Kenyér négyszer újragondolva

Szóval múlt vasárnap estére egy kedves barátunk születésnapjára voltunk hivatalosak, méghozzá vacsorára, többedmagunkkal. A társaság egy kollégiumi (azazhogy collegiumi) baráti kör, kivel hosszabb, kivel rövidebb ideig laktunk együtt. Azóta mindenki kiköltözött, de a kapcsolat megmaradt, együtt szoktunk (kék)túrázni, társasjátékozni vagy csak úgy összefutni. Még anno a koleszban vált kedvenc közös ételünkké a chilis bab, Marci módra. Félévente egyszer tuti, hogy elkészült, abszolút piknik alapon és - ahogy azt egyikük meg is jegyezte vasárnap – soha nem lehetett elég sokat készíteni, olyan elő nem fordult, hogy megmaradt volna egy cseppje is, hiszen mindig járt arra valaki, akit meg lehetett kínálni („vérszagra gyűl az éji vad” szabad asszociáció...).

Vasárnap estére is ez készült, kalákában, desszertnek pedig vendéglátónk vargabélest sütött. Mivel ilyen vacsora volt kilátásban, gondoltam, egy rendes vasárnapi ebéd igazán túlzás lenne, ezért inkább csak megettük a szombati maradékot.

A vasárnapi chilis babot sajnos nem sikerült lefényképeznem, de szerencsére van néhány régi fotóm, amikor én készítettem, méghozzá kenyérpaplan alatt. Az ötletet anno egy blogról vettem, szerintem szuper, hiszen ehhez a kenyéren kívül tényleg nem kell köret. Ha pedig együtt sülnek, az az igazi dőzsölés.

Chilis bab kenyérpaplan alatt

Igazi munkamegosztós étel, hogy mindenki kivegye a részét a vacsora elkészítéséből. Emlékszem, amíg én előpároltam a ragut, addig a párom bedagasztotta(!!) a kenyértésztát(!!!). Így aztán még jobb kedvvel estünk neki egy fárasztó nap után.

Hozzávalók:
A raguhoz:
50-60 dkg darált sertéshús (autentikusan marha, vagy keverve)
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 konzerv hámozott paradicsom
1 kis konzerv sűrített paradicsom vagy 2 evőkanál édes paprikakrém
2 konzerv vörösbab
1 konzerv csemegekukorica
1 teáskanál édes pirospaprika
1 kávéskanál tört chilipaprika
só
bors
oregánó
1,5 evőkanál keserű kakaópor
1 evőkanál zsír vagy 3 evőkanál olaj
A kenyérpaplanhoz:
30 dkg liszt (nálunk keverve kb. 20 dkg kenyérliszt és 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt)
2 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 kávéskanál cukor
1 kávéskanál só
1 evőkanál olaj

Elkészítés: A kenyérpaplanhoz felfuttatjuk az élesztőt a cukros vízben. Közben kimérjük a lisztet, megsózzuk. Ha felfutott az élesztő, hozzáadjuk a liszthez, simára dolgozzuk, közben hozzáadunk 1 evőkanál olajat. Lefedve, langyos helyen 1,5 órán át kelesztjük.
Miközben kel a tészta, elkészítjük a babot. Olyan edényben érdemes, amit utána a sütőbe is be lehet tenni (nekem van egy ilyen kerámialábasom). A zsiradékon megdinszteljük az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzákeverjük a húst és kifehérítjük. Közben az áttört fokhagymát is belekeverjük. Sózzuk, borsozzuk, lehintjük pirospaprikával, ízesítjük az oregánóval, chilivel, hozzáadjuk a paradicsomot és a pürét, pici vízzel felöntjük, és lefedve 10 percig pároljuk. Ekkor belekeverjük a kakaóport, hozzáadjuk a lecsepegtetett babot és kukoricát, ha szükséges, utánfűszerezzük.
Ha megkelt a kenyértészta, az edényünknek megfelelő átmérőjűre nyújtjuk, és befedjük vele a babot. Hideg sütőbe tesszük, a hőfokot 220 fokra állítjuk, és kb. 30-35 perc alatt megsütjük.

Hogy mégse menjünk üres kézzel, sütöttem egy adag pizzás masnit, az új kedvencünket. Anyukám receptje, a lagzira 2 kg lisztből sütöttük meg. Frissen az igazi, de légmentesen lezárva még napok múlva is élvezhető. Sajnos sietnem kellett, ezért erről sem készítettem fényképet, de hogy ne ez legyen állandóan a kifogás, megsütöttem azóta újra. Az első változat rozslisztből készült, ez a második sima lisztből, de tetszőlegesen keverve is elkészíthető, mindenhogy nagyon finom lesz.

Pizzás masni

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál cukor
1,5 teáskanál só
3 dl langyos víz
3 evőkanál olaj
A szószhoz:
1 kis konzerv sűrített paradicsom
1 kávéskanál cukor
5-6 evőkanál víz
1,5-2 kávéskanál só (kóstolgassuk)
3 evőkanál olívaolaj
1-1 kávéskanál oregánó, bazsalikom, kakukkfű ízlés
A tetejére:
5-7 dkg reszelt sajt

Elkészítés: Az élesztőt elmorzsoljuk 1,5 dl langyos cukros vízbe, beleszórunk 1 evőkanál lisztet, és 20 percig pihenni hagyjuk. Közben kimérjük a lisztet, megsózzuk, közepébe fészket formálunk, oda öntjük a kovászt, hozzáadjuk a maradék vizet és olajat, majd sima tésztává gyúrjuk. Letakarva, langyos helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
Közben alaposan kikeverjük a szósz hozzávalóit.
A tésztát kettévesszük, mindkét darabot 3 mm vékony téglalappá nyújtjuk, megkenjük a szósz felével, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal. Kb. 7 cm hoszzú és 2 cm széles csíkokra vágjuk a lapot, minden darabot középen megcsavarunk, és sütőpapíros tepsire teszünk. 10 percig pihentetjük a masnikat, majd 180 fokon 15-20 perc alatt megsütjük.

Nagyon kiadós és olcsó, gondoljunk csak bele, hogy 50 dkg lisztből készült pizzával hány embert jól lehet lakatni! :) Kitűnő sör- és borkorcsolya, érdemes kipróbálni.

A héten a főzőcskézés ismét nehezen indult be, a hét első felében elég nagy volt a hajtás, minden nap történt valami azon túl is, ami a munka. Nem hogy főzni, de vásárolni sem jutottam el. A menzán való étkezést szerdán elégeltem meg, vacsorára el is készítettem egy rég kinézett irtó klassz receptet.

A profiloldalam töltögetésekor először nehezen találtam ki, ki is az én kedvenc szakácsom. Sajnos nem igazán ismerem a „modern kor” sztárszakácsait, nem követem munkásságukat, nem nézem a műsoraikat. Ha véletlenül mégis elkészítem 1-1 receptjüket, az azért lehet, mert valamelyik blogon vagy receptmegosztó oldalon megtetszik, egy háziasszony/ember interpretálásában. Aztán beugrott: a kedvencem egy klasszikus szakácsnő, aki elsőként mutatott kiutat hazánk bő 50 év alatt lecsupaszított és elszegényedett ételrepertoárjából, abból, amit magyar konyhának csúfolnak. Nem más ő, mint Lajos Mari, akinek minden egyes receptjéből árad a műveltség, a világlátottság és a szeretet. Egyszerűbb és pepecselősebb receptjeit is igen kedvelem, gyakran merítek tőle ötletet. A szerdai vacsora is tőle származik, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Sonkás-pórés kenyérrakottas

Hozzávalók:
8 szelet rozskenyér
8 szelet sonka (füstölt tarja, bacon stb.)
1 nagy póréhagyma
1 evőkanál (rozs)liszt
2 dl tej
5 dl víz
só
borsikafű
szerecsendió
10 dkg reszelt sajt
fél kápia paprika
3 evőkanál olívaolaj

Elkészítés: A sonkaszeleteket a kenyérszeletekre tesszük, majd egy kivajazott sütőtálba helyezzük őket, félig egymásra fektetve.
A pórét felkarikázzuk, megsózzuk, és kevés olajon lefedve kb. 5 percig pároljuk. Utána meghintjük a liszttel, picit megpirítjuk, felöntjük a tejjel és a vízzel, fűszerezzük, besűrítjük majd beleolvasztunk 5 dkg sajtot.
Ezzel a besamellel leöntjük a kenyereket, megszórjuk apróra kockázott paprikával, beterítjük a maradék reszelt sajttal, és 20 perc alatt 200 fokon ropogósra sütjük.
Salátával langyosan isteni vacsora, de hidegen is igen finom.

Péntek vacsorára egy régi kedvencet készítettem, a szüleimtől „tanultam”.

Tejfölös-kolbászos melegszendvics – avagy a kolis kenyérlángos

Ismeritek a parti-grill sütőt? Nekünk még van olyanunk otthon, a mai napig abban készül a pirítós és a melegszendvics is. Anyuéknak koleszos koruk óta megvan, az ősi recept hozzá pedig a következő:

Végy néhány szelet kenyeret, kend meg tejföllel, karikázz rá kolbászt, hagymát, fedd be sajttal, és tedd be a parti-grillbe! Ha pirul a sajt, elkészült.

Nekem sajnos itthon nincs ilyen csodasütőm, jobb híján a sütőben sütöttem meg, 200 fokon. Saláta vagy savanyúság kötelező hozzá! :)

Péntek esti meglepetésvacsi – szombat ebédre

Igazából péntek estére terveztem be ezeket a helyes kis gombócokat, de úgy alakult, hogy csak szombaton készültek el. Végül nem is bántam, mert finom kísérői lettek a zöldborsófőzeléknek. Meglepetésnek szerencsére meglepetések maradtak. Limara oladalán láttam meg a bucikat, már csak az alkalom váratott magára, hogy elkészítsem. Szerencsére nem is sokáig.

Melegszendvics zsemle

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál cukor
1,5 teáskanál só
3 dl langyos víz
3 evőkanál olaj
A töltelékhez:
túró
kolbász
gomba
sajt (bármi, amit egyébként is egy melegszendvicsbe tennénk)

Elkészítés: Az élesztőt elmorzsoljuk 1,5 dl langyos cukros vízben, beleszórunk 1 evőkanál lisztet, és 20 percig pihenni hagyjuk. Közben kimérjük a lisztet, megsózzuk, közepébe fészket formálunk, oda öntjük a kovászt, hozzáadjuk a maradék vizet és olajat, majd sima tésztává gyúrjuk. Letakarva, langyos helyen 30 percig kelesztjük.
10 kis cipót formálunk a tésztából, majd letakarva újabb 10 percig pihentetjük.
Közben előkészítjük a tölteléket: darabonként 3 karika kolbászt, 1 vékony szeletke sajtot, 1 teáskanál túrót és 1 szelet gombát számoltam. Összesen 2 fej csiperkét felszeleteltem, enyhén lesóztam, megszórtam rozmaringgal és kakukkfűvel, összekevertem.
A nyers zsemléket lapjában kettévágjuk, ráhelyezzük a tölteléket, visszahajtjuk a tetejüket és a kezünk között megsodorva összedolgozzuk a széleket. További 10 percig pihentetjük, majd vízzel lekenjük, reszelt sajttal megszórjuk.
Hideg sütőbe téve, 180 fokra állítva elkezdjük sütni. Attól kezdve, hogy bemelegedett a sütő, 20-25 perc alatt megsütjük a zsemléket.
Önmagában salátával vagy főzelékek kísérőjeként is nagyon finom.

Zöldborsófőzelék menzamódra

A zöldborsófőzelék azon kevés étel közé tartozik, amit nagyon szerettem a menzán. Otthon sosem készítettük, így nem volt fogódzóm, hogyan is kellene nekiállni. Már nagyon sokféleképpen próbáltam, de azt hiszem, ez a mostani úgy sikerült. Pedig nem hinném, hogy a konyhákon joghurttal habarják be… (Elfogyott a tejfölöm, ezért fanyalodtam rá, de ezentúl csak így csinálom!)

Hozzávalók:
1 kg zöldborsó (jobbára mélyhűtött)
2 dkg vaj
1+2 evőkanál cukor
só ízlés szerint (2-3 kávéskanál)
2 csokor petrezselyem
1 dl víz
1 kis pohár joghurt
2 evőkanál étkezési keményítő
3 dl tej (ízlés szerint)

Elkészítés: Megolvasztjuk a vajat, majd karamellizálunk rajta 1 evőkanál cukrot. Hozzáadjuk a borsót, aláöntjük a vizet, megszórjuk a felaprított petrezselyemmel, puhára pároljuk. Közben tovább ízesítjük sóval és cukorral. Ha már nagyjából megpuhult, felöntjük 2 dl tejjel.
A keményítőt elkeverjük a joghurtban, majd behabarjuk a főzeléket. Újraforraljuk, ha szeretnénk, tovább hígíthatjuk, megvárjuk, míg sűrűsödik egy kicsit, majd elzárjuk a lángot és tálaljuk.
Legtöbbször rántott sajtot készítek mellé, de nagyon tetszik ez a melegszendvicsesdi is. :)

Szombaton délután készítettem még egy adag almás süteményt is, de sem akkor, sem másnap nem kívántuk, így a krémet még nem főztem meg hozzá. Ez a történet így megmarad a jövő hétre, remélem, akkor újra találkozunk!