2006. május 25. Örömteli hazatérés

Közben a reptérre is rohannunk kellett, hogy elérjük a szüleimet, akik tegnap délutánra jelezték hazatérésüket. Nyakig porosan értünk ki Ferihegyre. Épp jókor, hiszen a németországi gép már leszállt. A várakozók tömegében izgatottan toporogtunk az ezüstszürke korlátok mögött. Teltek-múltak a percek, majd megjelent az első turista a tranzit kapujában. Aztán a második, a tizedik, a huszadik, majd az ötvenedik. Anya és Apa sehol. Idegeskedni kezdtem. A gép leszállt...hol vannak? Csak nem maradtak le?
- Ott vannak! - kiáltott hirtelen Ká, és vadul integetni kezdett.
Valóban ők voltak. Pirospozsgásan, szerényen, mosolygósan.
Eléjük rohantunk, és boldogan öleltük át őket.
- Mit csináltatok ilyen sokáig? El sem tudtuk képzelni, mi van veletek. Valami gond volt? - kérdeztem kissé aggodalmasan.
- Oh, igazán semmi - felelte Apa nevetve - leszámítva, hogy a futószalagon szinte minden egyes sötétkék bőrönd ugyanúgy nézett ki. Anyáddal nem tudtuk, melyik a kölcsön-bőrönd...

Egy órával később már az asztalnál ültünk, csirkés zöldséglevest kanalaztunk, és a szüleim élménybeszámolóját hallgattuk. Azt mesélték, hihetetlen jólétben élnek a németek. A nyugdíjasok is jólöltözöttek, szép a frizurájuk, és megengedhetik maguknak, hogy utazzanak. Klaus és Margitta remek programokat szervezett nekik, így keresztül-kasul bejárták Lipcsét és a környező városokat.

Főételként - a pakolás okozta időhiány miatt - gombapaprikást és főtt tésztát készítettem. Hozzávalók: 3 doboz kínai apró konzerv gomba, 1 hagyma, 2 doboz tejföl, pirospaprika, só, bors, ételízesítő
Elkészítés: A hagymát apróra vágjuk és egy serpenyőben üvegesre pirítjuk, majd ráöntjük a lecsepegtetett gombát, és megpirítjuk. Lehúzzuk a lángról, és megszórjuk pirospaprikával a gombát, majd megsózzuk, borsozzuk, és picit átpirítjuk. Egy kis vizet adunk hozzá, majd belekeverjük a tejfölt. Végül megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.

Ebéd után bementünk a szobába, és tovább beszélgettünk, miközben Anya és Apa szebbnél-szebb ajándékokat csomagoltak elő a bőröndökből. Csokikat, színes zoknikat, egy üveg Jégbort (amiről még sosem hallottunk), Zsigáéknak játékokat és kis ruhákat, valamint illatos teákat, egy csomó családi receptet Klausék "tollából" és néhány német nyelvű szakácskönyvet.
Aztán mi is meséltünk. Elmondtuk, hogy majd'' az egész padlást és a kisházat kirámoltuk, és a hétvégére 24 szeletes eljegyzési tortát rendeltünk (amin egy szőke menyasszony és egy barna hajú vőlegény áll egymáshoz bújva), majd a hét híreként kihirdettük, hogy Anya (és mindannyiunk) kedvence, Rúzsa Magdi megnyerte a Megasztárt! :o)

Beesteledett, és még mindig beszélgettünk. Anya és Apa Klausékkal több családi rendezvényen (egy "felnőtté avatáson" és egy esküvőn) is részt vettek, és megismerték Klaus legtávolabbi rokonait is. Azt mesélték, hogy a németeknél az esküvő egyik fénypontja, amikor az újdonsült házaspár egy farönköt kettéfűrészel. S hogy miért kell 2 ember egy farönk szétfűrészeléséhez? A válasz egyszerű. Ehhez a hosszú, szalagos fűrészhez - ahogy a házassághoz is - két ember összehangolt, közös munkája szükségeltetik. A fűrészelés pedig hol könnyebb, hol nehezebb, de csak együtt megy!

Mindenki legnagyobb meglepetésére pofonegyszerű, mégis különleges vacsorával készültem, kolbásszal töltött rolókat sütöttem. Hozzávalók: 1 csomag bácskai (vagy grill) kolbász, 1 csomag mirelit leveles tészta, a kenéshez 1 felvert tojás. Elkészítés: Kiolvasztjuk, és kinyújtjuk, majd ujjnyi csíkokra vágjuk a leveles tésztát. A kolbászt kb. 45 cm hosszú, ceruza vastagságú hasábokra vágjuk. Minden egyes tésztacsíkot a kolbász-hasábokra csavarjuk, felvert tojással megkenjük, majd sütőpapírral bélelt tepsiben kisütjük. A szüleim el voltak ragadtatva a fogadtatástól, mi pedig attól, hogy ilyen boldognak és kipihentnek láttuk őket. A legnagyobb meglepetés azonban mégis az volt, hogy anyukámnak tetszett a repülés. Nem görcsölt, sőt egyenesen élvezte a repülő nyújtotta kényelmet, a habos felhőket és a kilátást!

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>