3 titok a szatmári szilvalekvárról!

Augusztus végén a szilvafa alá ponyvák kerültek, ezekre rudakkal verték rá a szilvát. Óriási rézből készült lekvárfőző üstökben készült a szilva, melyet folyamatosan kevertek, míg ki nem váltak a magok, melyeket aztán óriási szűrök segítségével távolítottak el, majd a szilvalekvárt az üstben besűrítették. Ez a lekvárfajta a 19. században igen fontos exportcikkünk volt, mára pedig igazi ikonikus magyar alapanyaggá nőtt.

Szilkében tárolva

A szilvalekvár tárolására a szilkének nevezett agyagedényt használták hagyományosan - és használják sok helyen még ma is, de a legsűrűbb fajtákat faládában is tárolták.

HOGYAN VÁLASSZUNK SZILVÁT?

Ha nincs saját, jól bejáratott szilvafánk, szedd magad akció keretében vagy a piacokon is hozzájuthatunk lekvárfőzésre alkalmas szilvához, csak vigyázzunk, el ne kapkodják előlünk a legjobbakat az egyre nagyobb számú pálinkafőzők. Figyeljünk, hogy a szilva húsa legyen édes, de ne legyen túl kemény, a héja ne legyen túl vastag. A gyümölcs húsa lehet egészen sötét (ilyen például a besztercei), de lehet világosabb, például a legédesebb „ageni” (ejtsd azseni) fajtából is, melynek húsa inkább pirosas színű. A legfinomabb szatmári szilvalekvárt (és a pálinkát is) a panyolai szilvából készítik.

HOGY KÉSZÜL A SZILVALEKVÁR?

Ha már megvan az előkészített, megmosott szilvánk, nincs más dolgunk, mint felállítani az udvaron az üstöt, tüzet rakni alá, és keverni, keverni, keverni, ami a gyümölcs elveszti víztartalmának javát, és sötét, sűrű, illatos lekvárt kapunk… Persze ha a hagyományos szilvalekvárfőzést inkább meghagyjuk a szatmáriaknak, készülhet tűzhelyen is a szilvalekvár, de ha szeretnénk megspórolni magunknak a folyamatos kevergetést, és nincs kedvünk a pöfékelő fazék mellett órákat eltölteni, választhatjuk a sütőben készülő szilvalekvár receptjét is. Igaz, ez egész északa készül, de nem lesz vele sok gondunk.

Szilvás receptjeinket itt találod >>>