Klasszikusok paleo módra: a nagyi almás pitéje - mindenmentesen!

A fakanál és a habverő emlékeim szerint már a kockák és a babák mellett került először kezembe. Édesanyám nagyon jól főzött és sütött - és szerencsére nem csak jól, hanem mindig. Nálunk sosem volt olyan, hogy egy osztálytárs, vagy ismerős betoppanhatott volna úgy, hogy anyukámat váratlanul érte volna, és azon jajongott volna, hogy most mivel kínáljam meg!? Kézzel írt, barnafedeles kockás receptes füzete folyamatosan gyarapodott, amint megismert valami újdonságot, bekerült a gyűjteménybe. Ebben a füzetben van egy olyan recept, ami az egyik kedvencem volt mindig. Marika néni almás pitéje.

Marika néni a közvetlen szomszédunk volt. Nem mondhatom, hogy az a kedves nénike volt, akinél szívesen időztünk történeteket hallgatva. Inkább a bújjunk el, nehogy meglásson kategóriába tartozott. A postást szidta csúnyán, ha nem a nyugdíját hozta, hanem csekket, de a templomban az ostyáért sorban állt, és összeráncolt szemöldökkel nézett rám, ha valamelyik éneket nem tudtam kívülről. Nem szerette, ha az ablaka alatt labdáztunk, vagy fogócskáztunk, hangosan zavart el minket és feljelentéssel fenyegette a szüleinket. Ez mondjuk abban az időben divatos dolog volt. Egy valamit azért ő is jól tudott. Almás pitét sütni. Amikor sült az a pite, az udvart belengte az alma, a dió és a fahéj illata... Kedveseim, ezt nektek is meg kell kóstolnotok! Íme a recept, fogadjátok sok szeretettel!

KLASSZIKUS ALMÁS PITE - PALEO MÓDRA! >>>