2006. július 6. A tartópillér

A levél (amiért utólag is nagyon hálásak vagyunk) meglehetősen felzaklatott bennünket. Még aznap elmentünk a kivitelezőnkhöz, és megkértük, erősítse meg a pillérünket legalább egy sor téglával. Erre azt mondta, hogy a háztervek a statikusuk kezén is átmentek, a hivatalban is látták, nincs ezzel semmi baj. Mivel nem értük hozzá, nem nagyon tudtunk vitába szállni az engedélyezett tervekkel, és aggodalmakkal telve hazakullogtunk.

Az építkezés és az ezzel kapcsolatos ügyintézés miatt a kantin időszakosan felfüggesztette a működését, és Anya főztjére támaszkodik, amíg elkészül a végleges helye. Anyukám pedig igyekszik új és változatos ételekkel megörvendeztetni minket és az időnként nálunk vendégeskedő unokákat. Tegnap például Avokádólevest főzött. Hozzávalók: 2 avokádó, kb. 8 dl húsleves (kockából), fél dl száraz fehérbor, 2 dl tejszín, só, bors, ételízesítő
A tetejére: apróra vágott snidling, reszelt sajt, fokhagymás-pirospaprikás pirítós kockák (teflonban kevés olívaolajon megpirítva)
Elkészítés: Az avokádókat kikaparjuk, és egy mély tálban villával összetörjük. Konyhai robotgéppel habosra keverjük, hozzáadjuk a lehűtött leves felét, a tejszínt, majd a leves másik felét, a bort és a fűszereket.
Tálalás előtt megszórjuk reszelt sajttal, kockára vágott fokhagymás-olívás-pirospaprikás pirítóssal, és finomra aprított snidlinggel.
A leves különösen szép zöld színben pompázott, bántuk is, hogy épp most nincsenek vendégeink. A recept szerint azonban teljesen kihűtve kellett volna ennünk, de úgy egyikünknek sem ízlett. Meglehet ősi hagyományokat romboltunk le ezzel, de megmelegítettük, és forrón bekanalaztuk az egészet. :o)

A leves után Zöldséges-csirkés spagetti volt. Hozzávalók: 2 csirkemell, 35-40 dkg zöldbab, 15-20 dkg zöldborsó, 1 csomag (50 dkg) spagetti, 2 evőkanálnyi sárgarépa apró kockákra vágva, 10 dkg kelbimbó, só, vaj, éteízesítő, 1 kefir, 1 tejföl, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 csomag snidling, 1 kis (2 dl) üveg "hot cheese salsa" (ez egy szósz)
Elkészítés: A tésztát forró, sós vízben megfúzzük, lecsöpögtetjük, és olajra tesszük. Jól összekeverjük. A csirkemelleket megmossuk, megsózzuk, ujjnyi csíkokra vágjuk, és egy teflonban megpirítjuk. Rászórjuk a zöldségeket, és kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk.
A szószhoz összekeverjük a kefirt a tejföllel, hozzáadjuk a szószt, megszórjuk ételízesítővel, borssal és felaprított snidlinggel, majd az egészet a zöldséges-csirkés ragura öntjük. A spagettival, reszelt sajttal megszórva forrón tálaljuk.

Desszertként karamellás sütemény is volt, de a tekercselés miatt nem ettem belőle, csak a krémet nyaltam meg, amikor készült. Hozzávalók: 4 lapos mézes tortalap
A krémhez: 30 dkg cukor barnára pirítva, fél dl víz, 2+3 dl tej, 10 dg liszt, 20 dkg vaj, 1 csomag vaníliás cukor
Elkészítés: A cukrot egy lábasba tesszük, és a tűzön barnára pirítjuk. Lehúzzuk a lángról, és ha már nem olyan forró, először fél dl vizet, majd 2 dl tejet hozzáadunk, és feloldjuk benne a cukrot. Takarék lángon oldódásig kevergetjük. A karamellhez adunk 10 dkg lisztet és 3 dl tejet, és olyan sűrűre főzzük, mint egy tejbegrízt. Lehűtjük, és hozzáadjuk a vajat és a vaníliás cukrot. Habosra keverjük, majd hűtőbe tesszük, hogy teljesen kihűljön. Kivesszük a hűtőből, minden egyes tortalapot megkenünk vele, majd a maradék krémmel a torta külsejét is bekenjük. Csokoládéreszelékkel megszórjuk, és egy estére a hűtőbe tesszük, hogy a tészta jól magába tudja szívni a karamellás krémet.

Délután szokás szerint kimentünk Lujzihoz, ám ezúttal a barátaink, Petra és Szabi, valamint kislányuk, a 4 hónapos Gréti is velünk jöttek. A baráti érdeklődés ezúttal azonban szakmai tapasztalattal is párosult, hiszen Szabi építész. Szakavatott szemei pedig pillanatok alatt kiszúrták az építkezés kérdéses pontjait, így a tartópillérünket is, és sajnos ugyanazt mondta, mint Pammyka. Azt javasolta, hogy hívjunk ki egy független statikust, és nézessük meg vele Lujzit...

Hazafelé tettünk egy kisebb vargabetűt, hogy megnézzük a barátaink nemrégiben épült házát. A kívülről egyszerűnek tűnő kis ház belülről olyan volt, mint a magazinokban látható rusztikus vidéki vendégparadicsomok. Ká és én tátott szájjal bámultunk. Akármerre néztünk, mindenütt selymes-barna faburkolatok, álomszép mintájú, erezett hajópadló, törtfehér függönyök, kövér aranyhalak, zöldellő növények és melegsárga falak vettek körül minket. Grétitől édes babaillat töltötte meg a teret, ez még meghittebbé varázsolta a légkört. A fürdőszobájuk fából készült egyszerű bútorai mindkettőnket lenyűgöztek. (Nyomban el is határoztuk, hogy nekünk is ilyen lesz!:o)) Az egész olyan harmonikus és természetes volt, amilyet ritkán látni. Ráadásul még vacsorával is készültek, gombás-padlizsános sült tésztát kaptunk, illetve friss mentával és citromfűvel ízesített limonádét. A fűszernövényeket még vacsora előtt a kertjükben szedtük, ami olyan, mint valami ősdzsungel. Egy elkerített részen paradicsomok, padlizsánok, cukkínik, és nem túlzok, térdig érő (!) menta- és citromfű bokrok illatoztak. Ká-val azzal ugrattuk őket, hogy a kisbabával és a meleg családi fészkükkel úgy néznek ki, mintha nem is élő emberek, hanem valami magazin szereplői lennének. Pedig semmi "púder" nincs körülöttük. Az a titkuk, hogy szeretik egymást, és jóban-rosszban kitartanak egymás mellett.
Vacsora után elérkezett a fürdetés ideje, így mi is hazaindultunk. A kocsiban ülve Ká-val arról beszéltünk, milyen jó volt látni őket és a szép kis életüket. Az ilyesmitől boldog lesz az ember. Amikor kikanyarodtunk az utcájukból, még egy pillanatra láttuk a házikójukat. Egy Tamási Áron idézet jutott eszembe róla: " Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>