Tarte tatin és néhány gondolat a minőségi libamájról - Balázstól

Franciaországban igen népszerű ez az almatorta, és nagyon finoman készítik. Az az a legjobb, ha az alul süldögélő karamell gyönyörűen odapirul, és a felső tésztaréteg finom ropogós lesz. A legjobb, ha öntöttvas serpenyőben készítjük, de cseréppel is működik.

Tarte tatin

Hozzávalók 2 db 15 cm-es tortához:

15 dkg vaj
12,5 dkg kristálycukor
8 alma
fél citrom leve
25 dkg leveles tészta

Elkészítés:

1. A formát kikenjük vastagon vajjal, megszórjuk a kristálycukorral, és a meghámozott, citromozott almacikkekkel kirakjuk. Az almákat a gömbölyű felükkel felfelé helyezzük a tálba.

2. A tálat a tűzhelyre tesszük, és amint barnulni kezd, 180-200 fokos, előmelegített sütőbe tesszük 15 percre.

3. A sütőből kivéve borítsuk be a kinyújtott leveles tésztával, a szélét tűrjük be, szurkáljuk meg villával, és még 15 percig süssük.

4. Ha kész, hirtelen borítsuk ki egy tányérra, és forrón tálaljuk.

Szinte nemzeti ételként tekintenek rá, hiszen minden amit „szerintük” ők találtak ki, fel vagy meg, az tökéletes és utánozhatatlan. :-) A gasztronómiában ilyen a szarvasgomba, a libamáj, stb. Szarvasgombájuk másfajta, mint a miénk, és tény, hogy kiváló minőségű. Véleményem szerint még az olaszokénál is jobb, de nálunk is van, az úgynevezett homoki gomba, a Terfézia, ami szinte hungarikum, kiváló, de erről majd máskor.

Libamáj...

És ha a francia gasztronómia révén szóba került a libamáj... Libamáj, na ez egy nagy kérdés. Véleményem szerint kicsiny országunkban kiváló minőségű libamájat tenyésztenek, viszont ez a kiváló minőség nem itthon landol, hanem úgy, ahogy van, kamionra teszik, és irány Franciaország, Olaszország, stb.. Hiába könyörgök a vágóhídnak, hogy csak egyszer hadd próbáljam ki, kifizetem, bármennyibe kerül, tudni akarom, milyen első osztályú májjal dolgozni, de nem, magyar vagyok, magyar májból nem kaphatok. Viszont az okos kereskedők már kitalálták, hogy nekünk is legyen első osztályú májunk, így rólunk, szakácsokról is tudnak nagy pénzt húzni: feltalálták a magyar első osztályt, ami normális esetben harmad osztály lenne. Na, ezzel aztán kiváló dolgozni, ha sütöd, ötödére sül, akármilyen óvatosan kezeled. Ha pástétomot készítesz, kicsapódik a zsírja, és nem is beszélve arról, hogy rengeteg víz van benne, és nem mellesleg a véreztetést is gyakorolhatnák még.

Hát olyan, amilyen ez a máj, de a miénk, és 5000 család él az országban ebből a húzóágazatból, hiszen ez jó üzlet, mivel nálunk még lehet tömni a libát, kacsát. És itt lép be egy külföldi szupercég a képbe. Ez a német-osztrák (és ki tudja még hány ország) közös vállalkozás eltökélte, hogy erre az ágazatra szeretné rátenni kis kezét. A magyarországi vágóhíd azt mondja a német cégnek: hé, nem vagyunk eladók, hagyjatok minket boldogulni, szeretnénk a magunk ura lenni, és nem akarjuk, hogy megvegyetek minket, aztán kirúgjatok, vagy fél pénzért melóztassatok. Erre mondja a német cég: nem úgy van az, én meg akarlak venni, és punktum, és ha nem adod magad, felkérek egy állatvédő alapítványt, hogy ugyan menjetek már oda arra a Magyarországra, és jól tegyétek tönkre 5000 magyar család megélhetését azzal az indokkal, hogy libát nem lehet tömni, mert az állatkínzás.

Én is tudom, hogy az, de ez egy hagyomány. Nem láttam a híradóban a fent említett alapítvány tagjait, hogy tüntettek volna a Tisza ciánozásánál, amikor is kis városomban, Szegeden ezrével vergődtek a halak. Én nem láttam őket, pedig nagyon figyeltem. És még sorolhatnám a többit reggelig. Úgyhogy ez a baromfibotrány is bizonyítja nekem, hogy csak le kell fizetni néhány "papírállatvédőt", és tönkre lehet tenni 5000 családot. Javaslom, gondolják át a tettüket, és legyenek egyensúlyban az állat-embervédelemmel. Netán majd, amikor megkapnák, amit akarnak, majd megint lehetne tömni a libákat... Végül nem sikerült tönkretenni a magyar máj-bizniszt, de nem vagyok biztos benne, hogy minden kör le van futva. Figyeljen mindenki!