2006. augusztus 29. Az új kuktám

A levest még előző este megfőztem, hogy másnapra kellőképpen le tudjon hűlni. Ajándék gyanánt ezúttal nem meglepetésben gondolkodtam, hanem karon fogtam az anyukámat, és elvittem egy közeli butikba, hogy válasszon magának valami szépet. Nem tudom, miért, de Anya sosem vesz magának élénk színű ruhákat. Mindig azzal takarózik, hogy az ő korában az ember már nem vehet fel piros, rózsaszínű vagy zöld ruhát. Szerintem ez egyáltalán nem így van. Nagyon bírom azokat a nőket, akik koruktól függetlenül mindig olyan színű ruhákban járnak, amiben jól érzik magukat, és nem törődnek azzal, hogy ki mit szól.
Hosszas keresgélés után végül kiválasztott egy seszínű szoknyát és egy blézert, és felpróbálta. Mivel fehér bőrű, és a haja is nagyon világos, szinte ki sem látszott a halvány ruhából.
- Anya, olyan vagy, mint egy szellem! - mondtam kedvesen, és a kezébe nyomtam egy homokszínű ruhát, amin vörös és fehér apró rózsák és olíva-zöld levelek voltak, hozzá pedig egy vörös kisgalléros blézer tartozott.
- Kislányom, mondtam már, hogy az én koromban... - kezdte Anya, de végig sem hallgattam.
- Milyen "te korodban"? Az idős kor 90 felett kezdődik! Próbáld csak fel, aztán meglátjuk! - mondtam, és betuszkoltam a próbafülkébe.
Nem sokkal később Anya kipirulva libbent ki a függöny mögül. A rózsavörös szín kiemelte a szőkeségét, és a 62 évesen is szép bőrét, a virágos minta pedig 15 évvel megfiatalította.
- Nem is gondoltam volna, hogy nekem ilyesmi még jól állhat! - mondta megszeppenve, én pedig fülig érő szájjal, büszkén helyeseltem.
- Megvesszük!

Az ünnepség napján Anya az új ruhájában pompázott, és mindenki elismerő pillantásokkal konstatálta, hogy hatvankét év ide vagy oda, milyen nagyon szép az anyukám. :o)

A barackleves időközben teljesen lehűlt, így amig a fő fogás készült, ki is vettem a hűtőből, nehogy a gyerekeknek túl hideg legyen.
Hozzávalók: 1,5 kg (őszi)barack, 2,5-3 l víz, 5-6 evőkanál cukor (a barack savanyúságától függően), 1 csapott teáskanál fahéj, 6-8 szem szegfűszeg, 1 egész vaníliarúd (nem vaníliás cukor!), citromlé
A habaráshoz: 4-5 evőkanál liszt, kb. 2,5 dl tejföl, 2 dl tejszín
Elkészítés: Az őszibarackokat meghámozzuk, kockákra vágjuk és egy nagyobb lábasba tesszük. Meglocsoljuk egy kis citromlével, majd felöntjük vízzel. Hozzáadjuk a cukrot és a hosszában szétnyitott vaníliát belekaparjuk, majd a többi fűszert. Rövid ideig főzzük a barackokat, nehogy túl puhák legyenek. Behabarjuk a tejföllel és a liszttel, majd a végén hozzáadjuk a tejszínt is. Hidegen, felvert tejszínhabbal tálaljuk.

Az ünnepi ebéd elkészítésének különlegessége, hogy a kuktám ezúttal Apa volt, aki amúgy semmit nem tud főzni. (Na jó, lecsót és lekvárral megkent háztartási kekszet tud, de ott kimerül a tudománya). Apa intellektuális alkat: csak az operák, a szépirodalmi könyvek és a színdarabok tudják lázba hozni, így aztán sosem tüsténkedett a konyha körül. Ezúttal azonban kötényt ragadott, és zöldségeket pucolt, darabolt, csomagolt. Ő készítette például a képen látható, négybe vágott, paprikás szalámival megtöltött vöröshagymákat is, amelyeket ezüstpapírba csomagoltunk, és egy nagy tepsibe pakoltunk.

Ez idő alatt a mediterrán csirkebatyukkal foglalatoskodtam. Hozzávalók (8 személyre!): 8 csirkemell filé, 80 dkg cukkini, 8 paradicsom, 35-40 dkg mozzarella, olívaolaj a kenéshez, só, bors, oregánó, bazsalikom
Elkészítés: A csirkemelleket megmossuk, besózzuk, majd bedörzsöljük olívaolajjal, oregánóval, borssal és bazsalikommal. (én grillfűszert is jócskán nyomtam rá). A cukkiniket és a paradicsomokat megmossuk, lecsepegtetjük, és felkarikázzuk. A mozzarellát is felkarikázzuk, majd elkezdjük vele megtölteni a húst. Minden csirkemellet rézsút bavagdalunk (3-4 vágás mutat jól), és a résekbe egy-egy szelet mozzarellát teszünk.
Ha minden húst megtöltöttük, nekiállunk elkészíteni a batyukat. Négyzet alakú ezüstpapírokat tépkedünk, amelyeket vékonyan megkenünk olívaolajjal, majd rápakolunk néhány szelet cukkinit és paradicsomot.

Megfűszerezzük, megsózzuk a zöldségeket, majd rájuk pakoljuk a mozzarellával töltött csirkemelleket. Az ezüstpapír széleit felhatjuk, és jól bebugyoláljuk a húsokat. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a húscsomagokat, a korábban elkészített hagymacsomagokkal együtt. Kb. 200 fokon 35-40 perc alatt készre sütjük az egészet. (Célszerű tálalás előtt kikészíteni a tűzhely mellé egy jénait, mert a zöldségekből sok lé fog kifolyni. Szedjük ki a csomagokat a tepsiből, és külön tálon tálaljuk!)

Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd. Árpi olyan nagy elánnal falta a levest, hogy öröm volt nézni. A sült sajtos csirkemellek is nagyon bejöttek neki, a fokhagymás sajtszószomtól azonban erősen fintorgott. Nem készültem amúgy semmilyen szósszal, de tálalás közben a kezembe akadt egy doboz "Hot cheese salsa" szósz, amibe egy hirtelen ötlettől vezérelve belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, és hogy-hogynem, nagyon jól passzolt a sült húshoz.

Érdekes módon Zsigának a tészta ízlett a legjobban, pedig nem volt benne semmi különös. Kifőztem egy zacskó masni alakú tésztát, lecsepegtettem, összekevertem egy kis olívaolajjal és egy csokor apróra vágott petrezselyemmel. Hogy mit szeret ezen ennyire ez a kisfiú... elképzelni sem tudom, de Zsigmond már csak ilyen különc. Az ebéd alatt amúgy egy dolog érdekelte csak igazán: a napszemüvegem. Miért hordom, miért barna, miért kerek, miért van a fejem tetején, és a gyerekeknek miért nincs? Miért kérdeznek ennyit a gyerekek? :o)

Az ünnepséget egy hajó alakú dobostorta zárta, amin egy "Boldog születésnapot" feliratú, fehér marcipántábla, néhány színes gyertya és egy mini tűzijáték díszített. A gyerekek fújták el Anya helyett a gyertyát, majd mielőtt bárki is tüzetesebben megnézhette volna a tortát, Zsiga bekapta az ünnepi táblát, és mosolyogva ropogtatni kezdte.
- Most mi van ráírva? - kérdezte, miközben lerágta az utolsó betűket.
- "Boldog szülina" - válaszolt valaki.

Zsiga kacagva tovább ropogtatta a táblát.
- És most?
- "Boldog szü"
- És most?
- "Boldo".
Pár perc múlva eltűnt a tábla, és Zsiga huncut mosollyal felénk fordult.
- És most, hogy minden betűt lenyeltem, a hasamban azért még el lehet olvasni azt a táblát?

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>