Egy egészen friss kutatási eredmény tanúsága szerint a rizs termesztésének őshazája Kínában, a Gyöngy-folyó völgyében lehetett – korábban úgy tartották, a háziasítás gyökerei a Jangce völgyéből eredeztethetők. Mindez persze igencsak régre, a Kr. e. 8. és 10. évezred környékére nyúlik vissza. A különféle rizsfajták mára a világ minden országában elterjedtek. Közismert tény, hogy bár nagyobb részben hántolt, fehér rizs kerül az asztalunkra, a hántolatlan fajták vitaminokban, ásványi anyagokban lényegesen gazdagabbak.
A rizs sokféle fajtája az ázsiai országok legfontosabb alapélelmiszere, sok helyen magát az étkezést jelentő szó is nagyon hasonlít a rizs elnevezésre. Nem véletlen: a rizs lehet alapanyaga leveseknek, köreteknek, elő- és főételeknek, és persze desszerteknek is. Nem mindegy persze, milyen fogáshoz melyik típust választjuk.
A rizsnek nagyon sok fajtája ismert. Leegyszerűsítve a hosszú szeműek elsősorban köretek, főételek készítésére alkalmasak, a szemek ugyanis nem tapadnak össze párolás, főzés vagy épp sütés közben, míg a kerekszemű fajták kitűnő alapanyagai a nálunk is mind népszerűbb szusinak, a rizottóknak és természetesen a rizzsel készült desszerteknek is.
Ha valami édes rizses finomsághoz támad kedvünk, szerencsés, ha akad a kamrapolcon rövid, kerek szemű. Nem kell feltétlenül az egyébiránt rizottókhoz ideális carnaroli vagy arborio, még kevésbé a nálunk méregdrága japán rizst választani, tökéletesen megfelel bármilyen kerek típus. A közértek polcain könnyen megkülönböztethető a hosszú, vékony fajtáktól.
Sokak gyerekkori kedvenc édessége a fahéjjal, porcukorral vagy kakaóporral meghintett rizspuding, lánykori nevén: tejberizs, amely számos rizsdesszert alapja. Nagy előnye, hogy melegen. langyosan és hidegen egyaránt fogyasztható – ráadásul valóban gyorsan elkészíthető, különösebb konyhai jártasságot sem igényel.
Hozzávalók:
10 dkg kerekszemű rizs
1 dl víz
4 dl zsíros tej (3,5 % zsírtartalommal)
2 csapott evőkanál cukor (kb. 4 dkg)
1 csomag vaníliás cukor
1 nagy csipet só
2-3 dkg vaj
Elkészítés: A rizst megmossuk, majd a vízzel és a tejjel főzni kezdjük. Hozzáadjuk a cukrot, a csipet sót, egyszer megkeverjük, majd nagyon lassú tűzön, lefedve addig főzzük, amíg a rizsszemek megpuhulnak, és a folyadék nagy részét magukba szívják. Ha elkészült, hozzákeverjük a vaníliás cukrot és a vajat.
Már így is felszolgálható, fahéjjal, cukrozott kakaóval meghintve vagy vaníliás porcukorral szórva, de lehűtve is remek.
A tejberizst gazdagítatjuk friss vagy szárított gyümölcsökkel – mazsolával, aszalt szilvával, aszalt sárgabarackkal is kitűnő. Ha aszalt gyümölcsöket használunk hozzá, vegyük figyelembe, hogy azok további folyadékot szívnak magukba! A fenti receptben megadott mennyiséghez képest nagyjából 1 dl-rel több tejet adjunk és 10 dkg aszalt gyümölcsöt (akár vegyesen), amit felaprítva a már kész, de forró rizspudinghoz érdemes keverni. Természetesen friss gyümölcsöt is adhatunk hozzá, ezt érdemes inkább a langyos rizshez keverni.
Egzotikus rizspudinghoz a tejet cseréljük kókusztejre: egészen finom és selymes lesz a végeredmény. Kínálhatunk hozzá mangó- vagy ananászkockákat (akár befőttből is), de kevés kókuszereszelékkel is megbolondíthatjuk, amit a rizzsel együtt célszerű a lábosba önteni, hogy kellően megpuhuljon. Ez is az egyszerű tejberizshez hasonlóan készül, a 10 dkg rizshez 2 púpozott evőkanál szárított kókuszreszeléket adjunk, a 400 gr-os kiszerelésben árusított kókusztejhez pedig 2 dl vizet mérjünk!
A rizspudingot természetesen nagyon sokféleképp fűszerezhetjük: a vanília, a csillagánizs, a kardamom, a szerecsendió és a fahéj egyaránt remekül illik hozzá – a cukrot is felválthatjuk egészséges cukorral (pl. nyírfacukorral, steviával), vagy helyettesíthetjük mézzel.
Ha hidegen fogyasztjuk, akár friss szezonális, akár mélyhűtött gyümölccsel vagy épp befőttel gazdagítva máris remek gyümölcsrizst kapunk.
A jó gyümölcsrizs titka egyrészt abban rejlik, hogy a tejberizs vagy rizspuding kellően szaftos legyen még melegen, mert ahogy hűl, úgy sűrűsödik, másrészt zamatos gyümölcsöket válasszunk hozzá – lehetőség szerint akár többfélét is. A bogyósok mindegyike remekül illik hozzá, de őszi- vagy sárgabarackkal, szőlővel, szilvával, ananásszal vagy más déli gyümölcsökkel is nagyszerű.
A rizspuding nem csak önálló desszert lehet, de kis átalakítással pitetöltelékként is használható.
Hozzávalók
A töltelékhez:
15 dkg kerek szemű rizs
7 dl tej
2 púpozott evőkanál cukor
1 csipet só
1 rúd vanília kikapart magjai
2 dkg vaj
5 dkg apróra kockázott kandírozott narancshéj
2 db közepes méretű tojás
A pitetésztához:
20 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
10 dkg cukor
1 db kisméretű tojás
1 evőkanál tej
1 csipet só
A tálaláshoz:
vaníliával kevert porcukor
Elkészítés: A tésztához a lisztet tálba szitáljuk, apró kockákban hozzáadjuk a vajat. Gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk, majd csipet sóval ízesítjük, belekanalazzuk a cukrot. A tojást a tejjel elkeverjük, majd a többi hozzávalóhoz adjuk. Tésztává formázzuk (nem kell alaposan gyúrni, épp csak annyira, hogy összeálljon), frissen tartó fóliába csomagolva legalább 1 órára hűtőszekrénybe tesszük.
Közben elkészítjük a tölteléket: a rizst átmossuk, majd a tejben csipet sóval, valamint a cukorral ízesítve lassú tűzön, lefedve főzni kezdjük. Nagyjából 15 perc alatt a rizsszemek megpuhulnak. Ha elkészült, hozzáadjuk a vaníliát, belekeverjük a kandírozott narancshéjat, a vajat, és hűlni hagyjuk. Ha már langyos, hozzákeverjük a 2 egész tojást. Szobahőmérsékletűre hűtjük.
A tésztát 2 részre vágjuk. A sütőt 175 fokra előmelegítjük. Egy 20 X 18 cm-es tepsit sütőpapírral bélelünk. A tészta egyik részét vékonyra nyújtjuk, kibéleljük vele a tepsit. Villával kissé megszurkáljuk. Erre simítjuk a tölteléket, majd befedjük a másik, szintén vékonyra nyújtott lappal. A túllógó széleket levágjuk. A tetejét is megszurkáljuk, hogy sütés közben a keletkező gőzök szabadon elillanhassanak.
Nagyjából 30-35 perc alatt megsütjük. Még melegen meghintjük vaníliával kevert porcukorral, de csak hidegen szeleteljük. Készülhet akár kerek piteformában is, ebben az esetben tortaszerűen érdemes szeletelni.
Ugyanezzel a keverékkel réteslapokat vagy készen vásárolt leveles tésztát is tölthetünk – tepsibe rétegezve vagy feltekerve, a rétesnek megfelelően sütjük.
Aki a régi idők ízeit idézné, a megunhatatlan rizsfelfújtat vagy rizskochot is elkészítheti. A „retro” tálaláshoz feltétlenül vegyünk elő egy üveg málnaszörpöt, de sárgabaracklekvárral vagy épp csokoládéöntettel is hasonló élményben lehet részünk.
A mi rizsfelfújtunkkal áll rokonságban az Olaszországban igen népszerű (sok helyen kifejezetten tavaszi édességnek számító) rizstorta, a torta di riso. Sokféle recept szerint készül: vannak olyan vidékek, ahol omlós tészta az alapja, másutt ez nem előírás. Ismert olyan recept, amelyik kandírozott narancs- és citromhéj adagolását is javallja, másutt frissen reszelt citrushéjat ajánlanak, de akadnak receptek, amelyek mindkettőt előírják. Kísérletezzünk bártan, egyik változat finomabb, mint a másik. Egy toszkán recept még alkohollal is dúsítja ezt a finomságot, szépen tálalva igazi ünnepi ínyencség lehet.
Hozzávalók egy 26-28 cm átmérőjű kerek, tapadásmentes formához:
15 dkg kerekszemű rizs
1 l zsíros tej
2 dl víz
10 dkg porcukor
5 dkg vaj
1 teáskanál vanília-kivonat
3 db közepes méretű tojás szétválasztva
1 db kezeletlen narancs héja
1 db kezeletlen citrom héja
4 evőkanál édes fehérbor (vagy borpárlat)
A karamellhez:
20 dkg cukor + 2 teáskanál víz
Elkészítés: A vizet és a tejet lábosba öntjük, felforraljuk, majd a forrásban lévő folyadékba szórjuk a rizst. A tüzet mérsékeljük, és fedő nélkül addig főzzük, amíg a rizs megpuhul, a folyadék nagy részét magába szívja. Ekkor félrehúzzuk a tűzhelyről, hozzákeverjük a cukrot, a vanília-kivonatot, a bort és a citrusok reszelt héját. Teljesen kihűtjük.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A karamellhez a cukrot lábosba mérjük, hozzáadunk 2 teáskanál vizet, és aranyszínűre pirítjuk. A karamellt azonnal a forma aljára öntjük.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját alaposan elkeverjük a már hideg rizses alappal, majd a habbal lazítjuk. Az egészet rásimítjuk a karamellre.
A tortaformát vízzel félig töltött tepsibe helyezzük, a hőmérsékletet 175 fokra mérsékeljük, és 40-45 perc alatt megsütjük. Akkor készült el, ha a teteje kissé megpirult, a közepe már nem folyékony.
A sütőből kivéve a tortaformára egy nagy kerek tányért illesztünk, és egyetlen gyors mozdulattal megfordítjuk. A formát eltávolítjuk. Melegen, langyosan tálaljuk. Karamell nélkül is készülhet – úgy is nagyon ízletes.
Az ázsiai konyhák bár nem elsősorban édességeikről nevezetesek, a rizs számos helyen megtalálható a desszertek sorában. Jellemzően az úgynevezett ragadós vagy más néven ragacsos rizsfajtákat, ritkábban a fekete rizst (ez nem azonos a vadrizsként ismert, más fűfélék családjába tartozó hosszúkás fajtával!), valamint a rizslisztet használják a különféle vidékeken desszertek készítéséhez. A ragadós rizsből a mi rizspudingunkhoz hasonló desszerteket is készítenek, jobbára pálmacukorral vagy nádcukorral édesítve, egzotikus fűszerekkel finomítva. Fontos különbség a nyugati konyhákban elterjedtekhez képest, hogy ezekhez tej helyett kókusztejet, kókuszkrémet, illetve ezek eltérő arányban vízzel higított változatait használják. A rendszerint végeredményét tekintve is ragacsos rizsdesszerteket gyakran hintik pirított szezámmaggal, kínálnak hozzá gyümölcsöket vagy édes szirupot – esetenként mindhármat.
Gyakoriak Ázsia-szerte a bő olajban kisütött rizslabdák vagy a ragacsos rizsből formált töltött és töltetlen édes rizsgombócok, sőt a banánlevélbe csomagolt és úgy gőzölt rizses édességek is, amelyekhez szintén édes szirup jár.
A rizslisztből általában főtt vagy gőzölt gombócok készülnek, amelyek sok esetben szezámmaggal szórva kerülnek a tálakra. A rizsliszttel készült palacsinták, tésztafélék világa pedig olyan gazdag, hogy szakácskönyvek sokaságát töltik meg a receptek.
A hagyományosan rizzsel készült desszertek mind a keleti, mind a nyugati konyhákban igen népszerűek – lisztérzékenyek számára is ajánlott, sokféleképp variálható finomságok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.