tejföl
8 (4) dkg reszelt sajt a tésztába

A tetejére:
6 (3) dkg reszelt sajt a pogácsák tetejére
1 tojássárgája a kenéshez
szezámmag (opcionális)

Valamint:
1 kg darált mák (csak gondolati síkon) :)

Elkészítés: Elöljáróban még annyit, hogy a fotók egy részét nyugodtan átemelhettem volna a múltkori blogosból, főleg a kelesztésről készülteket. (Ismét gyönyörűen megkelt a tészta, szinte sistergett a benne lévő gáztól). Ennek kapcsán volna is egy kérdésem kedves Olvasóimhoz: amikor nagy adag kelt tésztát készítenek, és nem fér be a sütőbe (nem szívesen tolok be két tepsit egyszerre, mivel az alsó rácson hamar megég a sütemény), hol tetszenek parkoltatni a kimaradt tésztát felhasználásig, mi a szabály? Szobahőmérsékleten, hűtőben, netán hagyják tovább kelni? A bejglivel ugyanis egyszer már megjártam, mert túlkelt, és szerte-széjjel foszlott sütés közben. Most ugyan ettől megkímélt a természet, de biztos, ami biztos, rányitottam az ablakot a várakozó pogácsákra (+10 fokig szerencsére hideg- és csókálló vagyok). :)

Locsogás helyett...

...kezdődjék a munka. A cukros, meleg tejben útnak indítjuk az élesztőt. Jókora keverőtálban elkeverjük a lisztet a sóval, elmorzsoljuk a puhácskára mikrózott margarinnal. Krumplinyomón áttörjük a kétféle túrót, mikróban picit meglangyosítjuk, ezt is hozzáadjuk, összegyúrjuk. Jöhet, a célba ért élesztő, a sárgája, végül a langyos tejföl. Lágy, jól idomítható tésztát kapunk, melyből csinos, sima cipót kerekítünk. Meleg helyen, letakarva a duplájára kelesztjük (kb. 30-40 perc), átnyomkodjuk, majd lisztezett deszkán téglalappá nyújtjuk, és rászórjuk az erre szolgáló reszelt sajtot. Ezután a hosszabbik oldala mentén lazán feltekerjük, mint a bejglit (hű, bejgli!), és meleg helyre téve ismét hízókúrára fogjuk. (Kelesztési tanácsaimat a múltkori epizódban olvashatják, de a siker érdekében kérdezzék meg anyósukat is! :)

Amőbázni jaj de jó!

(Fűtsük fel a sütőt 210 fokra!)
A duci bejglit kb. fél óra eltelte után átemeljük a gyúródeszkára, ha nem ott lett volna, és sodrófával 2 centi vastagra kinyújtjuk. 4 cm-es szagattóval pogácsákat vágunk belőle, a tetejüket megkenjük az elkevert sárgájával, és mindegyikre kevés reszelt sajtot szórunk, amit enyhén rálapogatunk (én szezámmagot is szórtam rá).

És hogy hol vannak az amőbák? Elárulom... Nagymamáék a kinyújtott „bejglit” kenik meg a sárgájával, erre szórják a sajtot, és csak ezután szaggatnak. Kétségtelenül kényelmesebb így készíteni, de hoppácska, jutott eszembe (már későn), mi lesz a szaggatmányok közötti kanyargós tésztaösvényekkel? Alapesetben ezeket ugye újra összegyúr, nyújt, szaggat, de itt ez nem kivitelezhető, hiszen már ott a rászórt sajt. Pistucnak hála azonban megszületett a túrós-sajtos amőba: egyszerűen felszeletelte az amorf maradékot, és kitűnő ropogóst sütött belőlük. :)

...s erre a legjobb bizonyíték a sütés folyamata. Talán nincs is még egy olyan tészta, aminél ennyire függ a siker a sütés módjától — sokszor alig néhány perc választja el a nyers és a szenesre égett pogácsát egymástól. Különösebb praktikáim nekem sincsenek, csekély átmérőjű tudáshalmazom néhány morzsáját azonban szívesen szórom szét önök között:

1. A pogácsákat gyorsan kell sütni, különben kiszáradhatnak. Mindenképpen 200 fok feletti hőtartományt válasszunk (oh, milyen tudományos voltam!) :), és gyakran ellenőrizzük csemegénket.

2. A pogik talpa hajlamos megégni, ezért én mindig két réteg sütőpapírt teszek a tepsibe. A túlsütés ellen persze ez sem véd.

3. A pogácsa frissen jó. Néha mostsült-frissé varázsolhatók félperces mikrózással, de van úgy, hogy ez mit sem ér, ezért inkább online fogyasztásra rendezkedjünk be.

4. A légkeverés funkcióhoz nem tudok hozzászólni, mert hagyományos gázsütőnk van, bocsika!

+1. A pogácsa nagyon eteti magát és hizlal. Sportoljunk sokat! :)

Vissza a mába

Kedves pogijainkat nagyon magukra hagytam...! Ha kész vagyunk a szórással, sebtiben helyezzük őket a tepsibe (már amennyi belefér), egymástól legalább 3-4 centire, és irány a sütő felső-közép táji rácsa. A kimaradt pogikat – kipróbált ötlet híján – tegyük hűtőbe vagy más hűvös helyre.

S hogy mennyi a sütési idő...? Célozzuk meg a 20 és 35 perc közötti tartományt, melyen belül egyéni finomhangolásra is szükség lehet. Ha ropogósabban szeretjük, a felső, ha kalácsosabbra, az alsó szintidő legyen mérvadó, de a kóstolás is elengedhetetlen. Ha a pogácsák talpacskája mélybarna, barátkozzunk meg a kitárazás gondolatával, ne várjuk meg, míg elégnek.

Sziaság, jöhetsz máskor is!

Korábban publikált receptjeimtől (paprimákos, hagymás) merőben eltérő jellegű pogácsát sikerült sütnöm, ám a mostanira különösen igaz, hogy frissen fogyasztandó, érdemes a jó népet a konyha környékére gyűjteni. Finom csemege, az egyszer biztos (10 darabot még melegen eltüntettem, ez időre felfüggesztettem a fogyókúrát.) :)

Kedves Olvasóim! Be kell valljam, hogy — mint azt Önök is láthatják — egyelőre eléggé hiányosak a pogácsákkal kapcsolatos ismereteim, ráadásul, azt hiszem, ez alighanem külön tudományterület a gasztronómiában. Mindenesetre igyekezni fogok, hogy beérjem az átlagnagymama szintjét, koromnál fogva erre talán még van esélyem. :) S nagyon izgat a leveles pogácsa készítése, az ügy érdekében továbbra is rendületlenül lottózom. :)

Jó étvágyat kíván: