2005. június 1: Bodzatündér leszek!

Ká ki nem állhatja a bodzát. Az illatát, a belőle készült ivólevet, a szörpöt, a sült bodzát. Van ilyen ... engem például sóskával lehetne világgá üldözni. Ha például Ká egy nap azt mondaná, hogy Mirzám, főzzél be légyszi egy raklap sóskát - bizonyára csak riadtan pislognék. Bár, ha az ember szereti a másikat, akkor ilyen apróságok úgysem számítanak, nem?

Valószínűleg Ká is így gondolhatta, mert tegnap délután lovagiasan elém állt, és így szólt:
- Gyere, Mirza, elviszlek bodzázni, aztán veszünk egy szép nagy befőző fazekat a szörpödnek!
Őszintén elérzékenyültem. Meghatott az a szeretet és empátia, amit Ká irántam tanúsított, hiszen utál sétálni, utál vásárolni, de a bodzát utálja a legjobban. És mégis, fogja magát, és számára undok programot választ, hogy a kedvemben járjon.

Két óra múlva már új, szamóca-mintás fazekamat mosogattam, majd hajamba tűztem egy bodzavirágot, és kikiáltottam magam bodzatündérnek. (2 éves unokaöcsém, Zsebi-baba mesekönyvében láttam egy nagyon szép, szőke, sudár, virágruhás-fátylas-koszorús bodzatündért, és úgy döntöttem, hogy a befőzés ideje alatt vele fogok azonosulni, hogy minden flottul menjen.) Aztán nekiláttam.

Bodzaszörpöm anyukám receptje szerint a következőket tartalmazza: 6 liter víz, 3 kg cukor, 10 dkg borkősav, 3 felkarikázott citrom, 10 nagyobb bodzavirág. Az elkészítés rém egyszerű: a cukrot a vízbe keverem, felforralom, és szirupot főzök belőle. Megvárom, amíg teljesen kihűl, és belekeverem a borkősavat, a citromkarikákat és a bodzavirágokat. Lefedem, és hűvös helyen 1 hétig tárolom. (ez idő alatt minden reggel és este átkeverem az egészet) A hét leteltével literenként 1 késhegynyi szalicilt keverek a fazékba, majd leszűröm és jó alaposan kimosott üvegekbe töltöm a kész szörpöt. Parafadugóval lezárom, és elteszem a spájzba.
Az első üveget az első hóeséskor szoktuk megnyitni. Hihetetlen érzés: az ember magát a virágillatú, napfényes Májust kortyolgatja, miközben odakint kövér hópelyhek szállingóznak...