Sütimesék: a zserbó

Az eredeti receptet névadója, a svájci származású Gerbaud Emil cukrász álmodta meg, aki bejárva Angliát, Franciaországot, Németországot, Franciaországot, végül Kugler Henrik hívására 1884-ben Budapesten telepedett le, hogy az előkelő belvárosi cukrászda vezetését átvegye. Az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) működő cukrászda az „elegáns világ találkozóhelyének” számított, így Kugler ennek megfelelően egy világlátott, újításokra nyitott, vérbeli cukrászembert keresett – és talált meg Gerbaud Emil személyében.

A svájci cukrász nem okozott csalódást: rövid idő alatt több újítást is bevezetett. A választékát különleges, új termékekkel bővítette: bonbonokkal, cukorkákkal, vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, teasüteményekkel, még egy kis csokoládégyárat is berendezett üzletében, amelynek legkedveltebb terméke a konyakos meggy lett, na és persze a zserbó.

Igen fontos volt számára, hogy a készítmények ne csak finomak, de esztétikusak is legyenek. Egy idő után nem csak a városba szállították finomabbnál finomabb édességeiket, hanem külföldre is, olyannyira, hogy még a török szultán háreme számára is szállított.

A klasszikus zserbó a csoki-dió-sárgabarack isteni hármas tökéletes ízkombinációjának köszönheti népszerűségét, valamint annak, hogy soká eláll, sőt… minél többet pihen, annál finomabb. :) Tésztája minden esetben omlós, pici élesztővel könnyített, de keleszteni csak az összeállítás után kell.

Mint minden népszerű süteménynek, ennek is vannak variációi – hála a konyhatündérek kreativitásának. Vannak, akik a tölteléket almával, gyömbérrel, naranccsal, mazsolával gazdagítják, mások egész egyszerűen más töltelékkel rétegezik a tésztát, így találunk mákos, mézes, szilvalekváros, túrós, kókuszos zserbót is. Kérdés persze, hogy nevezhetőek-e zserbónak ezek a sütik… Vagy az egyszerűség kedvéért hívunk így minden réteges, egyben sütött tepsis sütit? De ezen biztosan nem fogunk összeveszni, hiszen a zserbó bonbonnál, a zserbógolyónál, a zserbógombócnál vagy a zserbó fagyinál sem kérdőjelezzük meg, miért ez a nevük. Ismerjük az eredeti változatot, és innentől kezdve szabad játszani, minden újnak és finomnak örülünk. :)

Amire figyeljünk a zserbó készítésekor:

1. Ha Horváth Ilona receptjét használjuk (vagy más régi szakácskönyvből), kalkuláljunk azzal, hogy akkoriban kisebbek voltak a sütők, így kisebb volt a tepsi is, mint a mai úgynevezett gáztepsik, így növeljük a receptben megadott mennyiségeket.

2. Ne spóroljunk se a dióval, se a lekvárral: ettől lesz igazán omlós, szaftos a sütemény. Ha már elkészítjük ezt a nem is annyira olcsó finomságot, legyen tökéletes a tészta és a töltelék aránya.

3. Rétegezéskor a tésztát szurkáljuk meg, hogy a sütőben kellően át tudjon sülni a tészta, ne legyen szalonnás, kár lenne ezzel elrontani az amúgy isteni finomságot!

4. A csokimázat langyosan tegyük a tetejére, és ne spóroljunk ezzel sem. Ez a réteg tulajdonképpen lezárja a süteményt, és a csokifedél alatt napról napra puhább, omlósabb lesz a zserbónk, ahogy az ízek összeérnek.