Így piknikezett a magyar a 60-as, 70-es és 80-as években

Ahogy beköszönt a jó idő, bizony sokan a nyakukba veszik a természetet egy jó pokróccal és némi élelemmel a táskájukban. Hogy miért közkedvelt kikapcsolódási forma ez még ma is? Mert a friss levegőn a szabadban járva a hátunk mögött hagyhatjuk a város zaját, a felgyülemlett stresszt, és ha csak egy kis időre is, de kiszállhatunk abból a bizonyos mókuskerékből. Így nem csoda, hogy a közember számára már évtizedekkel ezelőtt is megfizethető „menekülést” jelentett a piknik a hétköznapokból. Akkoriban – ahogy ma is – a piknikkosár szerves részét képezték a különféle evőeszközök, pohár, tányér, dugóhúzó, sörnyitó, konzervnyitó, sószóró, éles kés, valamilyen törlőkendő, egy közepes méretű abrosz, kártya vagy társasjáték, valamint egy szatyor a szemétnek. A menü szalámiból, szalonnából, kolbászból, friss kenyérből, salátából, zöldségből és gyümölcsből állhatott össze, de persze az előző nap jégbe hűtött italai sem maradhattak el.

A piknikezés szerencsére napjainkban is közkedvelt elfoglaltság. Számos fesztivál, összejövetel gerincét alkotja, akár egy borfajtával vagy valamilyen gasztronómiai különlegességgel párosítva, így nem titok, hogy sokan az ebben a csodálatos kultuszban rejlő üzleti lehetőséget is szívesen kiaknázzák. Természetesen a szűkebb körű, hagyományos piknikek is fénykorukat élik, amit mára azért átformált a digitalizáció. A madárcsicsergés helyett inkább zenét hallgatunk valamilyen Bluetooth-hangszórón, de a fejlett, hordozható hűtőládáknak köszönhetően a piknikre szánt menük repertoárja is szélesebb skálán mozog. Na de most nézzük, hogyan piknikeztek elődeink a 70-es, 80-as években. A Fortepan segítségével újra beindítjuk a nosztalgiavonatot.

Korrábban már elkalandoztunk a Kádár-korszak menzáira, megnéztük a 70-es, 80-as évek presszóit, kocsmáit, sütöttünk szalonnát is, de az utasellátók és a büfékocsik világába is látogatást tettünk.