2006. augusztus 2. Apa születésnapja

Balatonfenyves egyre kedvesebb a szívemnek. Igaz, nincsenek különösebb látnivalói, múzeumai, sem elegáns sétálóutcái mint Keszthelynek, mégis nagyon szép kis falu. Takaros házak, vörösfenyők és selyemakácok szegélyezik az utakat mindenütt, a parton sekély a víz - így annyit gyalogolhatok benne, amennyit csak akarok-, és az esti aranyhíd is garantált.

Szállást ezúttal nem kellett keresnünk, hiszen a nagybátyámék nyaralójában lakhattunk. A kis sárga ház alig 200 méterre van a vízparttól, és egy saját stég is tartozik hozzá (amit a szomszédokkal együtt használunk). Igaz, a stég teljesen néptelen partszakaszon, egy legalább 50 méter széles nádason vezet keresztül, tehát nincs pázsit, turisták, lángosos és életmentő a közelben, de cserében az ember a Balaton háborítatlan szépségében gyönyörködhet a nap 24 órájában. Egyszóval nekünk való.

Lévén, hogy közeledett Apa 62. születésnapja (július 29.), még itthon megvettük és becsomagoltuk a születésnapi ajándékait. Két könnyű nyári inget kapott: egy piros és egy kék kockásat, valamint két könyvet. Az egyik Sophia Loren, a másik a Kennedy házaspár életéről szól. Apa valójában csak a "színházas", a szépirodalmi és a művészeti könyveket szereti, de olyan sok könyve van már otthon, hogy nem mertem megkockáztatni, hogy olyat veszek, ami esetleg már réges-rég a polcon áll (egy régebbi kiadásban). Mint utólag kiderült, jól választottunk!

Amúgy meg sem tartottam a blokkot, mert a pénztárosnő - amikor azt kérdeztem, becserélhetem-e a könyvet, ha már esetleg megvan Apukámnak -, gúnyos grimaszt vágott, és így válaszolt:
- Sajnos nem lehet, hölgyem. Mert mi van akkor, ha maga mondjuk ma éjjel lefénymásolja az egészet, majd holnap visszahozza, és így kijátssza a szerzői jogokat?
- 1800 oldalt???! - hápogtam. - Blokk ellenében mindenhol be lehet cserélni a könyveket! - próbálkoztam kiállni a jogaimért, de kár volt.
A pénztárosnő - a többi vásárló előtt, önnön dicsfényében tündökölve - fejhangon kioktatott bennünket a fénymásoló kalózok mocskos kis ügyleteiről, majd a szemüvege mögül ránk nézett és így szólt:
- Nnna, akkor most elviszik vagy sem?
(A könyveket végül megvettük, a bolt és a pszichopata pénztáros pedig feketelistára került.)

Gáztűzhely híján hol hideget, hol meleget ettünk. Utóbbi általában sajtos-tejfölös-fokhagymás lángos, paprikás lisztben kisütött hekk vagy pizza volt, amit a part menti bódékban vásároltunk. Ott tartózkodásunk két estéjén (az elsőn és az utolsón)azonban "urak" voltunk, és beültünk egy-egy étterembe. Az első helyen egy 2 személyes balatoni tálat, és egy 2 személyes vega tálat rendeltünk. Előbbin lecsós hússzelet, grillezett pulykamell, pirosra sült szalonna (!), kétféle köret és saláta volt. A másikon rántott gomba, rántott brokkoli és sajt zöldségágyon. Mit mondjak? Szeretek főzni, de néha olyan jó vendégként ülni az asztalnál!

Vacsora után - nem törődve a kalóriákkal - mindannyian benyomtunk egy fagyikelyhet is. Anya és Ká csokoládés-vaníliás-tejszínhabos, Apa és én pedig gyümölcsökkel megrakott eperfagylaltot ettünk. Nem is nagyon emlékszem, mikor ettem utoljára fagylaltkelyhet (talán gyermekkoromban?), de nagyon jól esett. Igazán kár lett volna kihagyni!

Persze nem csak ettünk, hanem rengeteget mozogtunk is. Naponta 4 alkalommal csobbantunk a Balatonba, ahol legalább egy kilométert gyalogoltunk a partról be és ki, illetve a mélyvízben minden alkalommal kiadósat úsztunk. Mindemellett tollasozni kezdtünk, és legnagyobb meglepetésemre teljesen "rákattantunk". Már az első este eljutottunk addig, hogy a vasút melletti kis utcában 70-et tudtunk úgy a labdába ütni, hogy egyszer sem esett le. Ezt otthon is folytatni fogjuk!

Az utolsó este egy jól ismert csárdába mentünk, így biztosak lehettünk abban, hogy finomságokat fogunk kapni. Nagyon bántott, hogy nem tudtam tortát sütni Apának, ezért a pincérekhez fordultam segítségért. Azt mondták, a közelben van egy cukrászdájuk, ahonnan át tudnak hozatni egy tortát. Nagyon boldog voltam, és a kezükbe nyomtam az otthonról hozott vékonyka gyertyáimat arra kérve őket, hogy ha végeztünk a vacsorával, ezzel díszítsék majd Apa tortáját.

Míg várakoztunk, mindannyian egy kis pohár körtepálinkát kaptunk - étvágygerjesztő gyanánt. Nem sokat teketóriáztunk, benyakaltuk a tüzes kis italt. Hamarosan meghozták a vacsoránkat is. Kellemes tapintású fatálakat tettek elénk: Apa fogast és túrós galuskát, Anya pedig vörösboros szarvashúst kapott krokettel. Ká és én rántott sajtot és hasábburgonyát rendeltünk, valamint egy tányér hagymás paradicsomsalátát. Így azért ki lehet bírni, igaz? :o)

A vacsora végeztével Ká és én izgatottan feszengtünk, míg Apa és Anya szedelőzködni kezdtek. Mondtuk, hogy maradjunk még, hátha valamelyikünknek kedve támad egy kis desszertre. Közben kíváncsian az ajtó felé sandítottunk, vajon hozzák-e már a tortát.
Egy pillanatra az összes vendég elhalkult, majd mosolyogva mind egy irányba néztek. A bejáratban egy pincér jelent meg, és egy gyümölcsös tortával a kezében az asztalunk felé egyensúlyozott. A születésnapi torta megérkezett. 6+2 vékonyka gyertya égett rajta. Boldog születésnapot kívánunk! - mondtuk halkan, és minden oldalról egy-egy puszit nyomtunk Apa arcára.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>