Azért jó, ha tudja az ember, hogy az egyszerű dolgok is rejtenek rafinériát, és bizony némi tapasztalat és gyakorlat is kell hozzá. A tejespiténél tulajdonképpen - ha a masszánk csomómentes - már csak a sütés lehet az a munkafázis, ami odafigyelést igényel.
Általában a fő probléma az, hogy a külső része megég, a belseje pedig nyers marad a piténknek, ezért nem árt, ha tudjuk, hány fok van a sütőnkben. Persze nem lehet mindenkinek légkeveréses, digitális kijelzős, intelligens sütője, ami ráadásul rozsdamentes, derékmagasságban van, érintőgombos és jelez, ha a beállított sütési idő lejárt. Ne essünk pánikba, ma már nem jelent gondot olyan kiegészítőket kapni, mint a maghőmérő, ami bírja a sütést, vagy olyan időmérő, amit egyszerűen felhúzunk és csörög, ha lejár az idő és tennünk kell valamit a sülő étellel. Ezeket nagyobb bevásárlóközpontokban vagy edény szaküzletekben beszerezhetők.
Tejespite zöldteás-citromfüves sárgabarackkal
Hozzávalók:
4 tojás
25 dkg cukor
20 dkg liszt
1 liter tej
só
vaj és liszt a forma kikenéséhez
A raguhoz:
20 dkg sárgabarack
1 evőkanál cukor
4 cl mézes barackpálinka
1 szál thai citromfű
1 dl zöldtea
Elkészítés: A sárgabarackokat megmossuk, félbevágjuk, a magokat kiszedjük. A citromfüvet hosszában 4 részre vágjuk, felfűzzük rá a barackokat. Egy serpenyőben a cukrot barnára karamellizáljuk, hozzáöntjük a teát és a barackpálinkát, és amikor a felét elfőtte, beletesszük a baracknyársakat, és kb. 5 percig főzzük, amíg besűrűsödik a szaftja.
A pitéhez a tojásokat a cukorral és pici sóval habosra keverjük, a lisztet átszitáljuk és hozzákeverjük, majd lassan hozzáöntjük a tejet folyamatos keverés mellett, hogy sima masszát kapjunk. A formát kivajazzuk, lisztezzük, beleöntjük a tésztát, és előmelegített sütőben 160-180 fokon kb. 60-80 perc alatt megsütjük.
Felkockázzuk a pitét, a barackot mellé tesszük a tányérra, és kicsit meglocsoljuk a szafttal.
A pite oszmán-török eredetű szó, ahogy a bogrács is. Dolgoztam törökökkel egy hotel konyháján, jól kijöttünk egymással! Sok finomságot itt hagytak nekünk anno! Egy barátomtól, Kurunczi Jóska séftől hallottam, hogy a törökök is ugyanúgy mondják ezt a mondatot: ALMA VAN A ZSEBEMBEN! Megkérdeztem tőlük, és tényleg! Egy kicsi akcentus azért van benne, de az is lehet, hogy a miénkben van. Mindegy :), jót nevettünk, és ittunk még egy rakit!
Mivel a tejespite egyszerű, semlegesebb ízű, jól kiegészíthető egyéb ízekkel. Keverhetünk bele aszalt gyümölcsöket, adhatunk hozzá fűszereket.
Először Szegeden egy halászcsárdában készítette a fenti receptet Faragó Sándor mesterszakács, a költemény neve: Szatymazi sárgabarackos tejespite. Mivel népi ételről van szó, amit inkább a szegényebb réteg készített magának, csárdák étlapjain még ma is megjelenik.
Persze ne felejtsük el hasonszőrű társait: a palacsintát, a császármorzsát, a vargabélest vagy az óriás túrógombócot sem. Kedvet kap az ember, írás közben megjön az étvágy… Üres gyomorral szigorúan tilos ételekről beszélni, álmodozni vagy bevásárolni menni, mert a fokozódó éhségtől nem lehet objektíven gondolkozni. :) Úgyhogy írok is nektek egy extra gold túrógombóc receptet, ráadásképp. Fontos, hogy a hozzávalókat pontosan mérjük ki. Hallgassatok rám, vegyetek digitális mérleget, 3-7 ezer forintért megéri beruházni!
50 dkg tehéntúró
7 dkg gríz
3 db tojássárgája
2 dkg vaj
1/2 citrom héja
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál cukor
A hozzávalókat homogén masszává keverjük, 1 órát hűtőszekrényben pihentetjük, majd gombócokat formázunk belőle, és 15 percig főzzük gyöngyöző vízben.
Jó étvágyat!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.