Itt a zsenge zöldborsó, levesbe vele!

Az élénkzöld hüvelyekben rejlő borsószemek annyira zamatosak, hogy akár azon frissen is nassolhatók, mégis szerencsésebb talán, ha a fazékba vándorolva teljesednek ki.

Az emberiség táplálkozásában és a genetika tudományának kialakulásában egyaránt kulcsfontosságú növény legrégebbi maradványaira Jerikóban bukkantak a régészek. A több ezeréves leletek is bizonyítják, hogy a kis-ázsiai térségből világszerte elterjedt Pisum sativa majd’ minden kultúrkörben igen kedvelt és tápláló zöldségféle. Amellett, hogy kitűnő természetes kálium- és foszforforrás, számos fontos ásványi anyagot, vitamint és rostot tartalmaz.

Arra pedig középiskolai tanulmányaikból is sokan emlékeznek, miként kísérletezett a 19. század közepén a morvaországi Brünn (mai nevén Brno) Ágoston-rendi kolostorában Gregor Mendel szerzetes, pontos feljegyzéseket készítve a borsó virágai színének alakulásáról egyik nemzedékről a másikra örökítődve. Bár az utókor egyértelműen hozzá kapcsolja az öröklődés törvényszerűségeinek felfedezését, hiába publikálta megfigyeléseit, kortársai nem ismerték fel zsenialitását. Még hosszú időnek kellett eltelnie, mire a Mendel-törvények elfoglalták helyüket a tudományban – a genetika születése lényegében a szerzetes munkásságához köthető, bár ez elnevezés megalkotója William Bateson brit tudós volt.

A zsenge borsó fejtegetése a konyhában azonban sokkal kevésbé tudományos, mint kulináris kalandozásokra hívogat.

Egy tányér jó zöldborsóleves zsenge zöldségekkel vitathatatlanul a kora nyár egyik legnagyszerűbb előétele, sokféle változata tartozik a kedvencek közé.

Ezúttal olyan krémlevest készítettem, amelybe apró és nagyon könnyű maceszgombócok kerültek – amelyeket nem csupán petrezselyemzölddel, de kevés gyömbérrel is fűszereztem. Így a krémes leves és a pillekönnyű gombócok valódi kulináris kalanddá alakultak – a szezonban még biztosan többször is asztalra kerül ez az egyszerűen és gyorsan kivitelezhető leves.

Az üdítően friss ízek harmóniáját pedig talán még a tudós Mendel is nagyra értékelte volna.

Zsenge zöldborsókrémleves apró maceszgombóccal

Hozzávalók 4 személyre:

A leveshez:
½ kg zöldborsó (tisztítást követően kb. 25 dkg)
30-35 dkg újkrumpli
1 nagyobb vagy 2 kisebb újhagyma
1 l zöldségalaplé (vagy tiszta zöldségleves)
1 nagy csokor aprított petrezselyemzöld
1 dl főzőtejszín
1 teáskanál aprított rozmaring
1 kis csokornyi bazsalikom
ízlés szerint: kevés frissen őrölt bors

A maceszgombóchoz:
8 dkg maceszdara
2 egész tojás szétválasztva
2 evőkanál extraszűz olívaolaj
2 evőkanál langyos víz
½ mokkáskanál őrölt gyömbér
½ csokor aprított petrezselyemzöld
1 mokkáskanál tengeri só

Elkészítés: A zöldborsót kifejtettem hüvelyéből, néhány zsenge hüvelyt alapos mosást követően félretettem. A hagymát felaprítottam, az újkrumplit alapos sikálás után 1 cm-esre felkockáztam. A hagymakockákat a fazékba halmoztam, kevés zöldségalaplében párolni kezdtem, majd hozzáadtam a borsót és a krumplit. A maradék levessel felöntve, 18-20 percig főztem.

Közben elkészítettem a gombócokat. A maceszdarát tálba szórtam, a tojások fehérjét kemény habbá vertem, a tojások sárgáját, az aprított petrezselymet, sót és gyömbért a maceszdarához adtam, majd az olajjal és vízzel elkevertem, végül a fehérjehabbal lazítottam. 15 percig állni hagytam. Nedves kézzel egészen apró, kb. 1 cm átmérőjű kis gombócokká formáltam.

Jókora lábosban vizet forraltam, amelybe 1 teáskanál sót szórtam. A forrásban lévő vízbe helyeztem a gombócokat, mikor megnőve feljöttek a víz színére, még fél percig főztem, tálra szedtem, lefedve melegen tartottam.

A már majdnem kész leveshez adtam a tejszínt, borsoztam, majd az aprított petrezselymet és a finomra tépkedett bazsalikomot is beleszórtam, forralást követően turmixgép poharába töltve pürésítettem, végül sűrű szövésű szitán átpasszíroztam – így nyerte el kellemesen selymes, homogén állagát. Az apró gombócokkal tálaltam.