Húsvét és tavaszünnep

Az eredetileg zsidó ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadást, az újjászületést jelentik.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap.

Szertartások

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették, és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáne-kertben búcsút vett tanítványaitól, és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás.

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Istenszenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések, majd körmenetben behozzák a keresztet. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén szentelt kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Nagyszombaton napközben semmilyen szertartás nincs, a „nagyszombati liturgia” kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnapi vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

A szertartás öt része:

Fényliturgia: Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket.
Igeliturgia: Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik.
Keresztségi liturgia: Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is ősi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.
Eukarisztia liturgiája: Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben.
Körmenet: Ez nem tartozik szervesen a vigíliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus.

Húsvétvasárnap délelőtt ünnepi szentmisét tartanak. Ehhez a naphoz tartozik az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mennek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor van. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kell elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.

Húsvéthétfőn sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozása. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

Húsvét az ősvallások szerint

A fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. A termékenység szász istennőjét, Eostrét, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon (németül a húsvét, mint tudjuk Oster).

Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében. Ilyenkor a kovenben tüzeket gyújtanak a nap hajnalán, és keményre főzött tojásokat festenek tarkára.

A tojás megjelenési formája is szimbólum: a ragyogó sárga gömb a belsejében maga a Napisten, fehér héja a Fehér Istennő, az egész pedig az újjászületést és a termékenységet jelképezi. A nyúl szintén termékenység szimbólum, valamint Eostre istennő princípiuma.

Együnk is valamit!

Húsvétkor belehúzunk, mint más sátoros ünnepeken rendszerint. Mi kerül az asztalra? Sonka, tojás, bárány, nyúl - kinek-kinek ízlése, igénye és persze pénztárcájának vastagsága szerint. A mai válsággal spékelt világunkban sokan a húsvét előtti napokat valóban böjttel töltik, hogy a hétvégére jusson sonka, kalács a tányérokba. Ilyen időket élünk.

Dzsafiéknál, “Vazsban”, ilyenkor hagyományosan sonkát, tojást és kalácsot fogyasztanak az emberek, de Nagypénteken általában még Dzsafiék is igyekszenek böjtölni, vagy legalább is erre fogják bendőjük pihentetését, felkészülendő a következő három nap gyomrot terhelő kihívásának.

Lássunk hát neki, készítsük el húsvéti sonkánkat, főtt tojásokkal, friss kaláccsal, sárga túróval és persze a nyúlpaprikás és a báránysült sem megvetendő csemege. Akkor se búsuljunk, ha marad a sonkából, hisz két-három napig simán eláll, isteni sonkás tészta készíthető belőle!
Nagyon kellemes ünnepeket Mindenkinek, és persze teli asztal!