2005. november 30. Gnocchi: gombóc vagy nudli?

Nagyon szeretek különleges ételeket készíteni, ám ez nem mindig könnyű. Sőt, ha a receptet nem Anyától vagy valamelyik barátnőmtől kapom, máris bibi van. Hogy miért? Mert bár rém lelkes és optimista vagyok, nincs gyakorlatom a konyhakapitányságban, és előfordul, hogy egy-egy trükköt olvasva egyszerűen nem értem, mire gondolnak a kedves szerzők. Így volt ez a gnocchival is.

Az egész az ereszünkkel kezdődött. Pontosabban a hiányzó ereszünkkel, amit még a fagyok beállta előtt pótolni szerettünk volna, mivel hosszas vizsgálódás után megállapítottuk, hogy az eresztelenségnek köze lehet az északi falunkon virágzó penészhez. Ká osztott-szorzott, majd kihívott két bádogost, akik vállalták, hogy orvosolják a kis ház panaszát. (Bevallom, nagyon örültem, hogy nem Ká-nak kellett felmásznia a létrára és a mínuszokban az ereszt furkálnia).

Miközben a bádogosok dolgoztak, nekiálltam ebédet főzni. Levesekben egyre ügyesebb vagyok, így bátrabban variálom a hozzávalókat, mint mondjuk fél évvel ezelőtt. Gazdag zöldséglevest készítettem. Hozzávalók: 1 hagyma, olaj, 2 nagy sárgarépa, 2 kisebb fehérrépa, 3 kisebb burgonya, 1 paprika, 1 kisebb darab kolbász (felkarikázva), orsótészta, 1/2 csomag petrezselyem, só, bors, pirospaprika, ételízesítő, 1 db leveskocka, víz. Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk és feldaraboljuk. A hagymát forró olajon üvegesre pirítjuk, rátesszük a felkarikázott kolbászt, sárgarépát, fehérrépát és a kockára vágott paprikát és burgonyát. 5-6 percig pirítjuk a zöldségeket (önthetünk hozzá még egy kis olajat, ha elbírja), sóval, borssal, ételízesítővel ízesítjük, majd felöntjük vízzel az egészet. Beledobunk egy erőleveskockát és takarék lángon majdnem teljesen puhára főzzük. Ekkor beletesszük az orsótésztát, és készre főzzük. Megszórjuk 1/2 csokor apróra vágott petrezselyemmel és forrón tálaljuk.

A leves után nekiálltam a Gnocchi tésztájának elkészítéséhez. Hozzávalók a tésztához: 50 dkg főtt burgonya, 25 dkg liszt, 1 tojás, 1 evőkanál tej, só, bors. A póréhagymás öntethez: 1 szál póréhagyma, kevés vaj, besamel, só, bors, szerecsendió, ételízesítő.
Végül a gnocchi tetejére: 15 dkg reszelt sajt, 1/2 csomag apróra vágott petrezselyem
Elkészítés: A burgonyát megmossuk, kockákra vágjuk, és forró, sós vízben megfőzzük. A burgonyát picit lecsepegtetjük, és áttörjük. Megvárjuk, míg kihűl, és összekeverjük a többi hozzávalóval és gombóccá gyúrjuk. 1 órára a hűtőbe tesszük.

Ha lejárt az egy óra, elővesszük a hűtőből a tésztát, lisztezett deszkán átgyúrjuk (itt lehet, hogy felvesz még egy kis lisztet), ujjnyi vastag rudakat sodrunk belőle, és 2-3 centis darabokra vágjuk. Itt torpantam meg először. Nem golyókat kellene gyúrnunk? Na jó, végül nudli formákat sikerült összehoznom, de nem voltam biztos abban, hogy mindent jól csinálok. Méretre amúgy legalább 4-5 centisek lehettek...

A gnocchihoz póréhagyma-öntetet készítettem. Egy teflonban megolvasztottam egy darabka vajat, rászórtam a megmosott, felkarikázott póréhagymát, megsóztam, megborsoztam és puhára pároltam. Egy külön kislábasban besamelt készítettem, majd nyakon öntöttem vele a póréhagymát. Megszórtam egy kis borssal, szerecsendióval és ételízesítővel. Nagyon finom lett, és ahogy láttam, elég sűrű ahhoz, hogy ne áztassa el majd a tésztát.

Közben egy nagy lábasban sós vizet forraltam és beledobáltam a gnocchikat. A recept azonban nem írta, hogy mennyi ideig kell a nudlijaimat főzni, csak arról volt szó, hogy "megfőzzük". Viszonylag hamar feljöttek a víz tetejére, így gyorsan kikaptam és megkóstoltam egyet. Ragacsos volt, ezért "társait" néhány percig tovább főztem. Végül kihalásztam, és leöblítettem őket, de még mindig bizonytalan voltam. Mi van, ha nem is ilyennek kell lenniük?

A leöblített gnocchikat egy jénaiba öntöttem, összekevertem a forró póréhagymás öntettel, ráreszeltem 12-15 dkg sajtot, megszórtam petrezselyemmel és forrón tálaltam. Nagyon finom volt, Ká-nak is nagyon ízlett, de azért bekérdezett.
- Mirza, igazán nagyon jót főztél, de mondd csak, ennek a gnocchinak...khmm... biztos ilyen állagúnak kell lennie?
- Persze! - vágtam rá mandinerből, majd kuncogni kezdtem. - Nem tudom, Édesem. Majd megkérdezek valakit, jó?
És tovább ettünk. :o)

Délutánra az új ereszünk is elkészült. Csak úgy csillogott-villogott a téli napsütésben. Remélhetőleg ezzel meggátoljuk a további penészesedést. Persze a java még hátravan, hiszen nem tudjuk, hogy a kis ház honnan vizesedik. Mindenesetre a penész elleni háborúban a mai napon csatát nyertünk! Hujujjjjj!

Ká és én boldogan zártuk a napot. Lett egy helyes kis ereszünk, így a tetőről lecsorgó hólé mostantól kezdve nem a falunkon landol. Megtanultam (?) gnocchit főzni. És végre-valahára vásároltunk 2 csupor virág és akácmézet az utcánkban lakó, nagyon kedves, idős házaspártól. Azóta minden reggel citromos-mézes teával kezdjük a napot, és komolyan mondom, sokkal szebbek így a reggelek!

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>