Magyarország területén már a kelták termesztettek szőlőt, de Pannónia borkultúrája igazán a rómaiak ittlétekor virágzott fel. Fejlett szőlő- és borkultúránk dacára az otelló igen későn érkezett hozzánk, hiszen a fajta amerikai eredetű: egy úgynevezett Arnold keresztezte a Clinton és a Kék trollingi fajtát. A filoxéra vész után telepítették hazánkba a XIX. században.
A többi kékszőlőfajtához hasonlóan az otellóban is rengeteg ásványi anyag és vitamin van: többek között vasat, cinket, magnéziumot, szelént, káliumot, kalciumot, nátriumot, foszfort, C-, B1-, B2-vitamint, folsavat tartalmaz. Bora vérképző, vértisztító és méregtelenítő hatású, fogyasztása a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére ajánlott naponta egy pohárral, de bélbetegségek ellen is hatékony. A szőlőben lévő, azonnal felszívódó egyszerű cukor (a szőlőcukor) fáradtság esetén kiváló elsősegély. Cukorbetegeknek, epe- vagy veseproblémákkal küzdőknek azonban nem ajánlott.
Hagyományosan csemege- és borszőlőfajtákat különböztetünk meg, a határt azonban nem mindig húzhatjuk meg egyértelműen: az otellót például
ehetjük is, ihatjuk is. A tömött fürtök bogyói közepes méretűek, gömbölydedek, héjuk vastag. A direkttermő, mélysötét fajta
finom csemege, sőt fürtjeit „fejjel lefelé” a kamrába felakasztva egész télen csipegethetjük. Az otellóból készült asztali vörösbor
rubinszínű, csersavban gazdag. Az érvényben lévő bortörvény szerint ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni, mert bora a szabványnál több metilalkoholt tartalmaz, de úgynevezett zárt erjesztéssel és fejtéssel ez a káros szintet nem éri el.
A főzéssel besűrített szőlőmust készítését valószínűleg a törököktől tanultuk. Régen a sűrítménybe apróra vágott birsalmát vagy sütőtököt tettek, és a peszmeg a legfinomabb téli csemegének számított. Otellóból különösen finom.
A törökök a cukor elterjedése előtt nagyrészt a mustmézet használták az édességek elkészítéséhez. Ugyanennek a szőlőméznek Görögországban petimezi, a spanyoloknál arrop, az olasz konyhában saba a neve, Szardínián ragukhoz, malacsülthöz hagyományosan ezt adják. Libanonban üdítőt készítenek belőle úgy, hogy hideg vizet, tört jeget és narancsvirágvizet adnak hozzá.
A mustméz többek között illik sültek, grillezett gomba, markáns sajtok mellé, rétesbe, palacsintába tekerve, esetleg joghurtra, vaníliafagylaltra, gyömölcssalátára csurgatva.
Otellóból készülhet leves, adhatjuk köretként vagy mártásként halakhoz, húsfélékhez, salátába keverhetjük zöldséggel, finom sajtokkal és dióval is fogyaszthatjuk, sőt sokféle édesség is készíthető belőle. Az intenzívebb szőlőfajták közé tartozik, ezért a fűszerek közül akár a zsályát és a kakukkfüvet is elbírja.
Nagyon kedvelt házi lekvár a kékszőlődzsem (tíz üveghez 5 kg otelló, 2 kg barnacukor, 5 lime kell), aminek egyszerű receptje így hangzik: a szőlőszemeket átpasszírozzuk, a cukorral együtt körülbelül két órán át főzzük, majd hozzáadjuk a lime levét és húsát. Az egészet jó sűrűre főzzük. Rétesek, fánkok mennyeiek vele! Birsalmával összefőzve is nagyon finom, boltban nem kapható, házi ínyencség.
Tortakészítésnél az egyszerű, nyers tésztára egy egész tojással és egy pici margarinnal összedolgozott, apróra morzsolt babapiskótás masszát kenünk, aztán sok, felezett, magozott otellót teszünk, s úgy toljuk az előmelegített sütőbe.
Bármit főzünk szőlőből, mindig magozzuk ki, mert kellemetlen, ha a fogunk között csikorog. Az otellót vastag héja miatt leforrázva gyorsan meghámozhatjuk. Az illatos gyümölcsöt ne melegítsük 80 fok fölé, mert elveszíti az aromáját!
Hozzávalók: 20 dkg otelló, 20 dkg cukkini, 1 fej édeshagyma, 1 dl zöldség alaplé, szőlőmagolaj, 1 pohár élőflórás natúr joghurt, só
Elkészítés: A szőlőmagolajon gyengén megpirítjuk a zöldségféléket, majd a félbevágott szőlőszemeket is. A zöldség alaplével feleresztjük, készre főzzük, pürésítjük. Hűtőben tároljuk. A tányérok aljára egy kanál joghurtot teszünk, és rámerjük a levest.
Hozzávalók: 4 szelet pulykamellfilé, 1 liter must otelló szőlőből, méz, szójaszósz, só, olaj, 1-2 fürt otelló szőlő
Elkészítés: A húsfiléket mézes-szójaszószos pácba tesszük. A mustot sűrűre összeforraljuk, hozzáadjuk a szőlőszemeket, és amikor majd szükséges, átmelegítjük. A húst kivesszük a pácból, sózzuk, megsütjük, a mustmártással és rizzsel tálaljuk. Díszítésként a tányérra is szórhatunk szőlőszemeket.
Hozzávalók: 4 db alma, 1 kg kékszőlő, 10 dkg darált dió, 2 evőkanál citromlé, 1 dl édes vörösbor, 10 szem szilva, 4 evőkanál porcukor
Elkészítés: Az almát kis kockákra vágjuk, leöntjük a citromlé felével. Elkeverjük a félbevágott, kimagozott szőlővel és a szeletkékre vágott szilvával. Megszórjuk porcukorral, meglocsoljuk a borral és a maradék citromlével, aztán megszórjuk a durvára vágott dióval. Összeérve, jól behűtve tálaljuk.
Hozzávalók: 40 dkg kékszőlő, 3 tojássárgája, 14 dkg gyümölcscukor, 10 dkg vaj
Elkészítés: Vízgőz fölött egy lábosban minden hozzávalót összekeverünk, de vigyázzunk, ne legyen túl forró, mert akkor a tojás kicsapódik! Kevergetés mellett a cukrot felolvasztjuk, a szőlőszemeket kinyomkodjuk. Kb. félórányi főzésre van szükség. Kihűlés után átszűrjük, hűtőben tároljuk. Sokféle édességhez adható, pl. piskótatekercsbe tölthető, de kéksajt mellé is finom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.