Kóstold meg Portugáliát!

Portugália méretében is kísértetiesen hasonlít Magyarországra, tehát könnyű bejárni. A legtöbb turista a déli partokat, Algarve tartományt látogatja, de innen egyáltalán nem lehet teljes képet kapni az országról. Ahogy az őslakók mondják: Algarve nem Portugália. Sajátos egzotikumát az adja, hogy déli fekvése miatt ez a terület volt legtöbbet kitéve a mórok behatásának.

Híres Algarve gyönyörű partja, az óceán is itt a legmelegebb. Faro a terület adminisztratív központja sok római és mór építészeti emlékkel, fehérre meszelt villákkal.

Madeira és az Azori-szigetek

A hatalmas portugál gyarmatbirodalomból ez a két autonóm terület tartozik még az országhoz. Leginkább boráról, de kellemes éghajlatáról és szépségéről is híres Madeira, mintegy 1000 km-re fekszik az Atlanti-óceánban Afrika magasságában. Kedvelt nyaralóhely, időjárása és az óceán vize is egész évben kellemes. Madeira szigetén halt meg száműzetésben utolsó magyar királyunk, IV. (Boldog) Károly, Habsburg Ottó édesapja.

Az Azori-szigetek kevésbé ismert turistaparadicsom. Észak-Amerika és Európa között fekszik, Portugáliától 1500 km-re.

Azori paradicsomleves buggyantott tojással

Hozzávalók: 6 dkg vaj vagy margarin, 1 hagyma, 1 kg paradicsom, fél liter víz, fejenként egy friss tojás, só, koriander (elhagyható).

Egy fazékban felolvasztjuk a vajat, megdinszteljük rajta a hagymát. A paradicsomot meghámozzuk és kimagozzuk, kicsit átsütjük a hagymával, felengedjük a vízzel. Néhány percig forraljuk, ezután átpasszírozzuk vagy turmixoljuk. A levest újra fölforraljuk, sózzuk, ízlés szerint fűszerezzük. A tojásokat merőkanálba ütjük, a gyöngyöző levesbe téve buggyantott tojást készítünk. Ha szeretjük, pirított kenyérkockákkal is fogyaszthatjuk, korianderzölddel meghintve.

Tőkehal – 365 féle módon

A portugál mondás szerint képesek minden nap máshogy elkészíteni a tőkehalat, portugálul bacalhaut. Az egyik legismertebb változat a bacalhau à Brás, nem véletlenül: nagyon finom, egyszerű és gazdag étel. Ha otthon nem kapunk sózott-szárított tőkehalat, készítsük fagyasztott halfiléből, úgy is finom ételt kapunk. Felpezsdíthetjük vele gyér halfogyasztásunkat, ha pedig eljutunk Portugáliába, kóstoljuk meg az eredetit!

Bacalhau à Brás

Hozzávalók: fél kiló sózott-szárított tőkehal (vagy tengerihal-filé), 7 evőkanál olívaolaj+olaj a sütéshez, másfél kiló burgonya, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, 8 tojás, fél-fél teáskanál só és őrölt bors, sok petrezselyemzöld, olajbogyó.

A szárított tőkehalra annyi vizet öntünk, hogy ellepje, éjszakára állni hagyjuk, reggel a vizet lecseréljük, felforraljuk, körülbelül 15 percet főzzük. Falatnyi darabokra vágjuk vagy tépkedjük, a szálkákat eltávolítjuk.
Ha fagyasztott halfilét használunk, azt kiolvasztjuk, majd felvágjuk vagy kézzel falatnyi darabokra tépkedjük.
Az olívaolajon megpirítjuk a fokhagymát a babérlevéllel, rádobjuk a vastagabb karikákra vágott hagymát. Kb. 15 perc alatt megdinszteljük, a babérlevelet kidobjuk. Ezalatt a krumpliból szalmaburgonyát készítünk: gyufaszál vastagságúra vágjuk és bő olajban gyorsan kisütjük. Papírtörlőn lecsepegtetjük.
A tojásokat felverjük, sózzuk borsozzuk, tehetünk bele petrezselymet is. A hagymához hozzátesszük a halat, megsütjük. Hozzáadjuk a kész krumplit, összekeverjük. Ráöntjük a tojást, kevergetve félkeményre sütjük. Petrezselyemmel bőven megszórva tálaljuk, néhány szem olajbogyóval.

Imádkozik, dolgozik, szórakozik

Portugália egyetlen szomszédja Spanyolország. Bár a történelem során olykor puskapor szagú volt a levegő a két ország között, a nagy háborús pusztítások elkerülték Luzitániát. Ennek köszönhető, hogy ma meglátogathatjuk a római kori Diana-templomot Évorában; a 9-10. században (!) épült mór várat Sintrában és több más 11-12. századi, döbbenetes méretű gótikus katedrálist, kolostort és szökőkutas-narancsligetes-vízköpős kerengőt (Batalha, Alcobaça).

A portugál mondás szerint Braga imádkozik, Porto dolgozik, Lisszabon szórakozik. Portugália mélyen katolikus ország, Braga mellett Fátima is vallási központ: itt jelent meg Szűz Mária közel száz éve három pásztorgyereknek és a település ma az egyik legismertebb zarándokhely. Coimbra a szerepek szerint tanul: gyönyörű város melyet körbeleng leghíresebb látnivalója, a patinás egyetem szelleme.

Portugália északi és déli része, illetve a tengerpart és szárazföld képe erősen eltér, ezért izgalmas beutazni. Éghajlatuk, tehát mezőgazdaságuk, gasztronómiájuk is más. Északon gabonafélék és burgonya, a déli, mediterrán részeken szőlő és citrusfélék teremnek. A festői – felváltva sziklás és homokos – part mentén halászfaluk, szélmalmok váltogatják egymást, a városok girbe-gurba utcáinak képét meghatározzák a kék festett csempével, az azulejoval gazdogon díszített házak. (A csempe nem csak díszít, a nyári hőséget is enyhíti.)

Vidéken a levegőt bejárja az eukaliptuszerdők illata; narancs és citrom nő a kertekben. Beljebb haladva a szárazföld felé az ország északi részén hegyekkel találkozunk és a turisták által messze elkerült pöttöm falvakkal. Ezeken a településeken a házak mór örökség jegyében fehérre vannak meszelve. Előfordulhat, hogy a falu szélén helyi bikaviadalba botlunk, néhány euróért és az idegeneknek kijáró ferde pillantásokért teherautó pótkocsikról nézhetjük a söröző helyiekkel, hogy incselkedik helyi ifjonc és bika. (A portugál bikaviadalban – ellentétben a spanyollal – nem bántják vagy ölik meg az állatot.)

A portugálok egyébként nem szeretik, ha a spanyolokhoz hasonlítják őket; nyelvüket vagy akár gasztronómiájukat a szomszédokéval egy kalap alá veszik.

Rubin és topáz bor

A régi kikötőváros, Porto nemcsak a bor miatt ér meg egy misét, de a bort meg kell kóstolni. A portói édes, magas (20 százalék körüli) alkoholtartalmú desszertbor. Magas alkoholtartalma ellenére azért ilyen édes, mert készítése során brandyt öntenek a portóihoz és ezzel megállítják az erjedést. Vörös fajtái a legelterjedtebbek: a fiatal, gyümölcsösebb és rubinvörös változatot hívják rubynak, az öt évnél tovább érlelt portóit pedig tawnynak (topáz).

Bár a portói talán legismertebb portugál exportcikk, de kiváló más borok is teremnek dűlőin, a madeirai pedig a portóihoz hasonló édes, likőrözött bor.

Titkos recept Lisszabonból

A portugálok is nagyon szeretik az édességet. Egy helyi specialitás a pastel de nata (tejszínes sütemény), más néven pastel de Belém, mely Lisszabon egyik leghíresebb látnivalója, a Belém-torony mellől indult hódító útjára egy kis cukrászdából. Receptje máig titkos.
A tejszínes-vaníliás krémmel töltött omlós sütemény sikerét a többi kávéház is megirigyelte, és kikísérletezte a saját változatát. Így a pastel de nata ma Portugália egyfajta nemzeti specialitása.
A süteményt tűzforrón fahéjas porcukorral hintik meg, kávéhoz fogyasztják.

Ez is egy kikísérletezett recept, az eredetire állítólag megszólalásig hasonlít:

Pastel de nata

Hozzávalók a tésztához: 2 csésze liszt és liszt a nyújtáshoz, 1 teáskanál só, 2 evőkanál kristálycukor, 10 evőkanál hideg vaj kis kockákra vágva, 5-7 evőkanál jeges víz.
A krémhez: 1 evőkanál kukoricaliszt (ennek hiányában liszt), másfél csésze habtejszín, 1 csésze kristálycukor, 6 tojás sárgája.

Omlós tésztát készítünk: késes betétű robotgépben összedolgozzuk a lisztet, sót, cukrot és vajat, majd a hideg vízzel összegyúrjuk. Robotgép híján a vajat a reszelő nagylyukú oldalán belereszeljük a lisztes keverékbe és kézzel összemorzsoljuk. A homokszerű tésztát azután a hideg vízzel készre gyúrjuk, hengert formázunk belőle, fóliába csavarjuk és legalább egy órára betesszük a hűtőbe. (Előző nap is elkészíthető.) Próbáljunk gyorsan dolgozni, hogy ne melegedjék meg a tészta.
Lisztezett gyúródeszkán a tészta felét fél centi vastagra nyújtjuk. 6 darab 10 centi átmérőjű kört szaggatunk belőle. (Ha nincs ekkora szaggatónk, használjuk egy nagy befőttesüveg belisztezett száját.) A tésztakörökkel kibélelünk egy kivajazott-lisztezett muffinsütő tepsit, a lelógó részeket késsel levágjuk. A tepsit 5 percre a fagyasztóba tesszük.
Mindegyik mélyedésbe teszünk egy muffinsütő papírt, megtöltjük szárazbabbal vagy rizzsel (ez lesz a nehezék) és 180 fokon 8-10 percig elősütjük.
Egy másik edényben egyharmad bögre tejszínt adunk a (kukorica)liszthez. A maradék tejszínnel és cukorral addig kevergetjük, míg a cukor teljesen el nem olvad. Egy tányérban elkeverjük a tojássárgákat, hozzáöntjük a tejszínes keverékhez, gyengéden összedolgozzuk.
A tölteléket a nehezékektől megszabadított formákba kanalazzuk, annak kétharmadáig. 175 fokon 20-25 percig sütjük. A töltelék teteje kicsit megbarnulhat. Hagyhatjuk kihűlni a tepsiben, de tűzforrón is fogyasztják fahéjas porcukorral megszórva.
A mennyiség kétszer hat darab süteményhez elég. Ha nem készítjük el az összeset (mivel frissen finom), tegyük hűtőbe a maradék tésztát, 1-2 napig semmi baja sem lesz.

A díszes erődítmény, a Belém-torony mellett közvetlenül megcsodálhatjuk a felfedezők emlékművét (innen indult az ismeretlenbe Vasco de Gama) és a Szent Jeromos székesegyházat (itt van eltemetve). Ha tehetjük, látogassunk el a fővárostól nem messze fekvő Cabo de Rocára: a romantikus hajlamúak innen, Európa legnyugatibb pontjáról lógathatják a lábukat, nézhetik a naplementét és fürkészhetik a nagy vizet, amin Kolombusz Kristóf is eljutott Amerikába.

Budai Mária

Kapcsolódó írások:

Európa napfényes sarka: Portugália
Portó dolgozik és pacalt eszik
A spanyol és portugál konyha