Az airbnb-nek köszönhetően azonban most egy gyönyörű helyen lakhattunk viszonylag jó, téliesített áron. A kertben szedtük a friss citromot a reggeli teánkhoz. El voltam ragadtatva, hogy mennyire gondozottak a tengerpartok, az autópálya kivilágítva, mindenütt pálmák, platánok, parkok.
Így készíts citromdzsemet! >>>
Ami persze most is külön figyelmet kapott részemről, az a gasztronómia volt. Az üzletekben óriási a választék. Nyilvánvalóan a spenót-feta duó sem véletlenül oly népszerű errefelé, mert számolatlan fajta tejterméket tartanak mindenütt, a friss zöldlevelűekről meg ne is beszéljünk, mert időnként fogalmam sem volt róla, hogy mit látok - mint kiderült: krétai salátát, vadsóskát, céklalevelet is.
Krétai muszaka receptünket itt találod! >>>
A tzatzikihez például hosszasan silabizáltam a joghurtnak tűnő feliratokat, mire a pultos egyből közölte, hogy csak egy bizonyos fajta joghurtból lehet tzatzikit készíteni, mert a többi vizes lesz (milyen hasznos ezt is tudni, és nem csodálkozni itthon, hogy miért nem sikerül ez a pofonegyszerű saláta!).
Tzatziki receptjeinket itt találod! >>>
Mivel egy eléggé kihalt tengerparti városban voltunk, nem igazán hódolhattam koktél-szürcsölgetési szenvedélyemnek. Nálam az ouzo (görög ánizspálinka – itt olvashattatok róla) nem igazán játszik, ezért inkább a másik görög hírességet, a Metaxát vizsgáltam meg közelebbről. Ellátogattam az Athénban lévő gyárba, ahol ámulattal hallgattam a családi történetet és ennek a különleges italnak a keletkezését. Spyros Metaxa 1888-ban alapította első gyárát. Görögországban csupán egy-két cég található, amely a mai napig fennáll azokból az időkből, így emiatt is izgalmas ez a családi történet. Az alapító ősei selyemkereskedők voltak, innen kapták családnevüket. Ehhez később is hűek maradtak, hiszen egy igazán selymes italt sikerült készíteniük.
A gyár korábban Pireuszban, Athén tengeri kikötőjében volt, de aztán pár tízéve a dédunokák átköltöztették Athén egyik külvárosába, egy nagyobb épületbe. Korábban több helyen is gyártották a Metaxát, ma azonban a teljes mennyiséget itt állítják elő.
Csodálkozva hallgattam, hogy a teljes pincészetet is ideköltöztették, a hatalmas és eredeti hordókkal együtt. Az 1. számú hordó történelmi jelentőségű, mert az az eredeti és legrégebbi, amelyhez csakis és kizárólag a mindenkori cseppmester (jelenleg Constantin Raptis) érhet hozzá – vehet el belőle, vagy elegyíthet benne újabb, érlelt párlatokat. A cseppmester munkája nagyjából olyan, mintha ő lenne az élő receptkönyv. Ő az, aki élő adathordozóként memorizálta a tökéletes íz-összetételt, és így kénytelen minden termést, hordót, aromát saját maga kontrollálni, hogy biztosan megfelelő legyen a kész ital ízvilága. Ezt a nehézséget az okozza, hogy szőlőről lévén szó, nyilván sosincs két egyforma termésű évjárat, tehát nincs pontos receptúra sem.
Megnézhettem néhány eredeti kitüntentést és igazán régi üveget is. Nagyon tetszett, hogy először konyaknak, majd amikor 1930 körül a Cognac régiót eredetvédett területnek nyilvánították, brandynek nevezték át az italt. Ennek az EU szabályozás vetett véget, így a különleges összetétel és fűszerezés miatt a Metaxa egy kategórián kívüli párlat lett. A receptúra mindennek ellenére semmit sem változott 1888 óta.
Valójában van benne egy cognac/brandy rész, amely több évig, tölgyfahordókban érlelt borpárlatokat jelent, egy Szamosz szigetéről származó muskotályos bor, amely az édeskés ízt adja, és egy különleges, titkos fűszerezés. Ennek egyik része véletlenségből már nyilvánosságra került, és azóta nem is tagadják: ez a rózsaszirom, amelyet májusban egy speciális termőhelyről szereznek be, és mintegy 2 évig érlelve készítenek belőle esszenciát az ízesítéshez.
A Metaxát digesztifként fogyasztják. Ha az alapokkal kezdenétek, kóstoljatok meg egy Metaxa Sungingert vagy egy grogot. Az itteni, görög szomszédom elárulta, hogy ő a marha-steak-et is Metaxával pácolja 24 órán át, és isteni lesz tőle a hús. Sütemények sütéséhez végképp páratlan, mert az alkohol elpárolgásával egy aszús-mazsolás ízt ad, amely szinte már parfüm-szerűen illatos. Apropó parfümök: készülnek a Metaxánál különleges párlatok is, például az Angyalok kincse (Angels’ Treasure) vagy az AEN. Ezek alapjai már akár 30 évet is töltöttek hordóban, és igazán különlegességnek számítanak.
Ha már az édes témánál tartunk: a görög cukrászdák párjukat ritkítják! Én ezt nem is gondoltam. Ha sikerül túllépnünk a török eredetű baklaván, és a hagyományosan görög joghurt-méz-dió trión, igazán feledhetetlen, krémes, habos süteményekbe futhatunk! Persze könnyű dolog ez itt, ahol még a sima tej dobozát is háromszor meg kellett néznem, hogy biztosan csak egyszerű tehéntejet iszom-e, ugyanis valami fantasztikusan zamatos, tejszínes íze volt!
Kalandra fel, ha utaztok, kóstoljátok meg a helyi specialitásokat, ha otthon vagytok, akkor pedig fedezzetek fel a barátokkal új helyeket, ízeket! Írjátok meg nekünk kedvenceiteket!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.