Csütörtökön főztem egy nagy adag húslevest. Volt benne egy egész fácán és egy karajcsont, amit 8 órán át főztem lassú tűzön. Ez azért fontos, mert így oldódik ki a bőrből, a csontokból és porcokból a kollagén, ami tudjuk, hogy milyen fontos mind az emésztőrendszerünk, mind az ízületeink szempontjából.
A leveske majdnem teljesen elfogyott, de marad a húsokból. Ilyenkor általában húspástétomot készítek belőle, de most volt mit a kenyérre kenni, így ebéd kerekedett a maradékból.
Lecsípegettem a csontokról a húst, és egy pörkölt alapon átforgattam. Aztán jött a kedvenc aprítóm, amibe beletettem némi házi majonézzel, kevés húslével, és a maradék zöldséggel (ami nem volt igazán sok). 2 percet vívódtam, hogy tésztára tegyem, vagy töltelék legyen, végül az utóbbi nyert. Így lett az ebédünk „hortobágyi palacsinta”. Mivel a húst nem kellett főzni, így a palacsinták kisütésével együtt kb. 35 perc alatt megvoltam! Párolt lilakáposztával tálaltam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.