A víz szervezetünk elengedhetetlen alkotórésze, testünk folyadékháztartásának egyensúlyára komolyan oda kell figyelnünk: naponta másfél-két liter folyadékot kell meginnunk ahhoz, hogy sejtjeink „jól érezzék” magukat. És ebbe ne számoljuk bele a turmixot vagy a kávét!
Sajnos sokan víz helyett cukros üdítőket isznak, ami köztudottan szomjat sem olt igazán, miközben egészségtelen. De milyen vizet igyunk? Csapvizet vagy agyonreklámozott ásványvizet? A kiválasztáshoz az ivóvíznek alacsonyabb sűrűségűnek kell lennie a testünkben lévő sejtnedvek sűrűségénél, különben a méreganyagok nem tudnak távozni szervezetünkből. E tisztító funkcióhoz ásványi anyagokra sincs szükség.
A jó ivóvíz PH-értéke 6,7–6,9, ellenállása körülbelül 6000 Ohm. A hagyományos csapvíz ellenállása 1500–2000 Ohm, viszont túl sok szervetlen ásványi anyag, klór és áramvezető elektron van benne. Az ásványvizekbe még utólag is töltenek szervetlen ásványi anyagokat, pedig a „túlásványosított” víz besűríti vérünket. Egészségesnek csak néhány nagyon magas hegység forrásvize mondható.
A víz keménységét a vízben oldott ásványi anyagok adják. (A desztillált víznek azért nincs élvezeti értéke, mert alig van benne oldott ásványi anyag.) A víz keménységét Európában keménységi fokban mérik, amelynek jele:
nk°.
A víz keménysége egészségügyi problémát nem okoz, a lágy és a nagyon kemény víz egyaránt alkalmas fogyasztásra. A csapvizet az ÁNTSZ és a szolgáltató folyamatosan vizsgálja. A fővárosban középkeménységű a víz, Budapest környékén, Nagykovácsiban vagy Székesfehérváron és főleg a mészkőhegységek közelében kemény víz található, amit általában a szolgáltató központilag lágyít. De ezeken a helyeken érdemes vízlágyító berendezéseket felszerelni, mert a kemény víz miatt lerakódó vízkő károkat okozhat a meleg vizű rendszerekben és a háztartási gépekben. De a dél-alföldi településeken például előfordul, hogy túl lágy a víz.
A hazai víziközmű-szolgáltatók napi körülbelül 2 millió köbméternyi vízmennyiséget juttatnak el a fogyasztókhoz. A csapvíz döntően felszín alatti, de nem vízzáró réteg alatti, úgynevezett védett vizekből származik.
A vezetékes vizet először tisztítják, majd vegyszerekkel kezelik, klórozzák. A kis mennyiségben adagolt klór nem ártalmas, bár nagyon sokan megérzik a klór szagát. A szolgáltató szempontjából a klór egyik legnagyobb hibája az, hogy nem túl stabil, könnyen eltűnik a vízből, ezért nagyobb mennyiségben adagolják. Az is legondolkodtató, hogy az édesvízi halaknak sem jó: a csapvíz megfelelő előkészítés nélkül nem alkalmas akváriumvíznek. A klór és más fertőtlenítőszerek, fémionok és különböző sók veszélyeztetik az állatokat, a növényeket és a mikroorganizmusokat.
Az ország területének 80 százalékán a csapvíz bátran iható. S hol van az a 20 százalék? Főleg Észak- és Dél-Alföldön vannak veszélyeztetett területek – ahol például a nitrát- vagy az arzéntartalom az EU-szabványoknál magasabb –, de éppen ott van gond, ahol az ásványvízfogyasztás elenyésző mértékű.
Sokan inkább az agyonreklámozott, forrásokból nyert ásványvizeket választják. Csakhogy arra nem gondolunk, hogy a globális világra jellemző szennyeződések kevés mélyvízi forrás kivételével a forrásvizekben is megtalálhatók!
Az ásványvizet nem klórozzák, nem tisztítják, de hozzáadott, szervetlen ásványi anyagokat mindegyik tartalmaz. A szerves ásványok csak élő anyagokban találhatók meg (növényekben, tejtermékekben, húsban, halban), és szervezetünknek ezekre van szüksége. Az ásványvizekben találhatók szervetlenek, ezért nehezen tudjuk felvenni ezeket, de szervezetünk keringeti a „rendszerben”.
Már belgyógyászok is tettek olyan kijelentést, hogy aki folyamatosan ásványvizet iszik, bizonyos ásványi anyagokból többlet vagy hiány alakul ki a szervezetében. A túl magas sótartalmon belül a magas nátriumtartalomnak többek között vérnyomásnövelő hatása van. Az ásványvizek egy részében kevés kalcium és magnézium van. Az ivóvízszabvány ezekre előír egy minimális értéket.
Tehát sem ez, sem az? 2005-ben heves vita alakult ki a hazai közműszolgáltató és az ásványvíz-forgalmazók között, az utóbbiak egyik képviselőjének kritikai kijelentései miatt. Tanácsunk: válaszd az „arany középutat, igyál csapvizet is, ásványvizet is, így a vízfajtákat kiegyenlítetten juttatod a szervezetedbe!
A víztisztító berendezések gyártóinak képviselői azt mondják, hogy ha a vezetékes vízből kivesszük, amit kényszerből beletettek – a klórt, a klórozott vegyületeket, az íz- és szagrontó anyagokat –, akkor nagyon megbízható vizet kapunk. Erre speciális berendezéseket találtak fel, amelyeket a lakásokba bejövő csőre szerelnek. A víztisztítókat forgalmazó cégek képviselői lelkesen bemutatják, hogy ha elektromos áramot vezetünk az alacsony ellenállású és magas szervetlen ásványi anyagot tartalmazó vízbe (csapvízbe, ásványvízbe), akkor az bezöldül, majd bebarnul.
A víztisztító készülék szűrői a csapvízből leválasztják a nagyobb mikroorganizmusokat, a szemcsés és az oxidlerakódásokat, csökkentik a különböző vegyi anyagok (pl. klór) mennyiségét, valamint megszüntetik a víz erős szagát és ízét. A házi víztisztítót egyre több otthonban megtaláljuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.