Olimpia, egy isteni hely

Az Olimpia étteremről sokan, sokfélét írtak az elmúlt hónapokban. Ebédmenüt adnak és vacsorát este 7-től kb. éjfélig. Érdemes telefonon asztalt foglalni, mert gyakori a teltház. Aki étlapról szeret választani, ide ne jöjjön. Itt annyi „szavunk” van csak, hogy 3, 4, 5, 6 vagy több fogást kérünk-e, a többi meglepetés. A három fogás 3250, a hat 6000 forint.

Helyszín/atmoszféra:
Az utcáról már lelátunk az egyszerűen, de szépen megterített asztalokra. Dizájn nincs, a tulajdonosok meghagyták a korábban itt üzemelő görög étterem bútorzatát, sőt a nevét is. Nekik nem ez a fontos. Óráink már 7:02-t mutatnak, egyre többen topogunk a hidegben a zárva táblánál. Benn az utolsó simítások folynak, majd végre kinyitják az ajtót, és a vendégek elfoglalják helyeiket. Mintha egy színházi előadás venné kezdetét. A falon óriási tábla, rajta az aznapi menü, amiből választani nemigen lehet, csak tájékoztatásul szolgál. Ma este: mezőkovácsházi kacsamáj, adriai dentex (ez talán hal és nem fogkrém – gondoljuk), pécsi mangalica, burgenlandi borjú, kóser-arab bárány, amadei csokoládé – áll a táblán. És persze a jelmondat: Ne feledd Bernard Pacaud-t.

Kiszolgálás:
A pincéreken pont azt érezzük, amit egy toszkán vagy andalúz családi étteremben. Hogy érdekeltek, hogy magukénak érzik a helyet, hogy a vendégekért dolgoznak. Nem ugranak feltétlenül, ha kiürült a poharunk, de ha kérünk valamit, azonnal megkapjuk. Italt ajánlanak, nem tukmálják az ásványvizet, a szóda itt benne van az árban. Kedvesek, nyitottak, odafigyelnek, de nem másznak a vendég szájába. Nem róluk szól az este.

Étel:
Röviden: isteni. Bővebben: Mi négy fogást rendeltünk. Hatot kaptunk.

Először is egy nagy kosár házi kenyeret hoztak, melyhez bretagne-i vajat kaptunk. Fantasztikus volt. Az előétel kacsamáj volt épp hogy krémesre, omlósra sütve. A tetején egy leheletvékony szelet füstölt tokhal, mindez marokkói paprikával meghintett, apróra vágott mangó körettel.

Következett a leves, mely üvegpoharakban érkezett, és már messziről feltűnt élénksárga színe. Először azt hittük, hogy egy óriás adag limoncello érkezik, de a poharakban tyúkhúsleves volt, szegfűszeggel, csillagánizzsal és sáfránnyal, valamint 20 csepp tokaji aszúval ízesítve. Fenomenális, de lehetett volna egy fokkal melegebb.

Újabb fogás: halak. A tányéron három szelet tengeri hal, a köret bébi bok choi (kínai káposzta) fekete köménnyel. A halak: dentex, azaz fogas durbincs, morgóhal és nyelvhal. Fantasztikusak, főleg a durbincs. Már a desszertre készülünk, de újabb főétel jön. Bárányt kapunk sütőtökös-padlizsános-okrás (gombónak is hívják) körettel, különleges fűszerezéssel, Észak–Afrikára tippelünk. Ez is lehetne egy cseppnyit melegebb, de tökéletes az íze és az állaga is. Egyikünknek kicsit rágósabb darab jut, de ő kap a miénkből, már dugig vagyunk.

Kis pihenő, majd sajtok érkeznek: Egy-egy kocka csoda. Egy kék kecskesajt gesztenyemézzel lecsepegeteve, egy kis Brie és egy darabka Tomme. A negyedik kenyereskosarat is kihozzák, egyszerűen nem tudunk betelni a friss, langyos házi kenyérrel.

Hamarosan megérkezik a desszert. Gránátalma és feketerépa zselé kókuszhabbal, mogyorókrémmel, narancsolajjal. Finom. Én már nem bírnék ki egy csokitortát, padtársam, Kata még igen, sőt fájlalja, hogy a mangalicát már nem kóstolhatja meg.

Ital:
A szörp kicsit híg, talán érdemesebb lenne külön adni a sűrítményt és a szódát. A szóda jó bubis és hideg, a bort tökéletesen szolgálják fel. A borválaszték igényes.

Mellékhelyiség:
Ott jártunkkor csillogott-villogott.

Összefoglalva:
Megéri az Olimpiában enni. A lényeg a kitűnő alapanyag, ez határozza meg az egész vacsorát. Akit érdekelnek az új ízek, be tudja fogadni a meglepetéseket, nyitott a kicsit különlegesre, nézzen be ide. Keddenként állítólag tengeri herkentyűk vannak. Vegetáriánusok telefonáljanak. Asztalt foglalni kötelező. Jóelőre.

Olimpia
Takács Lajos és Csongrádi Csaba vendéglője
VII. kerület Alpár u. 5.
Tel: 06/1 321-28-05