Legyen szó bármilyen ma ismert ketchupról, az tuti, hogy alapját a paradicsom adja. Ám nem volt ez mindig így, hiszen eredetileg az 1600-1700-as években ez egy kínai erjesztett halszósz volt, neve pedig a távol-keleti kê-tsiap szóból származik.
A kínai halszósz Európába csak a 18. század elején jutott el brit és holland hajósok, illetve matrózok révén, akik akkoriban közszeretettel üzleteltek Délkelet-Ázsiával. Népszerűségét mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy már akkor is sokan igyekeztek lemásolni. Első ismert nyugati receptje 1727-ben már ketchup néven tűnt fel Londonban Eliza Smith The Compleat Housewife című háztartási ismereteket összefoglaló könyvében. Itt sem említik még a paradicsomot, ugyanis elkészítéséhez hagymát, ecetet, fehérbort, édes fűszereket, borsot és citromhéjat használtak, íze pedig a ma ismert Worcestershire-szószhoz hasonlíthatott leginkább.
Egészen 1812-ig kellett várni az első paradicsomos ketchupreceptre, ami az amerikai tudós, orvos és kertész James Mease-nek a keze munkáját dicséri. A szakember paradicsompépet, fűszereket és brandyt használt a szósz megalkotásához, az ecet és cukor pedig teljesen elmaradt. Végül 1876-ban a német-amerikai Henry J. Heinz élelmiszeripari cégével a fűszeres, sós paradicsomos alaphoz ecetet és cukrot is adott, ennek köszönhetően megoldódott a hosszú távú tartósítás problémája, na meg az ízeket is egyensúlyba hozta- írja a National Geographic.
Hatalmas húzás volt ez akkoriban Heinz-től, hiszen a hamburgerek, a hot dogok és a sült krumplik közkedvelt kelléke először Amerikát, aztán Európát, végül pedig az egész világot letarolta, ketchupjukból pedig napjainkban 650 millió flakont és üvegpalackot adnak el évente.
Ajánljuk még:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.