2006. március 24. Négy keréken

Tekerés közben elmeséltem Ká-nak életem leghosszabb túráját, amely nem kevesebb, mint 70 kilométeres volt! Ez nekem, városi puhánynak bizony nagyon kemény megpróbáltatást jelentett, amely után napokig szaggató izomláz gyötört. De ezzel együtt is megérte, hiszen felejthetetlen élménnyel gazdagodtam. Talán 6-7 évvel ezelőtt történt. A barátaimmal (voltunk vagy tizenhatan) eltekertünk Szentendréig és vissza. Persze nem egyhuzamban, hiszen nagy távról volt szó. Kora reggel indultunk és a bicikliúton haladtunk libasorban. Nem volt forgalom, így hébe-hóba beszélgetni is tudtunk, és kényelmesen elfértünk egymás mellett is. Hamarosan elértük a Lágymányosi-hidat, majd hamarosan a Gellért-hegyet, a Lánc-hidat és a Margit-szigetet. Óbuda után lekanyarodtunk ismét a Dunapartra, ahol egy bisztróban legurítottunk néhány üdítőt, majd tovább hajtottunk Szentendréig, ahol meg sem álltunk a strandig. Ott aztán kétperces vetkőzés után becsobbantunk a hűs habokba, és ordítva-fröcskölve-prüszkölve megmozgattuk megmerevedett hátizmainkat. A medence partján hevertünk egész nap: sütkéreztünk, beszélgettünk, volt, aki rejtvényt fejtett, és olyan is, aki egyszerűen elszundított az árnyékban. Délután 5 óra tájt felszedelőzködtünk, bekarikáztunk a város szívébe, és egy eldugott sikátorban teletömtük magunkat frissen sült fokhagymás, tejfölös-sajtos lángossal. A nap már nem égetett elviselhetetlenül, ezért nekivágtunk a visszaútnak. Érdekes módon rövidebbnek tűnt a bicikliút, noha ugyanazon a csapáson haladtunk, mint amelyiken reggel jöttünk. A Margit-sziget magasságában azonban már elkapott a fáradtság. Sajgott a tenyerem a rücskös kormánytól, fájt a derekam, az ülésemet pedig ... nos, a pokolba kívántam! Beesteledett, mire hazaértünk, és a hűs nyáresti levegő szinte simogatta a vörösesbarnára sült bőrünket. Otthon aztán úgy szálltam le a bringámról, mint egy robot, a lábaimat szinte nem éreztem, annyira elgémberedtem. De jó volt a túra, és rém büszke voltam magamra.

Kával persze sokkal jobban szeretek biciklizni. Számomra ő annyira színes és szórakoztató egyéniség, hogy tulajdonképpen szinte mindegy, hova megyünk, és milyen kikapcsolódási formát választunk, hiszen mindenhol jól szórakozunk. Ezúttal is remekül mulattunk. Beszélgettünk, viccelődtünk, bekukucskáltunk az újonnan épült házak kertjeibe, lefényképeztünk egy tucat kutyát és macskát, és a kertekben nyíló hóvirágokat.

Nemsokára hazaértünk, de úgy döntöttünk, hogy miután ettünk egy keveset, még elkarikázunk a Dunapart felé, ha már ennyire jó idő van. Körözöttet készítettem, és hogy izgalmasabb legyen a tálalás, félbevágott paprikákba töltöttem őket, pirítóssal tálaltam. Mit mondjak? Lényegesen több paprika fogyott, mint máskor. Hozzávalók: 40 dkg túró, 1 vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, pirospaprika, 2 evőkanál margarin, ízlés szerint tejföl. Elkészítés: A túrót összetöröm villával, összekeverem az apró kockákra vágott hagymával, az átnyomott fokhagymával és a többi hozzávalóval.

A körözött után újra nyeregbe pattantunk, és hozzácsaptunk még 20 percet a várva-várt szabadidős programhoz. Ká hozzám hasonlóan szintén nagy bicikli-fan, így ebből a szempontból is remekül egymásra találtunk. Érdekes momentuma a kapcsolatunknak, hogy a bringáink - annak ellenére, hogy egymástól függetlenül kb. 5 évvel ezelőtt vásároltuk őket - szinte a megszólalásig hasonlítanak egymásra.

Végül több mint egy órát keringtünk a közeli dombokon, majd enyhén kimelegedve és kivörösödve hazaérkeztünk.
Ebédre tojáslevest és rántott gombát ettünk. A tojáslevesünk legendásan jó, különösen Anya posírozott tojásával. Hozzávalók: 2 nagyobb hagyma, 3-4 evőkanál olaj, 2-3 evőkanál liszt, 1 evőkanál pirospaprika, fél citrom leve, fél citrom felkarikázva, 1,5 liter víz, köménymag, őrölt bors, egész bors, só, ételízesítő, 2 dl tejföl+1 evőkanál liszt
A posírozott tojáshoz: 4 tojás, 2 evőkanál ecet, 2 csipet só, 1 csipet cukor
Elkészítés: Megmossuk, félbevágjuk és felkarikázzuk a hagymákat, majd felforrósított olajon üvegesre pirítjuk. Megszórjuk köménymaggal és liszttel. Addig kevergetjük, amíg a liszt felhabosodik. Ekkor lehúzzuk az edényt a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, alaposan összekeverjük, majd felöntjük vízzel. Megfűszerezzük ételízesítővel, sóval, borssal, citromlével. Csendesen gyöngyözve puhára főzzük a hagymákat - ez kb. 10-15 perc. Egy külön lábasban vizet forralunk, beletesszük a sót, cukrot, és az ecetet. Addig melegítjük, amíg a víz csendesen forrni kezd. A tojásokat beletesszük egy megvizesített merőkanálba és óvatosan a gyönygyöző vízbe tesszük, majd kigördítjük a merőkanálból. Ha már mind a négy tojás a fazékban van, egy fakanállal finoman megkeverjük őket, nehogy leragadjanak az edény aljára. Kifehéredésig főzzük őket. Lecsepegtetjük őket. A tejfölbe kevert 1 evőkanál liszttel behabarjuk a levest, beletesszük a tojásokat és a citromkarikákat. Egyet rottyantunk a levesen, és máris fogyasztható.

A rántott gomba is remek volt, de tekintve, hogy ez igen gyakori étel a családi palettán, nem fényképeztük le. Ennél érdekesebbnek tartottuk viszont a délután kisütött habos-diós süteményt, Anyukám újabb remekművét. Hozzávalók: A tésztához: 30 dkg liszt, 13 dkg vaj, 4 dkg cukor, 2 tojássárga, 3 dkg élesztő, 1 csipet só, kb. 1,5 dl tej
A töltelékhez: 2 tojássárga, 13 dkg dió, 13 dkg porcukor, 3 evőkanál tejföl, 1 csomag vaníliás cukor
A tetejére: 4 tojásfehérje + 16 dkg cukor kemény habbá verve
Elkészítés:
1.) A lisztet összegyúrjuk a vajjal, a cukorral, sóval, tojássárgával és a kevés cukros tejben megfuttatott élesztővel, plusz a maradék 1,5 dl tejjel. (Rétestészta keménységű tésztát kapunk.)
2.) A tésztából 2 lapot nyújtunk. Az egyikkel kibélelünk egy lezsírpapírozott, közepes méretű tepsit, és megkenjük a diós töltelékkel.
3.) A diós töltelék a következő: összekeverjük a tojássárgákat, a porcukrot, a tejfölt, a darált diót és a vaníliás cukrot. (ha picit "vizes" lenne + 1-2 evőkanál zsemlemorzsát tehetünk bele)
4.) A töltelékre helyezzük a második tésztalapot, megszurkáljuk villával, és így megpakolva, egy órán át kelesztjük.
5.) Előmelegített sütőbe tesszük a tésztát, és addig sütjük, amíg rózsaszínűre sül. Ez kb. 20 perc.
6.) A tojásfehérjét és a porcukrot kemény habbá verjük, és rákenjük tészta tetejére. Megszórjuk durvára vágott dióval, és visszatesszük a sütőbe. A lángot minimumra állítjuk, és 15-20 percig szárítjuk a süteményt, ennyi idő alatt megszilárdul a hab.

A sütemény szokás szerint remekül sikerült, így mindenki jóllakottan vonult vissza a szobájába. Elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljam a 3D-s matricáimat, amiket Ká vett nekem két hófehér bögre társaságában. A matricákat kiollóztam, és feltapasztottam a bögre falára, egy ronggyal alaposan kisimítottam a légbuborékokat, majd lehúztam a matricák hátlapját. Ká is csatlakozott: pingvines és halas bögréket készítettünk pillanatok alatt. Nem viccelek, kb. 5 perc volt az egész, és a végeredmény nagyon szép lett. A 3D-s matricák lényege a megtévesztésen alapul: az ábrák úgy néznek ki, mintha kézzel festették volna őket. Hogy miket nem tudunk! :O)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>