2006. november 10. Híresek lettünk!

Az első két ajándékot tegnap szereztem meg, de csak az egyikről mesélek, mert Ká anyukája olvassa a blogot, és ha mindenről beszámolnék, megtudná, hogy mit kap Karácsonyra. :o) Szóval megrendeltem a neten Anyának a Mindmegette szakácskönyvét, hiszen évek óta gyűjti az olvasók receptjeit, és gondoltam, tetszeni fog neki egy profi összeállítás. Szerencsém volt, mert a szüleim épp Kozármislenyben voltak a rokonainknál, amikor a "zsákmánnyal" beállított a postás. Rávetettem magam a csomagra, és izgatottan lapozni kezdtem. Jó vásárt csináltam, állapítottam meg magamban. (Tavaly Karácsonykor ugyanis csúnyán befürödtem egy olasz recepteket felvonultató szakácskönyvvel, amelyben kizárólag olyan sajtok és tengeri herkentyűk szerepeltek, amiket még sosem láttam az itthoni közértek és bevásárlóközpontok pultjain.) De most jön a lényeg. Ahogy a szép színes recepteket böngésztem, képzeletben fél évre előre beterveztem, hogy Lujzi újdonsült konyhájában a kantin milyen fényes sikereket fog aratni ezekből a receptekből (mert Anya majd biztos kölcsönadja). Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindeközben nem volt kétezer a pulzusom a gondolattól, hogy esetleg mi is benne lehetünk a könyvben, a beküldők között. De nem. Túl voltam a leveseken, salátákon, húsokon, tésztákon...de semmi. Nem baj, így is gyönyörű az egész, és sokakat ismerek a beküldők közül. Ez is valami, nem? :o) És akkor megláttam. Az utolsó oldalon dőlt betűkkel ott voltam én is, és Anya máktortája!!! :o))))))

Amúgy nagyon sok dolog történt velünk az elmúlt napokban, csak áram és internet híján nem tudtam írni. Végre kirajzolódni látszik a költözés időpontja: a bűvös 48. hét. Így aztán november végére várhatóan letelepedhetünk életünk első közös otthonába!

Megtartottuk Zsigmond negyedik születésnapját, amelyre Szilvi igazi gyerekzsúrt szervezett. Már hetekkel korábban Pán Péter díszítésű meghívókat küldtek Zsiga barátainak az óvodába (mert igazi barátai is vannak már), aztán megterveztük a gyerekmenüt, a programokat és a dekorációt. Ká és a tesóm kompresszor segítségével felfújtak egy csomó színes lufit: kacsákat, kígyókat, gömböket, körte és hernyó alakú lufikat, majd színes szalagokra kötötték, és a nappali tetején átvezetve lelógatták őket.

Ezalatt Szilvi és Anya sütöttek-főztek. Anya sajtos golyókat készített, háromszoros adagot, amiből nem kevesebb, mint 90 (!) golyó jött ki. Hozzávalók (az alaprecepthez, ami kb. 30 db golyót jelent): 2,5 víz, 10 dkg vaj, 1 csapott teáskanál só, 20 dkg liszt, 10 dkg reszelt sajt, 3 db tojás. A tetejére 1 felvert tojás.
Elkészítés: A 2,5 dl vizet összekeverjük a 10 dkg vajjal és az 1 csapott teáskanál sóval, és felforraljuk, majd belefőzzük a 20 dkg lisztet. Ha kicsit kihűlt, belereszelünk 10 dkg reszelt sajtot és 3 tojást. Vizes kézzel kis (nagyobb dió nagyságú) golyókat formálunk a tésztából, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket. A golyók tetejét megkenjük felvert tojással, és előmelegített sütőben, közepes és takarék lángon 35-40 perc alatt aranyszínűre sütjük őket.

Én sem unatkoztam. Színes krepp papírokból színes papírkígyókat hajtogattam. A krepp papírokat még összetekert állapotban kb. 5 centis csíkokra vágtam, és a színeket összepárosítottam. Sárga-narancssárga, babarózsaszín-mályva, világoszöld-sötétzöld, világoskék-sötétkék kupacokat gyártottam. Ezek után összefogtam egy-egy színt, és szépen egymásra hajtogattam a papírcsíkokat.

Amint elkészültem egy-egy "harmonika-fazonnal", tűzőgéppel összetűztem a végét, és szépen kiterítettem a földön, nehogy összegyűrődjön. A rózsaszín, sárga, kék és zöld kukacok egyre csak szaporodtak a földön, amíg el nem fogyott az összes papír. Ekkor fogtam, és szép sorban összeillesztettem az összes csíkot. Egy közel 30 méteres óriás szivárványkukacot kaptam, amit a bátyám és Ká szépen fellógattak a galérián.

Zsiga csillogó szemekkel figyelte a készülődést, és lelkesen cipelte a felnőttek mögött a papírkígyó lelógó farkát, a lufikat és a szerpentineket.
- Tudod, Mirza, hatalmas bulim lesz holnap - mondta büszkén. - Az összes barátom eljön az oviból...
Szilvi eközben szendvicskrémeket és Kókuszos sündisznókat gyártott. A receptet a MME gyerekrovatából gyűjtöttük ki. Maga az alaprecept, egy egyszerű kókuszgolyó leírása (Ide kattintva megtaláljátok), de nem is ezen van a hangsúly, hanem a süti kinézetén. Mert sündisznókat kell formálni a kókuszos masszából, amit nagyon nagy ötletnek tartok. Manduladarabokból tüskéket, aszalt gyümölcsökből pedig szemeket kell csinálni a kis állatoknak, és elrendezni őket egy tálon.

Árpi és Zsiga persze folyamatosan a sünik körül tekeregtek, és mivel ők ketten voltak az ünnepeltek (mert Árpi is meg volt róla győződve, hogy ő is szülinapos) soron kívül elmajszolhattak egy-egy sündisznót, no és egy csomó sünialkatrészt: aszalt gyümölcsöket, mandulákat és kekszeket. Nem láttam gyerekeket még ennyire örülni - pedig ekkor még csak készülődtünk a zsúrra.

Anya a sajtos golyókon kívül elkészítette a jól bevált, és a gyerekek körében kis kiflikarikákra kenve nagy népszerűségnek örvendő májpástétomját, én pedig főtt tojásokból egereket készítettem. A tojásokat félbevágtam, késsel vékonyan bemetszettem a fülek helyét (mint egy plasztikai sebész :o))), és felkarikázott, negyedbe vágott retekszeleteket tettem a vágatokba. Aztán a tojásba a kés hegyével lyukakat vájtam, ide jöttek egész borsból a szemek és az orrok, végül a bajusznak újabb kis mélyedéseket vájtam, amibe répacsíkokat helyeztem. Farkincát is kellett volna "operálnom" az egerekre a retkek gyökeréből, de éreztem, hogy azért az már az én idegrendszeremet is megviselné, hiszen több mint egy óra alatt végeztem a két tálnyi egérkével. Így aztán az ünnepi egerek farkinca nélkül maradtak. :o)

Az ételek elkészítése után mind a négyen nekiláttunk, hogy elkészítsük a gyerekeknek kitalált játékokhoz való kellékeket. Szilvi még előző nap egy zsáknyi apró "kincset" vásárolt az ovisoknak: matricákat, kis hegyezőket, játékautót, parányi plüss állatokat, színes ceruzákat, pici csokikat és cukrokat. Minden meglepetést színes krepp papírba csomagoltunk, és két fonott kosárba rejtettük őket. Az egyik adagot a zsákbamacskához készítettük elő, a másikat pedig a tombolához. A tombolajegyeket is mi rajzoltuk meg. Minthogy a gyerekek még csak ovisok, és nem ismerik a számokat, így hóembert, nyuszit, virágot, rakétát, dominót, napocskát szíveket, és ehhez hasonló ábrákat rajzoltunk a papírcetlikre. Végül összeállítottunk egy halászós játékot, amely során a gyerekeknek kis műanyag pecabotokkal játékhalakat kell kihorgászniuk egy mű-tóból.

Időközben ránk sötétedett, így Zsigának és Árpinak fürdeniük kellett, hogy a szülinapi bulira szépek, tiszták és illatosak legyenek - ahogy ez a házigazdáknak illik. Aznap este persze nem szokványos fürdetés, hanem nyílt fürdőzés volt, ahova az érdeklődők - azaz mi - is bemehettünk (amit ugye pár év múlva már úgysem tehetünk meg). Ká persze azonnal fényképezni kezdte a szülinaposokat, akik boldogan fröcskölték le tetőtől-talpig a nagybátyjukat.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>