Velőleves, krumplivagdalék és vegyes hurka - így nézett ki egy heti menü 80 évvel ezelőtt!

A régi idők konyhája egészen másképp festett, mint a mai, ám a cél ugyanaz volt: megfizethető, de, ha lehet, inkább olcsó, a széles tömegek számára elérhető alapanyagokból előállítható, laktató és változatos fogásokat kellett lefőzni, a hét minden napjára. Most talán sokaknak meglepően hangzanak ezek az ételnevek, hogy velőleves és birkasült - ez utóbbi egy jó kedden! -, de akkoriban ezek számítottak a hétköznapi hozzávalónak.

Krumpli , persze, akkoriban is kellett, szinte mindenhez és minden nap fogyasztottuk, és a tökfőzelék sem maradthatott ki a repertoárból - bár gyanús, hogy sütőtökből készítették, de az is lehet, hogy nyáron eltett főzőtökből -, de érdemes megnézni azt is, mennyivel takarékosabban, vagy, ahogy ma mondanánk: könyezettudatosabban álltak az étkezésekhez!

Minden nap van valami vacsorára, vagy másnap ebédre, ami az előző étkezésekből megmaradt, és kizárólag szezonális alapanyagokkal dolgoztak: a novemberi menüsor tele van tökös, savanyú káposztás, krumplis receptekkel, van lencsefőzelék is, de ott figyel a kocsonya és a disznótoros is az ebéd vagy vacsora sorban. A tésztafélék státuszát a pennék és spagettik helyett a házilag készített galuska tölti be, és elég volt két fogás - és desszert szigorúan csak hétvégén!

És persze van egy olyan étel a sorban, amit ma már nem úgy hívunk, ahogy akkoriban: a furcsán csengő krumplivagdalék nem más, mint a jó öreg tócsni, ha jól sejtjük, pestiesen. Ha valaki elkészítené a májszeleteket, vagy a birkasültet a recept alapján, szerettel várjuk a fotót a [email protected]!

BUDAPEST RETRO: ÍGY BÜFÉZTÜNK RÉGEN A FŐVÁROSBAN >>>