Egy kifejezetten karácsonyi ízvilágú teához a következőkre lesz szükséged: egy kis gyömbér, fahéj, szegfűszeg, szárított és apróra vágott narancshéj, alapnak pedig fekete- vagy zöldtea. A hozzávalókat jól szárítsd ki, és egyenlő arányban keverd össze, majd tedd fémdobozba, hogy aromája, illata ne illanjon el!
Most pedig lássuk, mit tudnak az összetevők!
Dél-Kínában és Indiában már ősidők óta ismerik a gyömbért, amely valamikor az időszámításunk kezdetén jelent meg Európában, ahol hamarosan igen ritka és drága áru lett. A hagyományos indiai ájurvédikus orvoslás szerint a gyömbér nem csak a testet, hanem a lelket is erősíti. Fokozza az intelligenciát, határozottabbá tesz. A kínai tengerészek gyömbérgyökeret rágtak tengeribetegség ellen. A középkori Itáliában a gyömbér az időskori boldogság biztosítéka volt, mert fokozza a szexuális képességeket. Angliában gyomornyugtató italokat és sört készítettek a gyömbérből. Utóbbi előfutára volt a világos gyömbérsörnek, melyet ma is ajánlanak hasmenés, émelygés, hányinger ellen. Afrikában is, mint szexuális erőt növelő afrodiziákum terjedt el.
A növény gyökértörzse adja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Cukrot, gyantát és keményítőt is tartalmaz.
Mint gyógynövény, hihetetlenül széles skálán mozog a felhasználhatósága!
Friss gyömbérteához hámozz meg egy kb. 3-4 centiméters gyökeret, reszeld le vagy vágd apró kockákra, majd forrázd le. 10-12 percig hagyd állni, majd mézzel, citrommal ízesítsd! Fél liter teához kb. 2 dkg friss gyömbérre lesz szükséged.
A gyömbérrel azonban bánj óvatosan, mert ha túl sokat használsz belőle, vagy sokáig hagyod ázni, előtérbe kerül csípős íze. Várandós kismamák kerüljék, mivel a fahéjhoz és a szegfűszeghez hasonlóan fájáskiváltó gyógynövény!
Tea fahéjjal, szegfűszeggel - a következő oldalon >>>
A jóízű, édeskés, finom illatú fahéj Kínából és Srí Lankából származik. A fűszert egy vadon élő 10–15 méter magasra növő trópusi fa kérgéből lehántással nyerik. Vágott darabokban, vagy őrölt állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, nyálkát, gyantát, cukrot, keményítőt és fahéjaldehidet tartalmaz.
Mintegy 300 éven át harcoltak egymással a portugálok, a franciák és az angolok a fahéj kereskedelmi monopóliumának megszerzéséért. Valóságos fűszerháború dúlt, amely emberáldozatokat is követelt. A Fűszer-szigetekről 1522-ben Magellán hajóiból csak egy tért vissza, ám több száz mázsa fűszerrel megrakodva. A hajó kapitánya jutalmul magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerét két fahéjrúd, három szerecsendió és tizenkét szegfűszeg díszítette.
A fahéjat a 18. század végén már hatalmas mennyiségben hozták be Európába. A hollandok valóságos fahéjhegyeket égettek el, hogy megakadályozzák az árának zuhanását, ám az így is hamarosan annyira mérséklődött, hogy már mindenki asztalára jutott belőle. Mára a fahéj egyáltalán nem drága fűszer, hazánkba a 15. században érkezett el.
A gyógyászatban emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt használják. A fahéj segíti a vírusok, baktériumok és gombák elpusztítását. Antiszeptikus és görcsoldó hatása régóta ismert. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Fertőtlenítő hatóanyag tartamának köszönhetően a gyomor és a bélcsatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen egyaránt használható, csillapítja a köhögést. Fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt.
Teakészítésnél nem érdemes az őrölt változatát használni, mivel az így szinte porszerű fűszert lehetetlen tökéletesen leszűrni. Inkább vegyünk egy fahéjrudatat, amit húsklopfoló segítségével törjük kisebb darabokra, majd csészénként egy-két teáskanálnyi fahéjat forrázunk le és hagyjuk legalább 20 percig ázni.
A fahéjat őrölt és egész állapotában is fénytől, idegen szagoktól védett, száraz, sötét helyen, jól zárható edényben tárold.
A kellemes illatú fűszernövény a mirtuszfélék családjába tartozik. A 15–20 méter magasra is megnövő, meleg- és vízigényes növény levelei örökzöldek. A halványlilás-rózsaszínű virágai, amiből a fűszert készítik, a hajtások csúcsain nyílnak. A zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen a szegfűszeg név.
A szegfűszeget már az ókori Kínában ismerték. Az ősi Kínában a császár előtt megjelenő udvaroncok szegfűszeggel illatosították leheletüket. A XVIII. századig csak őshazájában termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Manapság főleg a trópusi Afrikában, Zanzibáron és Madagaszkáron termesztik.
A fűszerben található illóolaj antibakteriális és gyenge érzéstelenítő hatású. Legtöbbször a szájüreg, a gyomor és a bélrendszer fertőtlenítésére alkalmazzák, de kiváló gyomorerősítő is. Feszültség, impotencia, kimerültség, fogfájás, izomgörcs, megfázás, légúti megbetegedések, reuma esetén is jó orvosság, ugyanakkor rovarriasztásra is alkalmas. Főzete enyhíti csípések okozta viszketést. Nagy mennyiségben fogyasztva viszont erős nyálkahártya irritációt válhat ki!
Egy csésze teához darálj le, vagy törj össze mozsárban 2-3 db szegfűszeget, majd fekete- vagy zöldteába keverve forrázd le.
Ennyi gyógyító hatás, és varázslatos ízvilág megismerése után nincs más dolgod, mint ízlésed szerint elkészíteni kedvenc karácsonyi teakeveréked, megbolondítva egy kis szárított narancshéjjal!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.