Ahhoz, hogy a meleghez és napsütéshez szokott leander a mi klímánkon szépen fejlődjön, mindenképpen fagymentes helyen kell telelteni. Mostanra viszont talán az utolsó durva mínuszokon is túl vagyunk, így elérkezett az idő, hogy a cserepes töveket kitelepítsük a szabadba. De hogyan kezdje a kinti szezont leander? A Lakáskultúra összeállításából kiderül!
A leandert alaposan meg kell metszeni a tavaszi szezonváltáskor. És amikor ezt a műveletet végrehajtjuk, nem szabad szívbajosnak lenni! Az ember hajlamos arra, hogy az évek során, a nagy nehezen megnőtt erősebb vesszőket sajnálja eltávolítani, de ez nem jó gondolkodás: a leandernek évről évre szüksége van felfrissülésre! A télen megnyúlt ágak amúgy is gyengék, sokszor kórokozóktól, élősködőktől fertőzöttek: igazán nem veszteség ezektől megválni. Arról nem is beszélve, hogy a tavaszi nagy visszametszés alkalmával formázhatjuk is a lombkoronát
Olaszországban nem sokat bíbelődnek metszőollóval: nemes egyszerűséggel egy motoros fűrésszel minden előző évi lombozattól megszabadítják a leandert.
A visszavágással egyidőben szedjük le az elszáradt leveleket, vágjuk le az elhalt, száraz ágakat. Ezzel a módszerrel biztosan bokrosodni fog a növény és nyáron pompás virágokat hoz majd.
A leander nagyon tápanyagigényes, tavaszra teljesen kiszipolyozhatja a földet, így célszerű átültetni a növényt, ha nem is minden évben, de legalább kétévente.
Átültetéskor morzsoljuk le gyökereiről az elhasznált födet. Sok esetben sajnos kártevők is elszaporodnak benne – gyakran atkák -, ezektől ilyen módon praktikusan megszabadíthatjuk a leandert. A friss földdel rengeteg tápanyagot kap a növény, mely megint csak robbanásszerű fejlődésre ösztönzi. A leander meghálája, ha nyáron rendszeresen kap tápoldatot és ha mindig kellőképpen nedves a földje.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.